Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
KISJÓKAI ERZSÉBET Versek HA TEGNAP LESZ A MÁBÓL De szép lesz majd! Álmatlan éjszakákon, mikor a hold megül a barna fákon alvó sok, kis levélen s lenn a fűben bús kis tücsök parányi hegedűben vágyát zengi, ezüstfehér hajamra ráhúll a fény s egy lezárt kis kamra váratlanul, nagy-hirtelen kitárul, titkolt álmokat felfed és elárul. Ébred a múlt, amit már eltemettem, elémállasz majd te, akit szerettem, neved feléled sápadt, fáradt számon. Egyhangú, békés, csendes kis szobámon a múlt dalolva kerget álomképet és újra látlak téged, téged, téged. Szemed kékje lesz újra kék egem és újra érzem, fáradt-öregen szád melegét. És hervadt, bús kezemre, simogató, megfáradt tenyeremre ráhajtod megint drága homlokod és újra látom vidám mosolyod. Sok, drága szó, évtizedek homályán áttörve, mint rozzant, régi gályán kis holdsugárkák, röpke táncolok: keringnek, hívnak, a vígak, bohók s a komolyak, a búcsúzók, a szentek, melyeket meghitt, szent órák teremtek. Szellemidézés lesz ez. Régi múltam elém áll újra. S amit megtanultam: a lemondást, a békét és a rendet, vágytalanságot, szürkeséget, csendet — 22 —
