Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Hogy ez a változás miként ment végbe, azt Nizsalovszky Endre “A szovjet jogtudomány szerepe jogtudományunk fejlődésében” c. cikkében * a következőképen fejezte ki: .. megállapíthatom, hogy a szovjet jognak és jogtudománynak a magyar jogtudományon gyakorolt hatása eddig a következő fejlődési fázisokat mutatta: 1) a szovjet jognak lényegileg burzsoa, objektív szemléletből kiinduló megismerésére törekvés; 2) a szovjet jognak a magyar szocialista jogfejlődés példaképeként való, de még mindig objektív szemlélete; 3) a marxista ideológiai alapvetés jelentőségének felismerése és ebből kiindulva a jog általános problémáinak a marxistaleninista szemlélettel való vizsgálata; 4) a szovjet jognak e szemléleten alapuló értékelése a szovjet jogtudomány egyes eredményeinek elszigetelt figyelembevételével; 5) az ideológiai előkészítés első szakaszának bizonyos eredményei alapján a szovjet jogtudomány jellegzetes vonásainak, hatalmas építőerejének felismerése, ennekfolytán eredményeinek részletesebb felhasználására való készség kialakulása és ennek a jogtudomány munkájában, jellegében való kifejeződése.” Ennek a fejlődésnek a gyakorlati eredménye az lett, hogy a tulajdon intézménye eltűnt és helyébe a társadalmi tulajdon intézménye lépett. A társadalmi tulajdon a “dolgozó nép vagyona”, 3 a gyakorlatban állami tulajdon. Morfológiáját tekintve az államosítások eredménye. Ezt a vagyontömeget az állam kezeli különböző szervei által, minek következtében minden “dolgozó” — márcsak azért is, mert minden termelési eszköz, a föld egy részének a kivételével, az állam tulajdonában van — az állam szolgálatában áll, ami, mint látni fogjuk, minden körülmények között közjogi jogviszonyt jelent. Az állami tulajdon jellegét György Ernő a következőképen határozza meg: “A burzsoa jog általánosan elfogadott felfogása szerint az államot polgári jogi vonatkozásban az államkincstár, mint egységes jogi személy testesíti meg... E felfogással ellentétben a szocalista államnak polgári jogi vonatkozásban megállapítható helyzete is alapvetően eltér a burzsoa államétól. Az állami tulajdon elveszti magán-tulajdon jellegét — a szocialista állam tulajdona az egész dolgozó nép tulajdona. Ennek felhasználásával a szocialista állam, a gazdasági életben elfoglalt helyzeténél fogva, a polgári forgalomban a gazdasági önállóság elve alapján működő intézményeinek és szerveinek ezrei utján vesz részt.” 4 A magánjogi jogviszony eltűnése és a közjogi jogviszony egyeduralma az első nagyjelentőségű változás a magyar jogrendszerben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyén rendelkezési szabadsága eltűnt, azaz — a mi szempontunkból — az egyén többé nem jogalkotó tényező és az állami akarat minden jogviszony szabályozója. A jog többé nem az egyénre tekint, hanem a társadalomra, minek folytán a “társadalom” érdeke az egyetlen értékmérő. A jogba belépő új fogalmak: “a társadalomra hasznos” és “a társadalomra káros”, és ennek a szintézise: a szocialista törvényesség, a mai magyar jog uralkodó kategóriái. 2 3 4 5 6 7 2) J. K. 1952, 6 sz., 249 1. 3) 24/1950 tve. sz. rend. 4) A szocialista szervezetek jog- és perképessége c. cikkében, J. K. 1952, 5 sz., 206 1. 5) Vas Tibor, A szocialista törvényesség kérdéséhez, J. K. 1952, 1 es. 6) J. K. 1952, 7 sz., 297 1. 