Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-07-01 / 7-8. szám

F O D OK KA R 0 L Y A magyarországi politikai fordulat jelentősége Bár a nyugati sajtóban a drámai keletinémet és a dra­matizált csehszlovákiai események mellett a Magyar­­országon történtek háttérbe szorultak, kétségtelen, hogy Budapesten junius-július folyamán olyan események következtek be, amelyek fontosságban vetélkednek a ke­letnémetországiakkal és amelyek mellett az agyonrek­lámozott néhány csehszlovákiai tüntetés eltörpül. Ke­letnémetországban a Nyugattal való érintkezéstől alig, vagy egyáltalán el nem zárt lakosság elkeseredése és éhsége felkelés méreteit elérő zavargások kirobbaná­sára vezetett. A zavargások következtében a kommu­nista rezsim egy sereg engedmény, — jobbára közélel­mezési intézkedések megtételére kényszerült. Csehszlo­vákiában egy még kommunista méretekkel mérve is szokatlanul brutális valutareformra az ipari munkásság néhány ipari centrumban tüntetéssel válaszolt. A tün­tetések a prágai rezsim politikájára úgyszólván semmi­féle hatással sem voltak. Magyarországról nem érkez­tek tüntetési vagy sztrájkhírek, ennek ellenére a buda­pesti kommunista rezsim hatalmas konvulzión esett át. Rákosi kormánya máig is tisztázatlan körülmények kö­zött visszalépett. Utóda bemutatkozó beszédében való­ságos vádiratban foglalta össze az előző évek politikai tévedéseit és olyan új programmot jelentett be, amely a gyarkorlatban a Rákosi-rezsim porgrammjának szinte az egész vonalon az ellentétét jelenti, és — még részletes megvalósulása esetén is — a szovjetizálás részleges visz­­szacsinálásával egyértelmű. A Magyarországon lejátszódott események háttere nem világos. A kormányváltozás körülményeire vonatko­zóan az újság- és rádió jelentéseknél több nem ismeretes. De az elmúlt hetekben elhangzott kommunista meg­nyilatkozások és a megjelent rendeletek elég beszédes képet adnak a helyzetről. Nagy Imre, az új miniszterelnök az új országgyűlés előtt hosszú beszédben vázolta az ország helyzetét és az ebből adódó kormányprogrammot. A beszéd eleje rop­pant konvencionális: Nagy egyszerűen elismételte a kom­munista párt szokásos öndícséreteit, felsorolta a párt különféle akcióit. A meglepetés ezután következett: — Nagy rátért a gazdasági helyzetre és a helyzet elemzése során az elmúlt évek politikájának úgyszólván minden részletét megkritizálta. Mindenek előtt bejelentette: “...az új kormány a párt új irányelveinek reális célkitűzései szerint folytatja politikáját.... nem tűz ki maga elé olyan feladatokat, amelyek meg­valósításához hiányzanak a szükséges feltételek, akár a nyersanyagbázisról, akár az ország erejét és teljesítőké­pességét meghaladó vagy túlzottan igénybevevő beruhá­zásokról ... van szó.” “Már pedig látnunk kell, és ezt az ország színe előtt őszintén meg kell mondani, a felemelt ötéves terv célkitűzései sok tekintetben meghaladják erő­inket.... megvalósításuk., hátráltatja az anyagi jólét alap­jainak gyarapodását, sőt az utóbbi időben az életszín­vonal romlását vonta maga után.” Ez a kritika kétségtelenül magvas: úgyszólván min­dent magába foglal, amit az elmúlt évek során a nyu­gati kommentátorok és a rádiópropaganda annyiszor el­ismételt: a terv túlzott, meghaladja az ország teljesítő­­képességét, az életszínvonal leszállítására vezet, nem számol az ország nyeranyagforrásaival, stb. Nagy Imre a nyugati érvek közül valójában csak egyet hagyott ki: azt, hogy a tervteljesítési erőfesztések voltaképpen az oroszok javát szolgálják. Nagy, beszéde további részében gazdasági reformok egész sorát jelentette be. így bejelentette a terv felül­vizsgálását és csökkentését. Bejelentette, hogy az ipar­­fejlesztésben az eddiginél nagyobb súlyt fognak vetni a fogyasztási iparok fejlesztésére. A legnagyobb jelentő­ségű gazdaságpolitikai változást és az ipar- és a mező­gazdaságfejlesztés egymáshoz való viszonyának felülvizs­gálása és a mezőgazdaság javára történő módosítása je­lenti. Nagy elismerte: “A túlzott iparosítás... mel­lett... az ország erőforrásaiból nem futotta a mezőgazda­ság fejlesztésére... Ennek következtében... a mezőgazda­­sági termelés megrekedt, nem tudta biztosítani sem az ipar nyersanyagszükségletét, sem ...a lakosság növekvő élelmiszerszükségletének kielégítését. A kormány egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházá­sok csökkentésével egyidejűleg lényegesen emelje a me­zőgazdasági beruházásokat.” Ezek az egyébként fontos lépések magukban véve még nem jelentenék a szovjetizálási politika megválto­zását. Jelentőségük így sem kicsiny, hiszen hozzájárul­hatnak a magyarságot fojtogató keserves nyomor enyhí­téséhez és legalább gazdasági téren érvényre juttatnák az észszerűséget. Nagy azonban nem állt meg ezeknek a lépéseknek a bejelentésénél, hanem egy sor további re­formot is kilátásba helyezett. Ezeknek a megvalósítása a kommunista társadalompolitika menetrendjének alapos felforgatását eredményezheti és kedvező külpolitikai for­dulatok esetén a kommunista társadalompolitika lényeges vereségére is vezethetnek. A bemutatkozó beszédnek ez a második, fontosabb része elsőnek a parasztság helyzetére tért ki. “Az ala­csony beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók (azaz a nem termelőszövetkezeti tagok) megsegítésének elhanya­golása miatt a termelőszövetkezetek... túlgyors fejlesz­tése miatt, ami a parasztság gazdálkodását bizonytalan­ná tette, a mezőgazdaság termelése megakadt és az utób­bi években egyhelyben állt. Ebben nagyrésze volt a ta­gosításoknak is, amelyek során sok visszaélés, erősza­koskodás fordult elő... Ismeretes, hogy mezőgaz­dasági termelésünk döntően az egyéni gazdaságokon nyugszik, melynek termelését az ország nem nélkülözhet i... A termelőszövetkezeti mozgalom elsietett kifejlesztésének legsúlyosabb kö­vetkezménye az volt, hogy a dolgozó parasztság köré­ben az előfordult túlkapások, az önkéntesség megsér­tése komoly nyugtalanságot keltett... A kulákok ellen 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom