Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3-4. szám
WAGNER FERENC A magyar történetírás 1945. óta. II. A másfélszázados török hódoltság egyik szembeötlő következményeképpen a hajdan virágzó kultúrtájak ismét nyers, őstájakká vedlettek viszsza. Idők múltán azonban segített ezen a fejlődésnek indult mezőgazdasági kultúra. A hosszantartó keleti hódítás másik velejárója, a nemzetiségi arányszám megváltozása, már sokkal mélyrehatóbb volt, s magában hordozta a későbbi magyar tragédiák csíráit. Köztudomású, hogy a török idők csapatmozdulatait — akárcsak az elmúlt világháborúban — mindenütt a polgári tömegek ide-oda hullámzása kísérte. Ez a kisebbfajta népvándorlás elsősorban a hegyekövezte s magyaroklakta alföldi medencét érintette, amely a hadműveletek során helyenként teljesen elnéptelenedett. (A Délvidék s Békés vármegye egyes részei.) Magától értetődő jelenség tehát, hogy a török kiűzése után nem a soraiban erősen megfogyatkozott magyarság hódított területeket, hanem a védettebb helyeken élő, a háború borzalmaitól megkímélt nemzetiségek tömegei bocsátkoztak le az alföldi rónaságra s megvetették az alapját az egykor színtiszta középmagyar területek mai nemzetiségi településeinek. Az emberhiány pótlására külföldről is érkeztek telepesek. A marxista történetírás gyógyíthatatlan színvaksága kellett aztán ahhoz, hogy a bécsi udvar telepítéspolitikáját a nemzetiségi elfogultságtól mentesnek ítélje: 37 “Az udvart a telepítésekben nem vezették nemzetiségi szempontok, mert Kelet-Európa népei ekkor még nem szerveződtek nemzetekké.” A nemzetiségi kérdéseknek ebből a merev felfogásából látszik, hogy a marxisták következetesen beleesnek a maguk ásta verembe. A nemzetfogalmat merev, szociológiai szempontok szerint vizsgáló marxisták képtelenek felismerni a középkori nemzetiségi súrlódások szinte kimeríthetetlenül gazdag forrásanyagát, mely főként német-lengyel vonatkozásában kétségtelenül a mellett szól, hogy a modern, népi-nemzeti nacionálizmus kialakulása előtt is voltak tömegmozgalomnak tekinthető nemzetiségi viszályok. Felettébb érdekes, hogy a szépirodalmi reldolgozások még nem vették figyelembe a történészek megállapításait s a telepítéspolitika rugóiról és céljairól homlokegyenest ellenkezőleg vélekedtek: 38 “A neoakvisztika bevallott célja a benyújtott igények megvizsgálása s a jogfolytonosság kimutatása lett volna, a gyakorlatban azonban a bécsi udvar központosító és németesítő törekvéseinek erőteljes támogató eszköze lett.” A török korszak után a következő fejlődés a marxisták szerint azt jelentette, hogy: 39 “A magyar arisztokraták a nemzeti érdekek elárulásával ekkor alapozták meg véglegesen hatalmuk anyagi alapjait, amelyeket csak--------------37 Heckenast Gusztáv-Spíra György: Magyarország története 1526- 1849, Budapest, 1950, 53. 38 Darvas József: Egy parasztcsalád története (Részlet a II. fejezetből). idézve: Szöveggyűjtemény a XX. század magyar és szovjet irodalmából, Bp, 1953, 381 39 Heckenast Gusztáv-Spíra György: Magyarország története. — 124 —
