Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
NEVEZETES AMERIKAIAK HERMAN MELVILLE (1819. augusztus 1 — 1891. szeptember 28.) Skót és hollandus szülőktől származó, nagy angol-amerikai regényíró. Legismertebb munkája az 1851-ben megjelent “Moby Dick”. Ez volt a neve annak a bálnának, amelyet az Atlanti és Csendes-Óceán vizein keresztül sokezer mérföldön át üldözték a bálnavadászok. A munkának a jelen mübírálói mély filozófiai értelmet tulajdonítanak. Melville maga is bálnavadász volt s jól ismerte az anyagot, amiről írt. Newyorki is“Tessék elképzelni”, mondja informátorunk, “milyen különleges az, hogy ezer és ezer amerikai tanul idegen nyelveket ma és a nyelv útján kapcsolatba kerül a népek millióival, azok problémáival. Nemcsak beszélni tud velük, hanem közelebb kerül a lelkükhöz, meg tudja éreztetni az amerikai nézőszöget is. Jóllehet diákjaink mind katonák, akik különleges beosztásukban is már magyar ügykörben dolgoznak, mint katonai attasék, fordítók, tolmácsok, de katonai szolgálatuk után is igyekeznek a nyelvtanulásba fektetett tőkét gyümölcsöztetni és a magyar kapcsolatokat fenntartani. Tanfolyamunk egy éves. Ez alatt az egy év alatt diákjaink képességeik szerint tanulnak meg magyarul beszélni. A legtöbben kiváló kiejtésre tesznek szert és el tudnak igazodni a mindennapi élet szavaival és kifejezéseivel, tudnak újságot olvasni, fordítani és levelet írni. A legrosszabb diákunkat sem lehet eladni, a legjobbjaink pedig olyan jól megtanulnak magyarul, hogy a legnehezebb helyzetben is megállják a helyüket. Ha valami “különleges” van ebben az iskolában, az nem lehet más, mint a magyar nyelv, azaz minden megtanulandó nyelv. ...Nem könnyű egy nyelvet sem megtanulni egy év alatt. Diákjaink hat órát töltenek a tanteremben minden nap s további három órát a gramofonlemezeikkel. A tanároknak töretlen ugaron kellett megkezdeniük a tanítást nagyon sok nyelvben és így a magyarban is. Magyart nem tanítottak s ilyen intenzíven nem is tanítanak sehol a világon. Tankönyveinket, módszereinket magunknak kellett kidolgoznunk, s lassan érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ahol azt mondhatjuk, hogy az anyagunk együtt van. Segédeszközeink a magunk készítette tankönyveken kívül a nyelvtani táblázatok, gramofonlemezek, filmek, képsorozatok, folyóiratok és a magnetofon. Tanáraink mind született magyarok, akik a többi nyelvek tanáraihoz hasonlóan nemrégen jöttek az Egyesült Államokba. Persze, napi kilenc órai nyelvtanulás az idegeire mehet a legedzettebb embernek is, ezért természetesen, szórakozunk is néha. Azt is magyarul, mert ezáltal is tanulnak diákjaink nyelvet, szokást, kultúrát. Este öszszejöveteleinken a diákok feleségei magyar ételek készítésében gyakorolják magukat, magyar ruhákat varrnak, míg a fiúk magyar dalokat tanulnak s ügyesen járják a bakonyi kanásztáncot, a verbunkost és még néhány magyar táncot. Minden évben van egy nagy nyilvános szereplésünk, az évi nagy ünnepélyünk. Ezen minden nemzet bemutatja táncait, dalait, szokásait. Ezekről jelent meg néhány kép a “Collier’s”-ben s ezt láthatta a “Szabad Nép” szerkesztője.” Ez tehát a “kémiskola” titka. Kinéztünk az ablakon a Monterey-i öböl fehér homokján gyűrűző hullámokra s arra gondoltunk, hogy mégiscsak igaza volt a “Szabad Nép”-nek. Ha minden nyugati és keresztyén szólamot ilyen komoly tettek követnének, mint ez, akkor ez valóban “különleges” volna és félelmetes lehetne a gyűlölet hívei számára. kóláinak befejezése után hajósinas lett, majd néhány évig elemi iskolai tanítómester. 