Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
ERDÉLYI JÓZSEF Tanya mellett . . . Tanya mellett, akácliget árnyékában láttam egyszer egy kis fejfát egymagában; nem látszott már a név rajta, rég elsimult a sír hantja; árvacsalánnal a puszta koszorúzta. Láttam én már sok temetőt, síremléket; de nem láttam soha-sehol olyan szépet, olyan csendest és magánost, mint ezt az árvacsalánost, akácliget árnyékában, egymagában. Olvastam én sok nagy nevet, világhírest; olyan mindegy: hogy is hívták azt a bérest; eszembe jut a fej fáj a: aranybetűt csókolt rája lemenőben, a nyugvó nap, s hullt a harmat, hullt a harmat ... ménye a japán megszállás idején játszódik le. Kedvesek s meghatóak kínai tárgyú gyermektörténetei. Megemlítendő az All Men Are Brothers című 13. századbeli kínai regény is, amelyet angolra fordított. 180 hőse a kínai Rózsa Sándorok 180 változata. Mint a banditák általán a népies regényekben, ezek a kínai útonállók is támogatói a szegényeknek és kártevői a gazdagoknak. V. Az Új Magyar Út — 1953. márciusi számában részletesen foglalkoztam William Faulknerrel, így tehát ebben a tanulmányban csak röviden útalok rá. Thomas Wolfe és Robert Penn Warren mellett az amerikai Dél legjelentékenyebb írója a 20. században. Kritikusai szerint remekel a “fájdalmak árnyalataiban” s dicsérik “intériour monologue”-ját. Light in August című regényének előszavában Richard H. Rovere kijelenti, hogy William Faulkner regényében nem reagálunk a történetre és a jellemzésre, hanem átéljük. A fentemlített regényen kívül hívei mesteri alkotásnak mondják The Sound and the Fury. As I Lay Dying, Sanctuary, Absalom, Absalom!, Intruder in the Dust című regényeit s Doctor Martino és Go Down, Moses című novellásköteteit. Erős egyéniség s utánozhatatlan. Művei az amerikai Dél fertőjének rettenetéit s rejtelmeit közlik az olvasóval, fehér és néger, úri s züllött vonatkozásban. Az író regényhőseinek sebeit nem leplezi el; valósággal a mocsok misztikumát éreztetik. Stílusa gyakran körülményes; szereti a mellékmondatokat, amelyek olykor Marcel Proust nyelvi karikatúrájaként hatnak. A végzet éjjelében olyan rejtélyes asszociációk kíséretében bolyong, mint Franz Kafka, ám a förtelmek nagyobb szabadságával. Epikai módszere, pózmentes lélektana, rendkívüli beleérzése az emberi szemétbe s szerencsétlenségbe, tárgyilagosított lírája, a befelé nézés mágiája döbbentő erővel fogja meg azokat, akik meg akarják vagy képesek megérteni. Nagyszerűen érzékelteti a helyi színeket s ugyanakkor embereinek nyűgös vagy elviselhetetlen állapota, alárendelt vagy hatalommal visszaélő viselkedése egyetemes távlatú. De a csúf világot rajzolva Faulkner az erkölcs észszerűsége mellett foglal állást. Saját kijelentése szerint nemcsak művészi ösztöne indítja írásra, hanem az a meggyőződése is, hogy a rútság bilincseitől csak úgy lehet megszabadítani az emberiséget, ha rámutatunk arra, hogy a rút mindenféle formájában megalázó rabságba dönt bennünket. Bizonyos tanító szándékkal ír, de mindig a művész felelősségével. VI. A 20. század angolnyelvű költői közül W. B. Yeats mellett T. S. Eliotnak volt a legnagyobb hatása költő kortársaira. A kritikusok hol monumentális kvalitásokat tulajdonítanak neki, hol azt mondják, hogy a kegyelem levegőjében szeretne élni s manicheusi szívóssággal fetreng a bűnök mocsarában. Szubtilitásai homályosak s ez áll, költészetére ép úgy, mint kritikai tanulmányaira s színdarabjaira. Ösztöne inkább értelmét szolgálja, mint érzéseit; ebből következik, hogy litániás hangú verseit sem lehet elvonatkoztatni a meddőségtől. Nem véletlen, hogy legtöbbet megvitatott költői művének The Waste Land a cime. Könyvtárt lehetne összeállítani a róla írt monográfiákból, rövidebb tanulmányokból, cikkekből. Nehéz T. S. Eliot alkotásait a verstan szabályai szerint elskatulyázni, de talán metafizikai költőnek nevezhetjük, aki Laforgue, Baudelaire s Mallarmé prozódiájának hatása alatt s a korábbi angol költők közül John Donnétól, George Herberttől s Richard Crashwától s Daniétól is befolyásolva vallási igézettel vagy a vallási igézet maszkjában költői műveket teremt. Példaképpen hadd közöljem “Whispers of Immortality” (A halhatatlanság suttogásai) című versét magyar tolmácsolásban. Webstert a halál megbabonázta és a bőr mögött koponyát látott. A föld mélyéből melltelen hullák ajktalan gúnnyal vertek világot. Szemüregükből láng helyett sárga nárcisz-hagyma meredt a Mindenre. Holt végtagokra rátekeregtek az eszmék, a tűnt kéjre s ingerre. Donne is, úgy érzem, az érzék üdvét nem tudta mással helyettesítni. Tapasztalaton túli mágikus, ki bűvöt mert a rejtélybe hintni. A velő jajját bezzeg ismerte, a csontvázaknak maláriáját. Nincs húsérintő jel, mely horzsolná a csont lázát, a didergés táját. Grishkin kellemes nő, orosz szemét a tüzelő fény kihangsúlyozza. Kedélyes keble fűző nélkül a sűrített gyönyört ajándékozza. A jaguár, a brazíliai, lapultan macskaszagokat áraszt az elillanó selyemmajomra; Grishkin villában él, ez nem fáraszt. 9
