Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
amerikai véleményre hivatkoztam. Rákosi azt válaszolta fejtegetéseimre, hogy az amerikaiak Potsdamban világosan megerősítették a lengyelországi, csehszlovákiai és magyarországi németek kitelepítésére vonatkozólag a kollektív felelősségrevonás elvét és ez a tény nem változtatható meg utólagos szerecsenmosó manőverezéseikkel. Rámutatott, hogy a kitelepítendő németek számát .a Szövetséges Ellenőrző Tanács nem ok nélkül állapította meg 500.000-ben, és hogy Magyarország, mint legyőzött állam, nincs abban a helyzetben, hogy a győztes nagyhatalmak kívánságaival vitatkozzon vagy azok felett spekuláljon. Ez parancs volt, még ha udvarias nyelven közölték is. Egy kérdésemre válaszolva Rákosi hangsúlyozta, hogy még a zsidók és más német nevű nemzetiségek is kitelepítendők. Különben nyitva maradna az ajtó számtalan kivételezés számára. A kollektív felelősségrevonás elvének elfogadása ellen további ellenzéseimre vonatkozólag egyszerűen azt válaszolta, hogy a kormány, december 22.-i ülésén, őt leszavazta volna, ha a potsdami szöveget rosszul tolmácsolja. Tildy miniszterelnök ismét támogatta Rákosi érvelését. Ezekben a napokban a magyar hatóságok elutasítottak minden ellenzést és megtagadták a felelősség vállalását is a kitelepítésért, mondván, hogy Magyarország, mint legyőzött állam, csupán végrehajtotta a Szövetséges Ellenőrző Tanács parancsait, — amint ez magában a rendeletben is kifejeződött. Ez a felelősséget egyenesen a szövetséges hatalmakra hárító magatartás amerikai reakciót szült. Mivel az oroszok már elérték céljukat a németek kitelepítésére vonatkozó rendeletnek a kikényszerítésével, mi sem akadályozta Vorosilov tábornagyot abban, hogy most az amerikaiak mellé álljon. Támogatta az amerikaiaknak a javaslatát, amely azt célozta, hogy távolítsák el a rendeletnek azt a részét, amely a magyar intézkedést a szövetséges hatalmak rendelete végrehajtásaként jelölte meg. Az amerikai javaslat a Sz. E. B. 1946. január 25.-i ülésén hangzott el. William B. Key tábornoknak, a Sz. E. B. amerikai tagjának a naplója az eseményt így írja le: “Kiemeltem, hogy a magyar kormánynak a svábok kitelepítésére vonatkozó rendelete azt állítja, hogy ez a Sz. E. B. döntése alapján került kiadásra, ami azt a benyomást kelti, hogy mi vagyunk felelősek a deportálásért. Azt javasoltam, hogy útasítsák a magyar kormányt, hogy változtassa meg ezt a rendeletet, úgy, hogy az azt mutassa, hogy ők kezdeményezték ezt az intézkedést és végrehajtására a mi kormányaink támogatását kérték, ami Potsdamban megerősítést is nyert. A tábornagy ehhez hozzájárult és kijelentette, hogy utasítani fogja a magyar kormányt, hogy írják át a 19. “Hungary and the Conference of Paris”, IV. kötet, 77-78 1. (Budapest, 1947.) A magyar békekűldöttség ellenezte és hosszú harc után legyőzte a 200.000 magyar kitelepítésére irányuló csehszlovák javaslatot. Ez volt az egyetlen eset a párizsi béketárgyaláson, hogy egy, a vörös hadsereg által megszállott állam nyíltan ellenzett egy, a Szovjetúnió által támogatott javaslatot és a nyugatiak politikai támogatását kérte. Ez az ellenzés viszont eredménytelen lett volna az Egyesült Államok küldöttségének erélyes támogatása nélkül. A Vysinsky által említett “Mr. Smith” Walter Bedell Smith tábornok. Abban az időben moszkvai nagykövet volt és az amerikai békekűldöttség képviselője a Magyarországgal foglalkozó területi és politikai bizottságban. 