Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
Most vizsgáljuk meg, milyen közvetlen előnyök birtokába jutott a Szovjet. 1. A Szövetségesek demokráciának ismerték el a bolsevizmust s ezzel megadták a lehetőséget Kína bolsevizálására. Kína az ázsiai politika egyik legfontosabb kúlcsát jelenti s a Szovjet sokkal hamarabb élt e lehetőségével, mint az várható lett volna. Ez jelentette a gyűrű első áttörését, illetve megszakítását, a többi — Korea, Indokína, Irán és ami még ezután következik — csak ennek természetes folytatása. Kína bolsevizálásának ázsiai hatása még nem bontakozott ki teljesen, de a kommunizmus megerősödése előbb-utóbb Ázsia teljes elvesztését fogja maga után vonni, ami egyet jelent az ázsiai hadszínterek és támaszpontok (Japánt és Ausztráliát is beleérve) felszámolásával, nymodon a Szovjet támadható felületének több, mint 70%át kapcsolhatja ki s egy lépéssel közelebb juthat a hadszíntér megválasztását jelentő céljához. Minthogy Koreának túlzott katonai jelentősége nincsen, azt csupán tapogatózásnak tekinthetjük. Indokína azonban már igen komoly eredmény — a távolkelet szuezi csatornájának az elvesztését vonhatja maga után, — és érdemes megfigyelni, mennyire az európai kereskedelem irányításának köszönheti e sikerét a Szovjet. 2. Az európai térségben a Szovjet megkapta Románia és Bulgária birtoklásával a Fekete-tengeren való korlátlan, ellenőrzés lehetőségét. Igaz ugyan, hogy régi vágya ellenére a Földközi-tengerre nem jutott ki, a Dardanellák és a Boszporusz ma is Nyugat kezén van, s így támadó lehetőségei innen kiindulva nincsenek, de defenzív hadviselése szempontjából számára még sokkal fontosabb az, hogy minden, ebből az iránybó jövő támadást csírájában (a tengeren) képes elfojtani. Már pedig ez egyike a Szovjet legérzékenyebb pontjainak a történlem nem egy tanúsága szerint. 3. Magyarország birtoklásával a támadható felület újabb többszáz kilométeres szakaszát tartja korlátlan uralma alatt. Kárpátalja bekebelezésének katonai jelentősége a legnagyobb az európai arcvonalat illetően s alig hiszem, hogy Churchill ma, — az ázsiai helyzet jelenlegi állásában — Moszkvában ugyanolyan érdektelenséget tanúsítana e kérdésben, mint tette annakidején. A Keleti Kárpátok vonala nemcsak egy kelétől jövő támadás természetes gátja és egyben egyik kulcsa az európai térségnek, hanem megfordított értelemben ugyanolyan értékkel bír. S Moszkva tudta ezt. Tudta jól, hogy Magyarország történelme s a Kárpátok vonala együttesen eleven valóság számára és nem egy kis nép jelentéktelen propagandaszólama csupán; s tudta jól, hogy mindaddig, amíg ez a vonal Nyugat, vagy Magyarország (ami egyet jelent) birtokában van, addig szó sem lehet az e térségre vonatkozó terveinek megvalósításáról. A Kárpátoktól Moszkváig a térnyilt, több természetes akadály nincs, Nyugat birtokában tehát ez a szakasz nélkülözhetetlen stratégiai alapot jelentene a végső küzdelemben. Jelentené Afrikából s a Földközi-tengerről kiinduló minden akció leghatásosabb irányát. A Szovjet birtokában viszont a Dunamedence uralmát jelenti (még akkor is, ha Magyarországról kivonulna) mely egérfogója lehet bármily nagy, a Balkán felől előretörő haderőnek. A Fekete-tenger és Kárpátalja együttes birtoklása lényegileg az egész Földközi-tengeri térség semlegesitését eredményezi Nyugat rovására. 4. Karélia, a finn tengeri támaszpontok és Németország orosz zónájának ÚJ MAGYAR ÜT — 290 —
