Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
a politikai és vallás-szabadság bajnokát“ ismeri el benne.13 *) A methodista papság delegációjának vezetője, Rev. Dr. Bangs azt mondja, hogy mások nagyszerű teljesítményeiért üdvözölték, miket ők is elismernek, de ők ezenkívül a keresztyén hősnek adóznak benne, aki inkább visszautasította a szabadságot, minthogy hitét elhagyta volna.1“) Ezzel a szónok arra a történelmi tényre utal, hogy Kossuth (ellentétben pl. Bemmel) nem volt hajlandó áttérni a mohamedán vallásra, noha akkor csak ez a lépés látszott a kivezető útnak a kiadatás mellett. Lewis Cass, Michigan szenátora szerint: „Dicsőséges volt a pályája és ragyogó lesz a hírneve a magyar hazafinak és államférfinak. Hazájának küzdelme, hogy megtörje az osztrák despotizmus vasigáját, az egyik legnemesebb erőfeszítés volt, melyet elnyomott nép valaha is kifejtett, hogy elvesztett szabadságát helyreállítsa . . . Bajnoka és képviselője egy dicsőséges ügynek, az emberi szabadság ügyének.“17) Christopher Morgan, New-York állam iskolaügyi hivatalának vezetője azt írja róla a fogadóbizottságnak, hogy „Kossuth nem csupán a magyar függetlenség bajnoka (ez állott a városi bankett meghívóján), hanem az alkotmányos szabadságé az egész világon. Már rányomta bélyegét a korra . . . Arra rendeltetett, hogy nagyobb változást vigyen végbe a civilizált világ politikájában, mint bárki élő ember.“18) Kingsland polgármester a newyorki városi vacsorán tósztjában így szól róla: „A kor férfia, száműzetés próbálta erényeit, balsors teszi próbára nagyságát, dicsősége hazája megváltását szolgálja.“19) John Edmonds a városi tanács nevében azt mondja, hogy a Kossuth által kifejtett szabadság-eszmék annyira azonosak az övékéivel, hogy „csaknem azt képzelhetjük, hogy amerikai polgárként született és neveltetett.“20) Raymond, a New-York Times alapítója szerint a sajtó bankettjén azért jöttek össze, hogy tisztelettel adózzanak „a kor legillusztrisabb államférfiénak, annak az embernek, aki napjainkban a legkimagaslóbb bajnoka a szabadságnak . . . Ma este egy idegen ajkáról, aki tíz nappal ezelőtt soha nem járt Amerika földjén, az amerikai törvény és kötelesség olyan magyarázatát hallottuk, mint magam soha és kevesen ezelőtt.“21) A Massachusetts állambeli Springfield polgárai meghívó levelükben azt írják, hogy „a szabadság apostolát és bizonyos értelemben mártírját“ ismerik el benne.22) George S. Boutwell, Massachusetts állam kormányzója Bostonban nemcsak, mint az európai szabadság képviselőjét üdvözli, hanem mint azt az embert, „akinek erőfeszítései fontosak Amerika számára, akinek missziója eszközül szolgált, hogy fontos tanítást adjon az Egyesült Államok népének.“23) Ralph Waldo Emerson Concord-i hatalmas üdvözlő beszédében „a szabadság angyalá“-nak nevezi s azt mondja róla, hogy „korunkban a szabadság legkiválóbb katonája.“24) Horace Greely, a New-York Herald Tribune alapítója s kora egyik legkiválóbb publicistája azt írja róla: „Azért van itt, hogy nemzeti pozíciónk méltóságának öntudatára és az ezzel járó felelősségekre ébresszen bennünket; hogy megmutassa, nem alhatunk nyugodtan, amíg a zsarnokok láncot kovácsolnak a még szabad népek számára . . . Milliók 13) U. o. 88-89 o. 16) U. o. 99-100 o. 17 U. o. 122 o. 18) U. o. 126 o. 19) U. o. 180 o. 20) U. o. 181 o. 21) U. o. 189-192 o. 22) Kossuth in New England, Boston, 1852, 23 o. 23) U. o. 74 o. 24) U. o. 222-224 o. imádsága van vele, százmilliók reménye nyugszik rajta . . . Sem élő, sem halott szónokok, hazafiak, államférfiak és száműzöttek között nincs különb nála. Trónusa a szívben van s koronájától csak úgy lehet megfosztani, ha ezt a szivet kitépjük az emberiség kebléből.