Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
A koreai háború befejezése Az iráni fordulat Válságok Franciaországban és Marokkóban Az amerikai politika új feladatai Belső válság a Szovjetben A világpolitikai érdeklődés középpontjában hónapok óta a koreai fegyverszünet kérdése állott. Kétesztendős huzavona után július 27-én megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. Ez a tény azonban még nem jelenti a háború végét, bármennyire szeretnék is sokan azt hinni. A fegyverszüneti feltételek előírják, hogy kilencven napon belül politikai tárgyalásokat kell kezdeni Korea egyesítése kérdésének a rendezésére és a hazatérni nem akaró hadifoglyok sorsának eldöntésére. Az Egyesült Nemzetek közgyűlése augusztus 17-én ült össze New Yorkban. A tárgysorozat legfontosabb pontja a béketárgyalásra elküldendő nemzetközi küldöttség megválasztása. E sorok írásakor még nem tudtak teljes megegyezésre jutni, hogy kiket küldjenek az október végén .valószínűleg Genfben tartandó konferenciára. A nyugati szövetségesek között súlyos ellentétek vannak ebben a kérdésben. Az Egyesült Államok csak azokat az államokat akarják meghívatni, amelyek ténylegesen résztvettek a koreai háborúban. Ezzel szemben Anglia és Franciaország minden “érdeklődőt” szívesen látna. A leghevesebb vita India meghívása körül zajlott. Dr. Rhee, Délkorea elnöke nem hajlandó tárgyalni a békéről, ha India képviselve van. Az Egyesült Államok is India ellen foglalt állást. Ezzel szemben Anglia minden áron meg akarta hívatni egykori gyarmatát. Lodge nagykövet, Amerika képviselője fényes diplomáciai győzelmet aratott, amikor végül is leszavaztatta India meghívását. A békekonferencia, amelyet politikai tárgyalásnak hívnak, nem sok reményt nyújt egy tisztességes koreai és távolkeleti béke elérésére. Többek között két olyan probléma van, amelyeken úgyszólván lehetetlen megegyezésre jutni: Korea egyesítése és Vöröskína felvétele az Egyesült Nemzetek szervezetébe. Rhee elnök folytatni akarja a háborút, akár egyedül is, ha szövetsésonló intézményeit illető tapasztalatai nem lesznek majd meg. Elgondolásunk szerint azonban az emigrációnak meg kell találnia a módját, hogy valamely felállítandó bizottságon keresztül tanulmányozza az európai és északamerikai demokratikus beállítottságú országok hasonló feladatokat ellátó intézményeit, kiértékelje azok munkásságának magyar célszerűségi szempontokból megvalósítható gyakorlati formáit s így a demokratikus beállítottságnak megfelelő magyar szervnek a majdani, most még csak vitatott, de nem ismert államformára való tekintet nélküli alapjait lefektesse. Kik és hogyan teremtsék meg egy ilyen tanulmányozó bizottságnak anyagi alapjait és lehetőségét, nem tartozik ennek a cikknek a keretébe. Bizonyos csak az, hogy mindaddig, míg ez meg nem történik, a gondolat felvetése s az azzal kapcsolatos pro és kontra csak arra lesz jó, hogy a valóban égető kérdést végre megindítsuk, felszínen tartsuk és megvalósításához a szükséges ösztökélő lépéseket megtegyük, de nem arra, hogy az ezúttal kritika tárgyává tett elgondolást és annak részleteit szolgálati, gyakorlati, vagy egyéb szabályzati pontokba foglaljuk. gesei cserben hagynák. Az Egyesült Államok viszont többé-kevésbbé le van kötelezve Délkorea iránt s ez a lekötelezettség egy teljes mértékben kibontakozott távolkeleti vagy világháború kitöréséhez vezethet. Korea egyesítésének a problémája sok tekintetben hasonló Németországéhoz. A kommunisták csak abban az esetben hajlandók belemenni, ha biztosítottnak látják, hogy az ellenőrzés az ő kezükben marad. Ehhez pedig Amerika természetesen nem járul hozzá. Tehát nincs kilátás a megegyezésre. Vöröskínának az Egyesült Nemzetekbe való bevétele régóta kedvenc témája Angliának és a Szovjetúniónak. Az oroszoknak nyilvánvalóan politikai érdekük, hogy egy újabb kommunista állam gyarapítsa szavazatainak számát. Anglia esetében kizárólag csak kereskedelmi érdekről van szó. A kínai piac mindig fontos volt az angol ipar számára s nem nyugodnának bele ennek még az időleges elvesztésébe sem. Alig két héttel a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése után a Szovjetúnió bejelentette, hogy ők is elkészültek a hidrogénbombával. A bennfentes nyugatiakat ez nem lepte meg és nem is zavarta meg. Már régebben tudták, hogy az oroszoknak sikerült ellopniok a hidrogénbomba titkát is. Viszont tudják azt is, hogy az Egyesült Államok sokkal előbb van a gyilkos hatású fegyver gyártásában és tárolásában, mint a Szovjet. Az iráni kérdés, amely két és fél esztendeje veszélyeztette a Közelkelet békéjét és a nyugat olaját, ugyancsak fordulóponthoz érkezett. Augusztus közepén Mossadegh miniszterelnök feloszlatta a parlamentet és az országban forradalmi zavargások törtek ki. A sah Rómába menekült, de néhány napon belül a hadsereg rendet teremtett, — Mossadeghet letartóztatták és új kormány alakult. Az új kormány nyugati beállítottságú és így remény van rá, hogy sikerül rendezni Angliával az államosított olajforrások problémáját. Marokkóban a francia kormány száműzte a túlságosan önállóságra törekvő szultánt. Utódja Franciaország megbízható szövetségese, ez azonban nem jelenti azt, hogy a marokkói probléma megoldódott volna. Az arabok között erős a nemzeti érzés és ezt nyilván igyekeznek a kommunisták is kihasználni. Drasztikus politikai és gazdasági reformokra van szükség, ellenkező esetben második Indokínára kerülhet sor. Franciaországnak, — mint rendesen — komoly belpolitikai zavarai is vannak. Egy hetekig tartó közlekedési sztrájk az egész ország életét megbénította és megingatta a Laniel-kormány helyzetét is. A franciák szeretnék gazdasági helyzetük megjavítását, de rögtön tüzet kiáltanak, ha valaki erélyesen végre is akarja ezt hajtani. A háromhetes sztrájk befejezése a kommunista-ellenes szakszervezeteknek köszönhető, amelyek nem akartak lehetőséget adni a. kommunistáknak további zavarok keltésére. Az Egyesült Államok közvéleményét már a jövő évi kongresszusi választások kezdik foglalkoztatni. Az Eisenhower-kormány nyolc hónapja van hivatalban s a közelgő választási harc ennek az aránylag rövid időnek a tapasztalatai alapján fog megindulni. A republikánusok a tavaly tett ígéretek nagyrészét beváltották, többek között megállították a koreai háborút, de még mindig számos nehézséggel kell, hogymegküzdjenek. És Taft szenátor, a párt volt szellemi vezetője, meghalt. Taft halála súlyos problémát jelentett Eisenhower elnök számára, mivel az ohiói szenátor volt úgyszólván az egyetlen sze-20 VILÁG FÓRUM
