Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
ra szakadt magyar értelmiség. Meg kellett a magyar nép tömegeit nyerni a magyar nemzeti eszme számára és ennek érdekében meg kellett szervezni az egységes magyar társadalmat. Hosszú, céltudatos, kitartó tevékenység eredményeként sikerült eleinte a bizalmat megnyerni, majd a vezetők áldozatos munkája nyomán öntudatosult a magyarság egységes és egyetemleges felelőssége, és így mindenki büszke önérzettel vállalta a nemzeti jövő érdekében a reá háruló feladat elvégzését és teljesítette a reábízott munkarészt. Ez a lelkűiét él ma is Csehszlovákia magyarságában, mert ők tudják, hogy szívós kitartással és megingathatatlan szilárdsággal kell azon a földön megállaniuk, amelyet apáik magyar földként hagytak rájuk. Tudják, hogy a magyar hajnalhasadás csak akkor jöhet el hozzájuk, ha ők magyarnak tartják meg a mostani megpróbáltatások alaltt is azt a földet, amelyet elődeik vészben és viharban ezer esztendőn át híven megőriztek minden külső támadás ellen. A nemzeti parancs ezt így kívánja tőlük ma is. A józan gyakorlatiasságot kitermelt tengerentúli életben elhelyezkedett és beilleszkedett magyarság előtt kell tudatosítani és szemlélhetővé tenni azt a hősies küzdelmet, amelyet az otthon élők állhatatos kitartással folytatnak, és a szenvedéseket, amelyeket elviselnek. Azt a nincstelen nyomorúságot, amelyben nap mint nap küszködniük kell a betevő falatért, a testüket fedő hitvány ruházatért. Az állandó rettegést kell érthetővé tenni, amelyben véreink otthon élnek, mert bármelyik napon elhurcolhatják őket a hatalom pribékjei ismeretlen helyre, deportálásba, kényszermunka-táborokba, vagy férges tőmlöcök túlzsúfolt zárkáiba. Mindezt a nyomorgattatást azért kell elszenvedniük, mert magyarok, akik a bolsevizmus terjeszkedésének útjában vannak. Mert ők azelőtt független magyarok voltak és nem hódolnak be a kommunizmusnak, inkább választják a magyar mártírok áldozatos sorsát. Megrázó tapasztalatok elmondása hozzánk tartozó szeretteink életéből mindannyiunknak módjában áll, senkinek sem okoz nehézséget. Az idekinn élők érdeklődését a részvétük felköltésével igyekezzünk felébreszteni, és a szenvedő magyarok iránt érzett részvéten keresztül őket a nemzeti felelősségre rávezetni. Ma ők egyedül azok a magyarok, akik viszonylagos jólétben élvén a magyarság ügyének azt a súlyt és tekintélyt megadhatják, amelyre az emigrációban tengő-lengő magyar értelmiségnek annyira szüksége volna, de még jó ideig a maga erejéből megszerezni nem fogja tudni. Azonban, hogy a régi amerikai magyarság ezt a történelmi szerepet vállalja, és így a magyarság sorsáért a felelősség teljes súlyát átvehesse, múlhatatlanul meg kellene szűnnie az emigrációban dúló politikai ellentéteknek és az emigráció minden erejét is a közös ellenségek legyőzésére kellene fordítani, mert a magyar élet parancsa ma ezt követeli meg tőlünk. Bizalmat csak akkor várhatunk, ha példaadók leszünk a nemzeti felelősség hordozásában, példaadók a tiszta erkölcsben, az önzetlen nemzetszolgálatban, a kitartó munkában, az áldozatkészségben és a szerénységben. A nagy világ minden táján megszervezett magyar kultúrintézetek, szabad egyetemek és akadémiák biztató jelét adják annak, hogy értelmiségünk felismerte hivatását és nemzetfenntartó szolgálatát híven teljesíti. A rábízott kultúrkincsek megőrzésére ifjúságunkat felvértezi tudással, a magyar kultúra iránti szeretettel és hűséggel. Ha ezeket a szellemi értékeket egyesíteni tudjuk a nemzet iránt érzett felelősség erkölcsi kötelékeivel és a nemzeti önérzet büszke öntudatával, és ezekkel átitatott kitartó, alázatos, önzetlen munkával, emigrációnk híven betölti majd hivatását. FIÓK ALBERT 1891 - 1953 Egy óra autóút abban a hatalmas völgyben, amelyben a pennsylvaniai Pittsburgh gyártelepei és munkástömegeinek házai sorakoznak, s a szemlélőben, ha magyar, önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogy itt a magyar életnek egy teljesen új, ismeretlen változatával van dolgunk. Ebben a környezetben, ezen a talajon folyt le a szatmármegyei Nagykárolyban született Fiók Albertnek az élete. Mint nyomdász, majd nyomda- és laptulajdonos, újságszerkesztő és református egyházi főgondnok, és mint az Amerikai Magyar Református Egyesület alelnöke, minden magyar vonatkozású eseménnyel, társadalmi mozgalommal kapcsolatba került. Világháborús és gazdasági depressziós évek politikai és pénzügyi hullámverései közepette azon kevesek közé tartozott, akiknek a feje fölött nem csapott össze az ár, hanem ellenkezőleg: mindig jutott erejükből másoknak példamutatásra, biztató vagy intő szóra egyformán. A külső viszonyok közt elmerülő százezrek láttán kevés magyarban volt meg az erő, hogy nemcsak helyt álljon, hanem magyarnak is megmaradjon, sőt építse, fejlessze a magyar életet. Fiók Albertben élénken élt nagybátyjának, Fiók Károly református kollégiumi tanárnak, a hírneves orientálista nyelvésznek az emléke, s rajta keresztül a család kapcsolata az egyetemes magyar kultúrávan. A pittsburghi Fiók-nyomda így egyre fokozódó mértékben lett a régi, majd az újonnan bevándorolt amerikai magyarság szellemi munkájának, sajtótevékenységének egyik központjává. Az Uj Magyar Ut amerikai megjelentetését is az ő nagylelkűsége tette lehetővé egy olyan időben, amikor az európai kivándorlási hullám lezajlása után szinte mindent újonnan kellett kezdenünk. E lap mai megjelenése, földrészekre kiterjedő munkálása a magyar szellem és lélek kertjében, önmagában is egyre fényesedő emléke Fiók Albert gazdag, eredményekben bővelkedő, becsületes magyar életének. Bakó Elemér 10