20. A magyarországi németek kitelepítése, a legtöbb vonatkozó rendelettel és más hivatalos szöveggel, részletesen meg van írva: Mathias Annabring: “Das ungarnlaendische Deutschtum, Leidensweg einer südostdeutschen Volksgruppe”, Südost-Stimmen”, II. Sondernummer (Maerz 1952), 1-80. rendeletet úgy, hogy az az igazságot állítsa, továbbá jelentessék meg a megfelelő helyreigazításokat a sajtóban. Azt is állította, hogy a svábok kiválasztása kizárólag a magyar kormány felelőssége volt, és hogy a Sz. E. B. teendője csupán az volt, hogy a kitelepítés humánus végrehajtását ellenőrizze és arról gondoskodjék, hogy a kitelepítetteket a németországi amerikai hatóságok átvegyék.” Valójában Vorosilov a magyar kormányhoz intézett jegyzékében azt követelte, hogy az 1945. december 22.-i rendeletből vegyék ki a Sz. E. B. döntésére való hivatkozást. Amennyire azonban megállapíthattam, a magyar kormány nem hajtotta végre ezt a változtatást. Gyöngyösi adott némi szóbeli magyarázatot Puskinnak. Mindketten tudták, hogy mi az ügynek az igazi háttere. Jóval később, egy 1946. augusztus 31.-én kiadott, a sváb kitelepítések felfüggesztésének megszűntét bejelentő közleményben, a belügyminisztérium kijelentette, hogy a potsdami egyezmény adta meg a magyar kormánynak “a magyarországi német lakosság Németországba való kitelepítésére való jogot. A magyar kormány nincsen kötelezve a kitelepítésre, de a potsdami egyezmény biztosítja ezt a jogát.” Ha a Sz. E. B. vagy legalább a nyugati hatalmak egyike 1945. őszén egy ilyen világos nyilatkozatot tett volna közzé, nagyon valószínűtlen, hogy a magyar kormányt rávehették volna a német kisebbség kollektív felelősségrevonásának elvére alapozott rendeletnek a kiadására. A nyugatiaknak a kérdés világos fogalmazásához való ragaszkodása határozottan későn jött. Az 500.000-es szám valódi orosz interpretációja és a szoros kapcsolat a csehszlovákiai magyarok és a magyarországi németek kitelepítése között ismét napvilágra került a béketárgyalásokon. Szovjetoroszország nyíltan támogatott egy csehszlovák javaslatot, amely bele akart illeszteni a békeszerződésbe egy javaslatot, ami 200.000 magyar kiűldözésére jogosítaná fel Csehszlovákiát. Vysinsky 1946. szeptember 20.-án tartott egy beszédet a Magyarországgal foglalkozó politikai és területi bizottság előtt és a következő érvekkel támogatta a csehszlovák javaslatot: “500.000 magyarországi németet kell áttelepíteni Németország amerikai zónájába — és nagyon örülök, hogy Mr. Smith, aki németországi katonai beosztása folytán tökéletesen ismeri ezt a problémát, jelen van. A következő tervet hagyta jóvá a németországi Ellenőrző Tanács: 500.000 magyarországi németet kell áttelepíteni Németország amerikai zónájába. A második kérdés: Amennyiben ezt az 500.000 embert áttelepítik Magyarországról Németországba, marad-e elég hely Magyarországon a Csehszlovákiából kitelepítendő 200.000 magyar számára? Úgy gondolom, marad. 'Emlékezetben kell tartsuk, hogy 1946. szeptember 1.-ig mindössze 136.847 embert telepítettek ki Magyarországról, azaz 27.4%-át a fent említett terv által megjelölt számnak. Következésképen, ha végrehajtják a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó tervet, lehetővé válik a csehszlovákiai magyaroknak a megüresedett helyekre való telepítése. Ezért a magyar kormánynak nem lehet semmi oka elleneznie , hogy magyarokat kapjanak a németek helyére. Nem furcsa tehát ilyen körülmények között, hogy a csehszlovák kormány javaslata ilyen ellenzésre talált a magyar kormány részéről?” w V. A németek kitelepítése 1946. januárjában kezdődött meg és az a mód, ahogy azt végrehajtották, teljes mértékben igazolta a súlyos aggodalmakat. 19 20 Lucius D. Clay tábornok következőképen összegezte benyomásait az áttelepítés első szakaszáról: 11