“23) S végül Lincoln Ábrahám „az európai kontinens polgári és vallásszabadság ügyének a legértékesebb és legkiválóbb képviselőjét“ ismeri el benne.20) Egyéniségének varázsa alól senki sem tudja kivonni magát. Bostonban, a Faneuil Hall-ban Kossuthra várakozó tömeg hallani akarja Myron Lawrence szenátort, aki feláll s elmondja, hogy ő is úgy gondolkozott, mint sokan mások: hogy aki beszélni fog, „humbug“. Miután látta, mondhatja, hogy nem igaz, mert meggyőződött róla, hogy „hazája és az emberi szabadság igaz védelmezője.“27) Ez az érdekes epizód, amely Kossuth egyik beszéde alkalmával játszódott le, egyszersmind fényt vet a Kossuth személye ellen indított alattomos hajszára is, amelynek szítója az osztrák császári követség és a vele kapcsolatban levő körök voltak. Webster Dániel, „a hideg államférfi, az Egyesült Államok érdekeinek logikus mérlegelője, akinek számító agya kontrollálja szive impresszióit“, meglepődik Kossuth láttára. Izgága agitátort, retorikus forradalmárt várt, s találkozása után néhány nappal, amikor véleményét kérik Kossuthról, azt mondja: „Modora, mint egy királyé, valóban királyi természet.“28) Egyik szenátor pedig azt a megjegyzést teszi, hogy Webster olyan, mintha ismerné az egész múltat, Kossuth, mintha ismerné a jelent s jövőt.“29) Amikor Kossuth meglátogatja az öreg Henry Clay-t, az elnézését kéri, hogy nem ő kereste fel, de betegsége miatt nem tehette. Majd kissé tréfásan hozzáteszi: „Az ön csodálatos és elragadó ékesszólása népünk olyan nagy részét igézte meg, amerre járt, sőt egyes kongresszusi tagjainkat is, hogy féltem befolyása alá kerülni, nehogy megingassa hitemet a kormány külpolitikájának némely alapelvében, melyeket helyesnek tartok.“ Szemében könnyekkel búcszúzik tőle.30) A munkásság is kinyilatkoztatja iránta rokonszenvét. amelynek kézzelfoghatóan adja jelét. New-Yorkban a Novelty Iron Works-ból ezer munkás küldöttsége keresi fel s átnyújtják neki határozataikat.31) Egy newyorki zongoragyár munkásai határozataikkal együtt 805 dollárt hoznak.32) Az Allaire Works munkásai 220.75 dollárt,33) a New-Haven melletti Whiteney fegyvergyár munkásai pedig egy heti keresetükből vásárolt puskákat adományoznak neki.34) Mindent összefoglalva, igaza volt Doane-nak: Kossuth 221 napos amerikai tartózkodása alatt, melynek során 5-600 beszédet mondott a becslések szerint, valóban megnyíltaik előtte a szívek. S igaz és találó Henry W. de Puy megállapítása, hogy „az amerikai nép a kor egyik legnemesebb és legbátrabb szellemének“ tekintette.35) 2ä) P. C. Headley: The Life of Kossuth, Auburn, 1852. Introduction. 2“) Paul M. Angle: New Letters and Papers of Lincoln, 81-83 o. 27) Kossuth in New England, 83 o. 28) Pulszky, i. m., I. k. 219-220 o. 20) Headley, i. m. 301 o. 30) Report, 574 o. 31) U. o. 213 o. 32) U. o. 274 o. 33) U. o. 360 o. 34) Pulszky, i. m„ III. k. 45 o. 35) Henry W. de Puy: Kossuth and his generals, Buffalo, 1852, 400 o. 8