7) 24/1950 tve. sz. rend. S) J. K. 1952, 1 sz. Társadalmon mindig a proletár társadalmat kell érteni és a társadalomra veszélyes az, ami a proletárok — azaz a kommunista párt — politikai uralmát veszélyezteti, a társadalmi hasznosság pedig a proletárok osztályharcának a diadalra juttatása. A szocialista törvényesség azonos a forradalmi törvényességgel, amit Sztálin “A leninizmus kérdései” c. munkájában így fogalmazott meg: “A forradalmi törvényesség... a társadalmi tulajdon megvédelmezése és semmi egyéb.” s Körülbelül ez az, amit a kommunisták “alap”-nak neveznek és amire a jog, mint “felépítmény” van van felépítve. Katonáné Soltész Mária “A népi-demokratikus állam az alapról és a felépítményről szóló sztálini tanítás megvilágításában” c. cikkében ezt így fejezi ki: “Az alap — tanítja Sztálin — a társadalom gazdasági rendje... A felépítményt az alap hozza létre ... (amely) miután létrejött, hatalmas cselekvőerővé válik, tevékenyen hozzájárul alapjának kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alap és a régi osztályok felszámolásában és megszűntetésében.” Miután minden a társadalmi tulajdon intézményére van felépítve, a mostani jogrendszert és ennek egyes intézményeit ebből kiindulva kell vizsgálnunk. A társadalmi tulajdon hatályos büntetőjogi védel mének a szabályai 7 elénktárják mind a társadalmi tulajdon jogi természetét, mind a büntetőjog új alapelvét. A társadalmi tulajdon, mint már fentebb láttuk, az állam, illetve annak egyes szervei kezelésében áll, minekfolytán az, aki vele valami módon közvetlen öszszeköttetésbe kerül, az állampolgárság jogi kötelékén felül, az állammal kerül jogviszonyba. Ez a jogviszony szükségszerűen közjogi, mert a szóbanlévő vagyontömeg tulajdonjoga nem a magyar magánjog idevonatkozó szabályainak az uralma alatt áll, vagy, ahogy ma mondani szokták: nincsen magántulajdonban, hanem — a régi terminológiával élve — közjogi jellegű. Ezt a helyzetet írja le Ölti Vilmos “A társadalmi tulajdon hatályos büntetőjogi védelme és a közhivatalnoki jelleg” c. cikkében 3, amikor az állami vállalat (vagyis a mezőgazdasági termelés egy kis részének a kivételével minden termelő üzem) minden alkalmazottját közhívatalnoknak tekinti. Azután így folytatja: “... a büntetőjogi értékelés szempontjából a dolgozók három csoportba lennének oszthatók: a) magánalkalmazottak; körükbe tartoznának a magán szektor alkalmazottai, a háztartási alkalmazottak, stb.; b) közalkalmazottak; ide tartoznának az állam, a közületek, a tömegszervezetek, az állami és közületi vállalatok rendelkezési joggal fel nem ruházott dolgozói, a szövetkezetek egyszerű tagjai; c) közhívatalnokok; azok a közalkalmazottak, akik munkakörükben személyekkel és dologi javakkal rendelkezni jogosuljak, hivatali hatáskörükben hatályos rendelkezéseket tehetnek.” Kifejti Ölti Vilmos azt is, hogy a cselekményeket a “társadalmi veszélyesség” szemszögéből kell vizsgálni, majd mondanivalóját a következőképen foglalja össze: “A társadalmi veszélyesség prizmáján át vizsgálva az elkövetőket és a cselekményeket, a társadalmi tulajdon hatályos védelme szempontjából az elkövető közhivatalnok jellege, mint e jogterületen idejétmúlt minősítő elem . . . kikapcsolandó lesz.” Ebben a felfogásban az a helyzet tükröződik, hogy egyfelől minden dolgozó, és ebbe a kategóriába a szövetkezet egyszerű tagja is beletartozik, mindennapi kenyerének megszerzésére kifejtett munkájára nézve az állammal közjogi jogviszonyban áll, ami természetesen az államhatalmat gyakorló személyek és a munkavállaló között is közjogi jogviszonyt létesít, ami a különböző 5
