Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

I

és lefejezett. De a szerencse, amely oly változékony, úgy akarta és hozta, hogy november 18.-án, a mi Urunk 1602,-ik évében Valachia tartományban, sok más nemessel és különböző katonákkal a Tatárország-beli Combia basa fogságába esett; akinek kegyetlensége ellen a mindenható Isten segítségével és erejével a jószerencse olyan kedvező volt számára, hogy kiszabadította magát, visszatért társaihoz és bajtársaihoz, akik közül ezennel elbocsátjuk, hogy visszatérhessen édes szülőországába, s ennek bizonyítékául adjuk neki ezt a levelet, noha sokkal különb jutalmat érdemelne.

Ezért azt kívánjuk s arra kérjük szeretett és kegyes rokonainkat, fejedelmeket, hercegeket, grófokat, bárókat, városok és falvak kormányzóit, hajók kapitányait ebben az országban, vagy bármely más tartományban, ahová ő (Smith) eljuthat, hogy minden akadályozás és molesztálás nélkül engedjék szabadon közlekedni, amely szívességet, ha sor kerül rá, Mi is bármikor hajlandók vagyunk kegyesen viszonozni.

Lepecsételve Lipcsében, december hónap kilencedik napján, a Mi Urunk 1602.-ik évében.

Báthory Zsigmond

DÓSA: John Smith kapitány Magyarországon

Őfelsége megfelelő engedélyével

Mindenkinek, egyénenként és együttvéve, bármely helyen, államban, fokozatban, rangban, rendben vagy állapotban, akihez a jelen írás eljut, én William Segor, a Térdszalagrend lovagja és Anglia királya (nemesi) címerekre vonatkozó ügyeinek gondozója, jó egészséget kívánok.

Tudassák, hogy én, az említett Térdszalagrend-lovag, tanúsítom és megerősítem, hogy a fent említett nemesi levél, amelyet láttam, Erdély Fejedelmének a kezével van aláírva és megfelelő kézi pecsétjével; és annak egy hű másolatát az örök emlékezet számára leírtam s bejegyeztem a nemesi címerek nyilvántartásába.

Kelt Londonban, augusztus hó tizenkilencedik napján, a mi Urunk 1625.-ik évében, és szuverén Urunk, Károly, Isten kegyelméből Nagy Britannia, Franciaország és Írország királya, a Hit Védelmezője uralkodásának első esztendejében.

William Segar

Smith: “The True Travels, ect.” Vol. II, pp. 135-136

mán vajdának, aki a török és tatár ellen kért segítséget. Ide került Volda és Smith is.. A valachiai harcok során beszorultak Vöröstorony várába és az ott vívott végzetes csatában, 1602. november 18-án, Smith tatár fogságba esett. Ezzel fejeződött be a lovagi kalandokra vágyó angol katona életének kétéves magyarországi és erdélyi szakasza.

Hosszas viszontagságok után Smith elszökött a krimi tatárok fogságából és kalandos úton, Oroszországon, Ukrajnán és Lengyelországon keresztül Erdélybe, Nagyszebenbe jutott, ahonnan a Felvidéken (Tokaj, Kassa) és Csehországon át Lipcsébe ment. Lipcsében találkozott Báthory Zsigmonddal s megkapta tőle a már régebben kivívott nemesi levelet, amely egyúttal útlevélül is szolgált. Lipcséből — Spanyolországon keresztül — hazament Angliába.

— 33 —