Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
VÍG BÉLA EGY LELKES MAGYAR LÁNYNAK Bocsáss meg, édes, új magyar jelenség, Ha nem remélten megzavartalak, De lelkiekben én ilyen szerencsét Nem éltem át e három év alatt, Hogy itt, ahol penész borong a leiken S a pénzevésbe fúl a gondolat, Meghalljam azt, kiből az Ige serken S lesújtja végzetünk, a kőfalat. Bennünket, édes, elsodort az élet. Szerelmet, álmot állítok vagyunk. Hazánk, erőnk, önérzetünk azé lett, Kitől sikongva fut szívünk s agyunk. A nép a múlt s a múlt csupán az emlék, Amely magunkba rejtve megmaradt. Fogalmaink közül kihúllt a nemrég S a nemsokára mord, akár a rab. Ha mégis él, latolgat, érlel, alkot Bennünk a látnok és dacos magyar, Ha védi még a szent családi sarkot, Hol lelkesedve kél imánk, a dal, Azért van így, leányka, mert remélünk S hitünk erősebb, mint a cselszövök. Mert tudjuk azt, hogy él az eszme vélünk S kiküzdi majd az emberibb jövőt. Kállay Adriennek egy Jókai-vers szavalatáért Cleveland, 1954. junius 23.-án — 296 —
