Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

ALBERT Új állomás Három évvel ezelőtt egy magára hagyott kis csoport megpróbálta a számkivetésben magasra emelni a magyar szellemiség elbukottnak látszó fáklyáját. A legnagyobb nehézségekkel küzdve, sa­ját nyomoruk önkéntes megadóztatásával létrehoz­ták a magyar emigráció legnívósabb folyóiratát, egyetlen szabad szellemi fórumát, az Új Magyar Utat, hogy irányt mutathassanak a zűrzavaros idők ködében bukdácsolóknak. Ez abban az időben történt, amikor gomba­módra alakultak a különböző “csoportok” és “vo­nalak” és ádáz harcot hirdetve egymás ellen igye­keztek bebizonyítani a maguk elképzeléseinek egyed­uralmi jussát. Valósággal vakmerőség volt abban az időben, Németországban, ahol a tömegszállások chaosában a legkisebb nézetbeli különbség is kés­heggyé éleződött, ahol mindenki “egység”-ről be­szélt, de mindenki a maga szempontjainak mara­déktalan elfogadásától tette függővé ezt az egy­séget — megbékélésről, krisztusi szeretetről és ar­ról beszélni, hogy a magyar jövendő útjának meg­találása csakis a különböző szempontoknak egy magasabb szintézisben való összehangolása alapján válhatik valóra. Azóta három esztendő telt el. A munkát, amit ez a magára hagyott kis csoport — a Magyar Szellemi Munkaközösség — valósággal legendába illő önmegtagadással és erőmegfeszítéssel végzett, minden oldalról gyanakvó tekintetek figyelték. A különböző csoportok megszállottjai részben nem tudták megérteni, hogy valaki képes dolgozni a nemzet érdekében anélkül, hogy pénzt kapna ezért valahonnan, másrészt pedig el sem tudták képzelni, hogy akadhatnak emberek, akik szolgálni kívánják a jövendőt anélkül, hogy ezért a szolgálatért bár­sonyszéket kívánnának a jövendőtől. Az önzetlen­ség, a magyar szellem kötelező felelősségének tu­data ismeretlen fogalom volt az emigrációs politika piacán és így történhetett meg, hogy nem csupán a hivatásos bajkeresők bélyegezték el a Magyar Szellemi Munkaközösséget “kommunistának”, “ná­cinak”, “reformátusnak”, “magyar közösségnek”, “szabadkőmívesnek”, akik talán a maguk elkép­zelt jövendőbeli pecsenyéjüket féltették a magyar szellemi erők egymásratalálásától. így történhetett meg, hogy ez a szellemi megmozdulás még az emig­ráció hivatalosan elismert Nemzeti Bizottmányá­nak támogatását sem kaphatta meg, annyit sem, amennyi egy élclapnak kijárt. A megnemértés minden oldalon egyformán mutatkozott. Csak na­gyon kevesen értették meg azonnal ennek a kis csoportnak a programmját: alap a krisztusi taní­tás, a magyar nép iránti hűség és a szellem fele­lősségtudata. És hogy mindenkinek, aki ezen az alapon áll, világnézetre és vallásfelekezetre való te­kintet nélkül helye van a Magyar Szellemi Munka­­közösségben és jussa ahhoz, hogy szabadon nyíl­vánítsa építő szándékú véleményét a maga szem­pontjai szerint az Új Magyar Út hasábjain és így a különböző szempontok együttesében hozzá­járuljon a fogalmak tisztázásához és a jövendő felé haladó új út megtalálásához. Ezen az alapon kívül, mely magában foglalja a tiszta jószándékot, az igazság őszinte keresését és mindazt, amit Krisz­tus tanítása és a haza- és emberszeretet parancsa megkíván, csupán egyetlen értékmérőt ismert el az Uj Magyar Út szerkesztősége és ez a magasabb­­rendű szellemi szintézis volt. Három nehézségekkel terhelt év után ennek a kis önzetlen csoportnak a munkája elérkezett az első nagy állomáshoz. A kivándorlás folytán szét­szóródott szerkesztőség az Egyesült Államok sza­bad földjén, néhány régi amerikás magyar testvé­rünk megértése és támogatása folytán újra össze­jöhetett és folyóiratunknak ez a száma már Ameri­kából indul szét a világ minden tája felé. Külön szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Magyar Szellemi Munkaközösség lapja a Kossuth-jubileum esztendejében éppen a Washington-i Kossuth-pa­­lotában kapott helyet, hogy innen folytathassa lankadatlan kitartással azt a munkát, amit annak idején Kossuth és társai kezdtek el Amerika földjén. Midőn köszönetét mondunk ezért azoknak, akik hozzásegítettek ehhez — nem minket, hanem a magyar nemzet és az emberiség jövendőjének útját nyugtalanul kereső magyar szellemiséget, — újra és ismételten bejelentjük olvasóinknak, a magyar szellem híveinek, a magyar nép sorsáért aggódó 3 W A S S

Next

/
Oldalképek
Tartalom