Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Hosszú éveken keresztül a nyugati világ azt remélte és várta, hogy Sztálin halála ki fog robbantani egy belső válságot, ami a szovjet birodalom összeomlásához vezet. Eddig ez nem következett be, de olyan jelek már mutatkoznak, hogy a trónörökös, Malenkov helyezete nem olyan szilárd, mint kezdetben látszott. Belső bajok vannak a Szovjetunióban s ezek a világpolitikai feszültség pillanatnyi enyhülését hozták magukkal. Az elmúlt hetekben világszerte megújult a szovjet békekampány. Egyes derűlátó politikusok, különösen Európában, ezt őszintének hiszik. A józanabbul gondolkozók azonban csapdát látnak ebben is, mint a kommunisták minden hasonló megmozdulásában: Moszkva fel akarja bomlasztani az oly sok nehézséggel megszervezett s még alig működő nyugati védelmi rendszert. A fenti felfogást látszik igazolni, hogy végtelennek tűnő, makacs ellenállás után a vörösök egyszerre engedékennyé váltak a koreai fegyverszünet kérdésében. Az Egyesült Nemzetek által tavaly elfogadott indiai közvetítő javaslat alapján újra elkezdtek tárgyalni a fegyverszünetről s máris megkezdték a beteg hadifoglyok kicserélését. Amennyiben őszinte a jelenlegi szovjet kezdeményezés, a felsorolt okok mellett még azt a magyarázatot is figyelembe vehetjük, hogy a belső gazdasági nehézségek és a megszállott országokkal való zavarok komolyabbak a látszatnál. potsdami megegyezés és a Sz. E. B. november 20.-i döntése csak megzavarta és egyenesen Csehszlovákia és a Szovjetúnió kezébe játszotta a helyzetet. Az angolszász hatalmaktól való azonnali írásbeli nyilatkozat biztosítása érdekében 1945. december 15.-én egy szóbeli nyilatkozatban közöltem a németek kollektív büntetése elleni tiltakozásunkat és hangsúlyoztam, hogy a magyar kormány sohasem tervezett “egy olyan áttelepítést, amely csupán a német származás vagy német anyanyelv beszélésének tényén alapszik, ami egyértékű lenne egy, a kollektív büntetés elve alapján álló kitelepítéssel”. A nyilatkozat ismét utalt azokra a hírekre, amelyek szerint a “szövetséges hatalmak azt tervezik, hogy Magyarországot 500.000 német kitelepítésére kényszerítik”, és hivatalos nyilatkozatot kért Anglia és az Egyesült Államok kormányainak végleges álláspontjáról. >6 Ezt a nyilatkozatot nem továbbítottuk a szovjet misszióhoz, mivel a Szovjetúnió e kérdésbeli álláspontját túlságosan jól ismertük. (Folytatjuk.) 16) Ezt a szóbeli nyilatkozatot az Egyesült Államok és Anglia budapesti politikai misszióihoz intéztük. Szövegét lásd: Kertész idézet, (12. sz. jegyzet) Document No. 11. Szükségesnek tartottuk, hogy nyomatékosan sürgessük az 1945. december l.-i jegyzékben foglalt kérdésekre való válaszadást, mert a győztes hatalmak rendszerint lassúak voltak a magyar jegyzékek megválaszolásában, ha egyáltalán reagáltak rájuk. Például, a csehszlovákiai magyarok üldözése ügyében a magyar kormány 1945. áprilisa és 1946. júliusa között 184 jegytörtént, sőt még válasz sem érkezett. A kérdéses jegyzékek szövegét lásd: “Hungary and the Conference of Paris”, 2. kötet, 13-29., 50-55., 155-163. 1. (Budapest, 1947.) Nem szokatlanok az ellentmondások a szovjet politikában s ezért nem meglepő, hogy az “új adminisztráció” lelassította a még Sztálin idejében elkezdett antiszemita akciót s szabadonbocsátotta az összeesküvéssel és vezető szovjet politikusok megmérgezésével vádolt moszkvai zsidó orvosokat. Ez propagandafogás is lehet, de az sem lehetetlen, hogy itt egy őszinte hátra-arcról van szó. Ugyanakkor általános amnesztiát adtak a nem politikai elítélteknek.. A megkülönböztetés a politikai s nem politikai foglyok között nem illik ugyan bele a békekampány színjátékába, de az amnesztia hátterében nyílván belpolitikai okok vannak. A közelmúltban egy másik kommunista diktátor vonta magára ismét a világ figyelmét. Tito látogatott el Londonba, ahol a kormány szívélyesen, de a közvélemény annál barátságtalanabbul fogadta a nyugatot zsaroló volt partizánvezért. Ezalatt a szabad világ élete sem zajlott eseménytelenül. A francia miniszterelnök után Adenauer német kancellár járt az Egyesült Államok fővárosában és tárgyalt Eisenhower elnökkel. Természetesen a német egységről és Németországnak az EDC-ben (Európai Védelmi Közösség) való részvételéről volt szó. Adenauer biztosította Eisenhowert, hogy Németország minden körülmények között hű marad a nyugathoz. Kérdés viszont, hogy az őszi német választás alkalmat ad-e a kancellárnak, hogy be is váltsa ígéretét. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke már megtette a kezdeményező lépést az igazságos béke biztosítására. Április 16.-án tartott beszédében, amelyet sokan Lincoln világhírű, legendás gettysburgi beszédével egyenrangúként emlegetnek, Eisenhower elnök világosan leszögezte az Egyesült Államok “békefeltételeit”. Ezek között első helyen áll annak a kinyilatkoztatása, hogy egy állam népe sem tekinthető ellenségnek, mert mindannyian vágyakozunk béke, barátság és igazság után. A továbbiakban állást foglalt az izolácionizmus idejétmúlta eszméje ellen, hangsúlyozta, hogy minden nemzetnek jogában áll saját államformáját és gazdasági rendszerét megválasztani; hogy minősíthetetlen, ha bármely állam rá akarja kényszeríteni saját kormányformáját egy másikra; továbbá, hogy a tartós béke reményét nem lehet a fegyverkezési versenyre alapítani, hanem csak a nemzetek közötti őszinte együttműködésre. A Szovjetúnió új vezetőitől tetteket s nem pusztán szavakat követelt az Elnök. E tetteket a következőkben határozta meg: A koreai ellenségeskedések azonnali beszüntetése és egy őszinte ázsiai béke teremtése. Az Indokína és Malaya biztonsága elleni támadások megállítása. Az osztrák béke megkötése és az ausztriai megszálló csapatok kivonása. Európa jelenlegi természetellenes kettéosztottságának megszűntetése és Németország egyesítése. A továbbiakban Eisenhower azt kérdezte a Szovjetúniótól, hogy legalább arra hajlandó-e, hogy Keleteurópa államai szabadon választhassák meg kormányaikat s joguk legyen szabadon társulni más államokkal. A szabad világ vezetőjének e nyilatkozata biztatást és megerősítést jelent a magyar nép számára is. Amerika ismét bebizonyította, hogy nem akar háborút, de nem hajlandó beleegyezni a szovjet raőszolgabirodalom további fennmaradásába sem. Most Moszkváé a választás: totális világháború vagy totális világbéke? Mérlaky László 13 VILÁGFÓRUM
