Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
5 TI7. //. Pembroke, aki fiatal korában Shakespeare és Mary Fitton közé keveredett, akárcsak Cassio Othelló és Desdemona közé. lattal látták el, megemlékezve azokról a “kegyekről, amelyekkel Shakespearet életében elhalmozták.” 1598. és 1601. között azonban Pembroke-ot még Master William Herbertnek hívták. (Ezért ajánlotta a kiadó a szonetteket “Mr. W. H.”-nek, akiről azt állítja, hogy azok értelmi szerzője volt (“legetter”). Valóban Shakespeare a szépreményű, vagyonos, előkelő ifjúhoz intézte szonettjeinek egy részét, amelyben a nálánál jóval ifjabb Herbertet (14 évnyi különbség volt köztük) biztatja nősülésre. A fiatal Pembroke-tól is maradtak fenn szonettek és később is az írók, tudósok nagy mécénása maradt. Shakespeare esetében azonban bekapcsolódása végzetes következményekkel járt. Eleinte szívesen vállalkozott arra, hogy Mary Fitton számára üzeneteket, szonetteket is beleértve, vigyen, hiszen szabad bejárata volt az udvarhoz. Ezt a különös helyzetet írta meg Shakespeare a “Twelfth Night” c. drámában (1598), amelyben a gazdag Olivia hercegnőhöz az udvarló Orsine nem tud bejutni, csak a nőies, fiatal Page Viola jön-megy üzenetekkel. Később Pembroke estélyeket is rendezett házában, bizalmas környezetben, csak barátjai és írók részére. Itt találkozott Shakespeare rendszeresen Mary Fittonnal és a kölcsönös szerelem igen izzóvá lett. Ebben az évben született az említetten kívül “Romeo és Julia” mai (második) változata, a “Két veronai ifjú”, az “Ahogy Tetszik” és szenvedélyes szerelmi szonettjei. Mary Fitton részére e látogatások Pembroke-nál nagy kockázatot jejlentettek, mert csak a fegyelem megszegésével járhatott el. De később, mikor a botrány kiütközött és a királynő vizsgálatot rendelt el, az állampapírok szerint (State Papers. Domo Add. vol. 35. 1580-1625. p. 411) szemtanú azt vallotta, hogy “Miss Fitton női haját elrejtette, szoknyáját feltűzte, a palotaőrök nagy fehér köpenyét vette fel és így sikerült kijutnia Pembroke gróf estélyeire.” Kockázatos vállalkozás volt, különösen mivel Shakespeare a kelleténél tovább ment el a szenvedélyes udvarlásban, annyira biztos volt közeli felemelkedésében. Hisz Erzsébet királynő már utolsó éveiben volt és utána az ő fiatal barátai még nagyobb befolyásra jutottak volna. így jövőjét biztosítva látta, amikor kettős végzetes csapás érte életét. Az 160 1. évi tragikus fordulat. Sir Robert Cecil államminiszter (Secretary of State) 1601. febr. 5-i levelében ezt írja: “Miss Fyttont (sic) szerencsétlenség érte, mivel teherben találtatott. Pembroke egyetmást bevallott (“confessed a fact”), de teljességgel elútasítja a házasságnak a gondolatát is. Attól tartok, hogy a királynő egyidőre a Towerbe záratja őket” (Calendar of Carew MSS, 1601-1603). Mary rokonsága, apja és nagybátyja is akcióba léptek, hogy rávegyék Pembroke-et házasságra. Ő azonban nem adott további felvilágosítást. Inkább tűrte, hogy a királynő büntetésből áthelyezze a hajóhadhoz, ami meg is történt. Mary Fittont pedig apja sürgősen eltávolította Londonból távoli birtokukra. A néhány hét múlva írt levelek azonban arról tanúskodnak, hogy beszüntettek minden akciót Pembroke felé, a szülők igyekeztek mindent eltussolni, sőt azt a hamis hírt terjesztették, hogy a gyermek holtan jött világra. “Pater incertus” eset maradt. Mary a legmagasabb helyről a legmélyebbre sülyedt, annyira, hogy saját anyja nem állott vele szóba és 2 Sir Williams Knollys, Mary Fitton nagybátyja és gyámja Londonban. Shakespeare róla mintázta Poloniust. A királynő udvartartásának felügyelője volt. 20
