Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5-6. szám

ÚJ MAGYAR ÚT Az indokínai vereségek egyik eredménye Laniel miniszterelnök bu­kása volt. Utóda, Mendes-France azzal a feltétellel kapta meg a bizalmi szavazatot, hogy egy hónapon belül békét teremt Indokínában. E sorok írásakor az új francia kormányfő Géniben tárgyal a kínai kommunista miniszterelnökkel. A genfi konferencia Immár két hónapja tanácskoznak Genfben nyugat és kelet diplomatái. A konferencia célja az általános ázsiai béke biztosítása lenne, jobban mondva lett volna, mert az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy a két­hónapos eszmecsere nem vezetett semmi komoly eredménye. A konfe­renciát még nem fejezték be, de kihalóban van. Dulles amerikai kül­ügyminiszter már az első hét végén otthagyta s Smith tábornok, helyettes külügyminiszter kéviselte az Egyesült Államokat. Az Új Magyar Út előző számában megkockáztattuk azt a könnyű jóslatot, hogy “ez a kí­sérlet sem hozza közelebb a békét”. így lett. A genfi konferenciának mindössze egy fontos oldala van. A nyugati hatalmak leültek tárgyalni az Egyesült Államok által még el sem ismert kínai vörös kormány képviselőivel. Hangoztatták ugyan, hogy ennek a lépésnek semmi elvi jelentősége és következménye nem lesz. Az ügy propagandaértéke azonban, sajnos, igen nagy a kommunisták számára. Háború a nyugati féltekén Középamerika kis országait többnyire csak a bélyeggyűjtők ismerik. Ha néha egyik vagy másik újsághírré válik néhány napra, a világ csak felfigyel, hogy ismét egy helyi forradalom tört ki. Az elnököt vagy dik­tátort, száműzték, esetleg agyonlőtték s jött helyette egy másik. Ami ma Guatemálában történik, külsőleg erre a formulára épül. Ellenzéki elemek fellázadtak a kormány ellen s a szomszédos Hondurász területén összeszervezkedve forradalmat kezdtek. Ez a forradalom azonban a világ­­politika fókuszába állította a kis országot. A guatemálai polgárháború hátterében az áll, hogy a kormány kom­munista irányítás alá került. Az elmúlt hónapokban európai kommunista kormányok fegyverszállítmányokat küldtek. Az Egyesült Államok haditen­gerészete megállított néhány ilyen hajót s kiderült, hogy nyugateurópai államok is résztvettek ebben a fegyvercsempészetben. Az amerikai földrész s főleg az Egyesült Államok biztonságát igen súlyosan veszélyezteti egy kommunista állam a kontinensen. A világ­háború kitörése esetén egy ilyen állam egyszerre szovjet légitámaszponttá válna s nagyon komoly veszedelembe sodorná Amerikát. Ennek a vilá­gánál érthető, hogy az Egyesült Államok csendes jóváhagyással tekint a kommunista-ellenes forradalmárok sikereire. Az Egyesült Nemzetek biz­tonsági tanácsa ugyan elrendelte a harc beszüntetését, de egyelőre ez a döntés is arra a sorsa jutott, amire a biztonsági tanács többi döntése szokott: ignorálják. Világpolitikai szempontból az esetleges katonai következményeken kí­vül az a guatemálai háború nagy jelentősége, hogy egy kommunista kor­mányt pontosan ugyanazokkal az eszközökkel gyengítenek és valószínűleg semmisítenek meg, amelyeket maguk a kommunisták szoktak alkalmazni céljaik elérésére. A guatemálai forradalom kereken egy esztendővel az — 232 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom