Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
I iiuHniiinimiimii ii imiir 'S I TUP I4UNCARIAN RFfílRHED W FEDERATION OF AMERICA ,TTT "UJ TERVEK ESZTENDEJE” A cirri arra vonatkozik, hogy ebben az évben minden eddigi kedvezményünket felülmúló, uj biztoiitási formákat vezetünk be. Élet-, baleset-, kórházi és betegsegély biztosítási módozataink nemcsak állják a versenyt bármely más egyesület vagy kereskedelmi jellegű társaság okmányaival, de felülmúlják azokat a tagjaink számára "gyermek és öreggondozó” Bethlen Otthonunk kedvezményeivel. Nem nyerészkedési, hanem testvériségi alapon állunk, ami azt jelenti, hogy Egyesületünk magának a tagságnak tulajdona s ügyeit alkotmányos gyűlésein s választott vezetőségén keresztül maga á tagság irányitja. ' Bizalommal 'és szeretettel hivjuk táborunkba az amerikai magyarságot. Belépési lehetőség mindkét nembeliek számára születéstől kezdve bezárólag*ff éves életkorig. Angol vagy magyarnyelvű bővebb ismertetést kívánatra készséggel küldünk az Egyesült Államok területén bárhová. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 "P" Street, N. W. Kossuth House J_________i Washington 6# D.C. • Phone: Adams 4-0331 FINTA [MM lllllllllllllllllllliMlllllllilllllllllllllllllll llllllllílll H KÖNYVEK - ÍRÁSOK Georges Peyronnel: La Psychologie des Peuples au Service de la Construction de la Fédération Européenne. A Le Havre-i “Institute de Sociologie Economique et de Psychologie des Peuples” folyóiratának különkiadása (1952, 3. szám), a hasonló című, az említett Intézet által a múlt évben kiírt 100,000 frankos pályázat díjnyertes dolgozata. — A pályázat jelentőségét kiemeli az a tény, hogy az UNESCO hivatalos kiadványaiban is meghírdettetett és a bírálóbizottság elnöke André Siegfried professzor volt. A pályadíjjal koronázott mű Peyronnet. 32 éves francia tanár munkája, aki 94 oldalon tárgyalja az európai népek pszichológiáját az európai államfederáció építésének szolgálatában. Az értekezés néhány elszórt megjegyzésen kívül, egy oldalon elemzi a magyarság esetleges jövőbeni szerepét az európai szövetséges állam létrehozásában. Szerinte a magyar nép társadalmi szerkezete eléggé hasonló a lengyeléhez, azzal a különbséggel, hogy hogy még “keletibb”, amennyiben a magyar birtokos arisztokrácia kevésbbé állt francia hatás alatt, mint a lengyel, lévén politikailag többékevésbbé Ausztriához kötve. A magyar paraszt még kevésbbé letelepült,*, mint a lengyel — mert Magyarországon nincsenek erdők —, nincs semmi más, mint a végtelen “puszta”, ’ búzaföldek és lólegelők (sic). A népet még a lengyelénél is erősebb fensőbbségi komplexum hatja át — katonai alapon — a szomszéd népekkel szemben. Magyarország ipara fejletlenebb mint Lengyelországé, lévén a Bánát kézműipari termékei német telepesek kezében, míg a kereskedelem, mint Lengyelországban, a zsidók feladata maradt, akiknek nem adtak politikai autonómiát. Az ország politikai egységét, épúgy mint Lengyelországban — a katholikus egyházhoz való hűség, valamint a sajátságos magyar nyelvhez való ragaszkodás biztosította, ez utóbbi a lengyelénél érősebb elszigetelődési tényezőt alkotván, minthogy a magyar nyelv ázsiai szigetecskét képez a német és szláv nyelvek között és jobban ellenállt az idegen hatásoknak, mint a finn vagy az írországi gall. Felveti ezután a kérdést, hogy a kommunista ■ régime mennyiben változtatta meg a magyar nép pszichológiáját? — Egyetlen jóindulatú * “sédentaire” megjegyzése, hogy az a tény, hogy Kún Béla 1919-es kísérlete hajótörést szenvedett, mutatja, hogy a kommunista uralomnak nem voltak Magyarországon “annyira” mély gyökerei! De rögtön gyengíti ezt az állítását is a következő kérdésekkel: “Vájjon a jelenlegi magyarországi régime állandósága mennyiben függ Szovjetoroszország közvetlen szomszédságától? Vájjon a politikai és vallási üldözések megsemmisítették-e a magyar arisztokráciát? És az agrárreform vájjon kielégítette-e a parasztokat? És ne felejtsük el, hogy Magyarországon nincs jelentős munkásosztály”. Végkövetkeztetése az, hogy az európai federáció eszméjének bevezetése egy nem-szovjet Magyarországba több kockázattal látszik járni, mint Lengyelországba. Mert ha feltesszük — mondja —, hogy a magyar nép hajlandó lesz megszabadulni a kommunista régimétől (!), a Nyugathoz való csatlakozása nem fog-e járni a támadó nacionálista szellem felébredésével szomszédaival szemben? — Az óvatosság e kérdés megválaszolásában indokoltnak látszik. A Romániáról szóló részben a szerző elmondja, hogy az erdélyiek (akik természetesen eredetileg kizárólag románok voltak), nem tudták megvédeni országukat, és ezért folyton a magyar és török szövetség között ingadoztak. Végül is a magyarokkal való szövetség győzött és a magyarok elfoglalták Erdélyt és betelepedtek a völgyekbe (sic!). Ezek a termőföldben gazdag völgyek német telepeseket is vonzottak. Ennek következtében Erdély demográfikus képe 1939-ig eléggé heterogén volt. — A Bánátról azt írja, hogy az különböző népek mozaikja lett, ahol ugyanazon helységben a parasztok románok maradtak, a földbirtokosok magyarok, a kézművesek németek és a kereskedők zsidók lettek. Az európai egység kérdésének forrpontján, a kettéosztott világ vajúdásának eme válságos idejében, íme ezt tudja egy francia profeszszor, az Európa-Mozgalom franci’a tagozatának tagja, a Kárpát-medence és Középeurópa kúlcspozicióját elfoglaló nemzetről. Gáspár Ödön