1841-ben vétette fel magát a bálnavadászatra induló hajóra egy newenglandi kikötőben. A Csendes-Óceánon, Marquesa szigetén lemaradt a hajóról és jóidéig emberevők körében élt. Ottani tapasztalatait és megmenekülésének történetét, amit egy másik bálnavadászó hajónak köszönhetett, “Typa” című regényében írta meg. 1847-ben Melville megnősült és a massachusetti Pittsfieldben írta későbbi munkáit. 1863-ban New Yorkba költözött, ahol vámtisztviselő volt 1885-ig. Legtöbb könyve a matrózokról és vitorlás hajókról szól. Sok más kiváló amerikai író, — mint Nathaniel Hawthorne, Ralph Waldo Emerson, Henry Wadsworth Longfellow — ugyanabban a korban inkább az európai irodalmi hagyományokat követte s csak Melville maradt meg a különös ösvényen, amit kiválasztott. Ezért őt tekintik az első sajátosan amerikai írónak. JAMES BOWDOIN, (1727. augusztus 8. — 1790. november 6.) Francia hugenotta család leszármazottja és mint amerikai tudós, hazafi és államférfi vívta ki kortársai tiszteletét. A Harvard-Egyetemen képezte ki magát és tekintélyes vagyont örökölt apjától. Tudományos kutatásait iskolai évein túl is folytatta és Benjamin Franklinnal kimerítő levelezést folytatott. Nemsokára a politika vette igénybe teljes energiáját. Már a forradalom előtt komoly szerepe volt a massachusettsi törvényhozásban, a forradalom idején pedig ez állam alkotmányozó gyűlésének elnöke lett. A forradalom befejezése után Massachusetts állam kormányzójává választották. Itt a farmerek Dániel Sharp vezetése alatt a bíróságok munkáját erőszakkal akarták megakadályozni, amelyek az eladósodott farmerek birtokaira végrehajtást rendeltek el. A kormányzó a lázadást kötelességéhez képest fegyveres erővel törte le és a zendülés egyik indítóoka lett, hogy sokan erős központi kormány felállítását sürgették. Bowdoin különben az amerikai alkotmány megszerkesztésére alakított bizottságban is működött, mint Massachusetts állam kiküldötte. Halála után rövidesen, 1794- ben a brunswicki (Maine) főiskolát Bowdoin College-nek nevezték el az ő tiszteletére. OLIVER HAZARD PERRY (1785. augusztus 23. — 1819. augusztus 23.) Az 1812. háborúban lett nevezetessé, amikor az angolok hajóhadát az Erie-tavon legyőzte s a következő rövid híradással számolt be róla: “We have met the enemy and they are ours!” (Találkoztunk az ellenséggel és birtokba vettük őket!) Perry Rhode Islandban született és 1799.-ben még tengerészapród volt. A Földközi-tengeren a kalózok elleni csatározásokban tüntette ki magát és az 1812-es háború elején a newporti (Rh. .) ágyúnaszádok parancsnoka lett. Saját kérelmére Lake Eriere helyezték át, és itt ő vezette az új hajóhadak építését; ennek célja az volt, hogy az Erie-tó birtokát az angolok kezéből kicsavarják. 1813. végén már kilenc hajó állt teljesen felszerelve és Perrynek sikerült az új hajókat a dokkokból az Erie-tóra átvitorláztatni. Itt felkutatta az angol flottát és tönkreverte. Perry ezután még kooperált a szárazföldi hadsereggel, úgyhogy az angol szárazföldi katonaság kénytelen volt Detroit-ot is kiüríteni. Ezzel az amerikaiak uralma alá került a Northwestern Territory (az Ohio folyótól északra terjedő vidék.) Mindezekért az amerikai kongresszus különös köszönetét és aranyérmet szavazott meg neki. Dicsőségét azonban nem túlsokáig élvezhette, mert 1819-ben, amikor amerikai érdekek védelmében a déli vizken hajózott, sárgalázba esett és 34-ik születése napján meghalt. A trinidadi Port of Spain-ben temették el ideiglenesen, de a kongresszus rendeletére hamvait a rhodeislandi Newportba szállították el, ahol most is nyugszanak. Common Council 13
