Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

A török elleni háborúban való részvételről nem maradt semmi feljegyzés Smith saját önéletrajzán kívül, s ez 30 évvel később jelent meg. Az elmúlt 300 év alatt történészek sokszor vitatták az életrajzban írottak valóságát. Kropf Lajos magyar történész a múlt század végén egyszerűen hazugságnak bélyegezte az egész történetet. A newyorki S. Polányi Laura professzornak és Bradford Smithnek, John Smith legújabb életrajzírójának a kutatásai azonban bebizonyították, hogy a Smith által leírt dolgok minden valószínűség szerint megtörténhettek.

Grácból Kanizsa alá, egy magyar protestáns ezredhez küldték Smithet. Mielőtt azonban Kanizsa ostroma elkezdődött volna, az egész ezredet áttették Felsőlendva (Oberlimbach) közelébe, amely török ostrom alatt állott. Acsádi szerint ennek az intézkedésnek az állott a hátterében, hogy Kanizsa visszavételét tisztán római katolikus győzelemnek akarták feltüntetni s ezért meg akartak szabadulni a protestáns magyarok jelenlététől.

A Kissel 1 vezetése alatt álló magyar ezred felszabadította Felsőlendva védőit s szétverték az ostromló törököket. A győzelemben jelentős szerepe volt a Smith által alkalmazott fényjelzéseknek, amelyekkel a támadás kezdetét időzítették. Ennek az elismeréseként az angolt gazdagon megjutalmazták és kapitányi rangot kapott Volda ezredes, Meldrich grófja (?) seregében. Volda erdélyi, valószínűleg román származású főnemes volt.

Felsőlendváról Székesfehérvár alá mentek Mercoeur herceg seregének a megerősítésére, aki be akarta venni a várat. Itt Smith javaslatára és segítségével gróf Schulz tűzértábornok különböző pyrotechnikai eszközöket alkalmazott, amelyek súlyos pusztítást végeztek a török soraiban s erkölcsi hatásuk is nagyon eredményes volt. A tél beállta miatt azután 1601. novemberében Merceour három részre osztotta seregét. Russworm grófot Kanizsa alá küldte, saját csapatait Esztergomba, Volda hatezer emberét pedig Erdélybe, Básta (Smith Busca néven emlegeti) császári tábornok megsegítésére Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ellen. Volda azonban Básta helyett Báthorynál jelentkezett, Brassóban.

Ezen a ponton sokan megtámadták Smith írásának a hitelességét. Miért ment volna Báthoryhoz, amikor Bástához küldték? A válasz elég egyszerű, ha ismerjük az akkori viszonyokat. Básta ekkor már évek óta dúlta Erdélyt és Rudolf császár parancsára tűzzel-vassal rabolta és irtotta a magyarokat. Gondoljunk csak a “Básta szekerére”! Volda ellenben magyarul érzett és megelégelve a császári hadsereg légkörét, átállt az erdélyi oldalra. Báthory ugyan gyenge jellem volt és többször eladta azí országot Rudolfnak, mégis, a két rossz közül ő, illetve az ő ügye mutatkozott jobbnak.

Érdemes figyelmesen olvasni, mit írt az érdektelen angol a korabeli Erdély helyzetéről:

“Bástát ... a császár ismét Erdélybe küldte. Erdély, amely valaha (Európa) azon részének legvirágzóbb és legerősebb országa volt, most inkább sivatagnak tűnt, vagy a pusztulás valóságos panorámáját mutatta; gyümölcsösei és földjei gazzal voltak teli, templomai, viharvert palotái és legjobb épüetei, szinte félelemből, mohával voltak benőve: Európa nagy részének

(i) Figyelemben tartandó, hogy Smith csak angolul értvén, az idegen neveket hallás után jegyezte le s a modern kutatóknak komoly problémát okozott ezeknek a megfejtése. A kérdőjellel megjelölt nevek Smith betüzése szerint vannak írva s kétes a helyességük.

DÓSA: John Smith kapitány Magyarországon

— 29 —