Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
ségek között. Tudatunk csak azért hozza létre, hogy a jelenségek között eligazodjék.” >6 Nem emlékszem, hogy akár Szent Tamás, akár Kálvin, vagy akár Kant az okozatosságot csak képzelt összefüggésnek tekintette volna. Tamás hite, Kálvin predestinációja és Kant csillagos ege aligha minősíthető puszta elképzelésnek. De, hogy ezt a dialektikus materiálisták nem tudják, azon nem csodálkozhatunk, hiszen az okozatosság az ő “öntudatukon kívül létezik”. A kártérítés az a másik terület, amelyen az okozatosságnak különleges jelentősége van. A dialektikus materiálizmus itt is jogalakító tényező. Amíg a méltányossági kártérítés a felek vagyoni helyzetében lévő különbségre hivatkozva teszi félre az okozatiság (a jelen összefüggésben: magánjogi vétkesség) elemét, addig az állammal szembeni kártérítési kötelezettség az állam különleges közjogi helyzetére hivatkozva. A kártérítési jog egy olyan konstrukció felé halad, amit mi objektív felelősségnek szoktunk volt nevezni. Ha a kártokozó nem köteles a kárt megtéríteni, mert nem vétkes, a bíróság a felek vagyoni helyzetétől függően mégis kártérítésre kötelezheti. 17 Ezzel szemben, ha a kártokozó az állam, ilyen kártérítésnek nincsen helye. És ennek az indokolására a mai magyarországi jogászok a Szovjet-Únió Legfelsőbb Bírósága Polgári Jogi Kollégiumának egy 1926-ban hozott határozatára hivatkoznak, amely szerint: “. . . egyáltalában nincsen helye a Ptk. 406 §-a 18 alkalmazásának állami szervvel szemben, minthogy az állam, amely a szociális ellátás sajátságos szervei által gondoskodik a polgárok kellő biztonságáról, nem szorítható másféle szervei képében ugyanennek a teendőnek ismételt és szervezetlen módon való teljesítésére . . .” A bíróságok átszervezésének tulajdonképpen nincsen közvetlen hatása a jog rendszerének megváltozására, de végső jelentésében a bíróságok funkciójának a megváltozása és a Kúria megszüntetése mégis alapvető változást hozott. A népbíróságok intézménye átmeneti jelenség volt, és belőle a munkásbíróság kristályosodott ki, amelynek a lényege az, hogy hívatásos és laikus bírákból (ülnökökből) tevődik össze. így kerül az igazságszolgáltatásba a pártérdek képviselete. Fel kell azonban a figyelmet hívni arra, hogy a bíróságban helyetfoglaló laikus bíró szerepét nem szabad az esküdt bíróság (jury) szerepével összetéveszteni. E kettőnek teljesen más a funkciója. Amíg a jury hatáskörébe csak a tényállás megállapítása tartozik, addig a népbíró utóda a laikus bíró, résztvesz a jogalkalmazásban is. Ennek a jelentősége óriássá nő akkor, amikor a társadalmi veszélyesség definiálatlan és jogilag meg * 5 16) Kéri József, Vita a szovjet büntetőjogászok között az okozati összefüggés kérdéséről a szovjet büntetőjogban. J. K. 1952, 1 sz., 20 1. 17) Zoltán Ödön, Méltányosság és kártérítés, J. K. 1952, 5 sz., 212 1. 18) Az orosz polgári törvénykönyvnek a méltányossági kártérítésre vonatkozó szakasza. 19) Feri Sándor, Az igazságügyi szervezet a Magyar Népköztársaságban, J. K. 1951, 1 sz., 24 1. 20) Id. m. 21) Beér János és Szabó Imre, A Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Törvény és magyarázat, Budapest, 78 1. 22) 1952:111 te. 23) Schleiffer Pál, Az új polgári perrendtartás általános rendelkezései, J. K. 1952, 9 sz., 366 1. 24) Farkas József és mások (Az Állam- és Jogtudományi Intézet), Az ügyész részvétele a polgári perben, J. K. 1952, 4 sz., 165 1. 