Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT helyrehozható károkat, mert ez a tömegek világnézetének egész kiterjedését érinti. Vonatkozó elveik, szolgai módon, a politikai fordulatoknak járnak a nyomában. Jellemző tünet, hogy Leopold Rankenak a külpolitika elsőbbségéről vallott nézeteit a belpolitikával szemben hevesen támadják. A belpolitikai kérdéseknek a külpolitika fölé helyezésével — tömegnevelési szempontból — rendkívül ügyes fogást alkalmaznak, mert elterelik a közvélemény figyelmét olyan kényes kérdésekről, mint amilyenek az 1939-ben megkötött német-szovjet barátsági és megnemtámadási egyezmény s a szovjet katonai megszállás ténye sem kerül olyan erős megvilágításba, mintha a külpolitikai jelenségeket állítanák az érdeklődés középpontjába. Történetfilozófiájuk másik lényeges mozzanata olyan elemekből szövődik, melyek a szociálista fejlődés szükségszerűségét szeretnék bizonyítani. Nagy igyekezetükben oly ügyetlenül járnak el, hogy akaratlanul is leleplezik felfogásuk indító okát, a változástól való félelmet, mely az egyik vezető történetfilozófus, Molnár Erik, fogalmazásában így hangzik: “A történet véletlenszerű felfogása megfelel az imperiálista burzsoázia érdekeinek, mert ha a történetben a véletlen uralkodik, úgy a Szovjetunió és a népi demokráciák szocialista fejlődése véletlennek nyílvánítható, melyet más véletlenek épúgy fel is számolhatnak” fejezi be nem valami kivételes diplomáciai készséget tükröző nyilatkozatát 7) a volt külügyminiszter. A kommunista történetfilozófusok tárgyi alap nélkül, de a rendszer bűnei miatt ébredező emberi lelkiismeret elaltatására kitalálták a szociálista-kommunista fejlődés szükségszerűségét és gúny tárgyává tették az Isten-eszme jelentkezését a modern filozófiában. Történetbölcseletüknek ez a tétel lenne a legsarkalatosabb pontja, de szellemi szegénylegények lévén, még ennek a megoldását sem tudják más úton, mint az útszéli propaganda területén keresni. Egyetlen fegyverük a maró gúny, s ezt állítja csatasorba Molnár Erik is: “Az emberek — írja Toynbee, a divatos angol történelemfilozófus — csak bábok Isten sakkjátékában. Fohászkodjunk hát Istenhez, mondja Toynbee és ismétli Santayana, ismétlik az összes perszonálista és tomista filozófusok. Forduljunk Istenhez, ajánlja Truman elnök is, hogy valósítsa és szentelje meg az amerikai tröszthiénák világuralmát, “isten országát” a földön, amelyről Augustinus álmodozott.” 81 Ebből az ismeretelméleti és logikai hiányosságokat feltáró okfejtésből is következik, hogy a szellemtörténetet a maga teljességében elvetik, s annak tipikus művét, Szekfű Gyula “Három nemzedék”-ét merő tévedésnek minősítik. Szigeti József szerint: “A sokat emlegetett és nagy harangzúgással meghirdetett szellemtörténeti “újjáértékelés” lényege tehát nemzeti múltunk ellenforradalmi revíziójában állott”. 9) A népi demokrácia irodalomelméletének alapvető tanítása a legteljesebb pártszerűséget követeli meg az alkotóművészektől. Többé már nem elegendő a múlt kritikai rajza, mint ahogy ezt a háború utáni években például Sőtér István, Darvas József és részben Veres Péter 7) Molnár Erik: Determinizmus és indeterminizmus a burzsoá világnézetben. Filozófiai Évkönyv id. számának 129. old. 8) U. o. 131. old. 9) Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. Filozófiai Évkönyv id. számának 157. old. — 278