25) Szilbereky Jenő, Bírói gyakorlat és polgári jogunk fejlődése, J. K. 1952, 2 sz., 67 1. nem határozott minősítésére kerül sor. “A szervezeti átalakítások súlypontjai: a területi átszervezés és a felsőbíróságok megszüntetése. A bírósági szervezetet egybe kellett hangolni az államigazgatási szerveknek, a tanácsoknak a működési területével. '9 A bírói funkció tökéletesen megváltozott s ma már nem az igazság és nem a jog, hanem a “szocialista törvényesség” s még sokminden egyéb érvényesítése a bíró kötelessége. Hogy ez mit jelent, elmondja Feri Sándor a következőképen: “Bírói szervezetünk mint az államapparátus egyik szerve a maga eszközeivel, a maga működési vonalán éppen úgy, mint a többi államigazgatási szervek az állami politika általános irányából folyó feladatokat valósítja meg. “. . . a bírónak úgy kell ítélkeznie, hogy az ítélet osztálytartalma, a proletárdiktatúra célkitűzései, Programm] a világosan megmutatkozzanak. Nem engedhető meg az, hogy az ítéletek általában visszatetszést, elégedetlenséget keltsenek a dolgozó népben. Ha a bíró ideológiai és politikai tájékozatlanságát és ebből eredő ítélkezési bizonytalanságát igyekszik leplezni, bőszíti a népet.” “A jó ítélkezésnek az az ismérve, hogy a dolgozó nép, a tömegek azt olvassák ki az ítéletből, hogy a bíró az ő kimondott vagy ki nem mondott véleményüket, jogi meggyőződésüket fogalmazza meg. A jó ítélkezéshez segíti a bírót az alapos szakmai tudás mellett a marxizmus-leninizmus alapjainak feltétlen elsajátítása és ennek állandó fejlesztése; a tanácsoktól nyert irányításból, a pártsajtó rendszeres olvasásából nyert politikai tájékozottság.” 20 Itt igazán a jog “átalakulásáról” van szó. Éhez járul még az, hogy a jogszabálytan is megváltozott. A magyar jogrendszer egyik sajátossága volt az, hogy a jogszabályoknak, eredetüket tekintve, három fő csoportját ismerte. Ezek a következők voltak: a törvény (rendelet, szabályrendelet), a jogszokás és a bírói gyakorlat. Ez utóbbi megszüntetése talán a legsúlyosabb csapás a magyar jogrendszerre. A Kúriát megszüntették. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem a Kúria jogutóda. A döntvényi jog megszűnt, a Legfelsőbb Bíróságnak pedig a szerepe ez: “A Legfelsőbb Bíróság irányító tevékenysége . . .e helyes, egységes jogmagyarázatot, jogalkalmazást végeredményben a szocialista törvényességet kívánja biztosítani, miközben maga sem lesz jogalkotóvá s egyúttal kizárja a bírói joggyakorlat jogforrási szerepét.” 21 Ezekután nem lehet csodálkozni azon, hogy az új polgári perrendtartás 22 “ellenőrzés alá” helyezte a rendelkezési elvet, ami azt jelenti, hogy a peres felek nem urai többé a pernek, hanem abban a szocialista törvényesség, a népgazdaság általános szempontjai és hasonló más elvek és érdekek, hivatalból vétetnek figyelembe. 23 A szocialista per egyik további sajátos intézménye és a rendelkezési elv megszüntetésének a következménye az ügyész szerepe a polgári perben. Amint pl. a házassági perben az ügyésznek bizonyos jogai voltak a közérdek képviseletében, úgy most az ügyész minden perbe beavatkozhat, 24 és a perben nem álló közületek érdekeit képviselheti, minek következtében a perben nem álló közületeknek közvetlenül meg lehet ítélni az általuk nem érvényesített követelést. 25 Amint az állami és a társadalmi életben, úgy a jogrendszerben is az átalakulások a dialektikus materiálizmus orosz példájára történnek. A földreform, az egyházi tulajdon konfiskálása, a tulajdon fokozatos, de még be nem fejezett megszüntetése létrehozta a tár-7
