Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

SONY Lelki érettség r es lelki érettlenség H. A. Overstreet: The Mature Mind, W. W. Norton & Co. New York, 1949. „Minden gyermek alapjában véve bűnöző“, mondta Diderot, „s nekünk csak az a szerencsénk, hogy a gyer­mek fizikai képességei nem elegen­dőek ahhoz, hogy romboló terveit keresztülvihesse.“ Ha Diderot ma élne, — Írja H. A. Overstreet The Mature Mind című könyvében, — akkor bizonyára megtoldaná ezt a megállapítást az­zal, hogy minden- gyermekded lélek veszélyes, különösen akkor, ha fel­nőtt testben él, mert ebben az eset­ben megvan a fizikai képessége is ahhoz, hogy érettlenségével magában és embertársaiban kárt tegyen. Sajnos, sokan, akik látszatra fel­nőttek, belül gyermekek maradnak. Igaz, hogy mások, akik látszatra gyermekek néha csodálatos lelki érettségről tesznek bizonyságot. A nehézség abban rejlik, hogy a lelki érettlenség tényét nehéz felismerni. Nehezen ismeri fel az egyén, akiben rejlik, de nehezen ismeri fel környe­zete is, mert benne rendszerint ugyanazok az érettlenségek rejlenek. Végül nehezen ismeri fel a társada­lom is, mert a lelki érettség mérésére és értékelésére eddig nem fejlesztet­tünk ki gyakorlatot. Értékelésünk elsősorban életko­runk, legfeljebb fizikai és szellemi képességeink szerint történik. Éle­tünk legtöbb és legfontosabb hely­zeteiben életkorunkat kérdezik. Esze­rint osztanak be bennünket a gyer­mekek, serdülők, felnőttek, vagy öre­gek kategóriáiba. Az életkortól függ, hogy mikor szólhatunk bele a kö­zösség dolgaiba, mikor kapunk sza­vazati "jogot, mikor köthetünk há­zasságot. mikor nézhetjük meg a „csak felnőtteknek“ szóló előadáso­kat, egyszóval korunktól függ, hogy mikor vagyunk „nagykorú“-aknak tekintendők. „Nagykorúságunk“ te­hát naptári évektől függ és nem érettségünk fokától. Ha elfogadjuk azt, hogy az embert három főtényező alkotja: a test. a V E K­I R A S O szellem és a lélek, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy milyen fon­tos a fizikai és szellemi fejlettség mellett a lelki fejlettség fokát is mérni és tekintetbe venni. Overstreet kifejti, hogy a modern lélektanban igen fontos szerepet ját­szik az ú. n. pszichológiai kor, vagy lelkikor, amelynek mérése és eredménye új értékelési alapot te­remtett számunkra. Földi életünk­nek nagyon sok bajától megszaba­dulnánk, ha különösen azoknál, akik mások vezetésére hivatottak a fizikai és szellemi -rátermettség mellett a lelki érettség korát is figyelembe vennénk. Napjainkig nem állt rendelkezésre eszköz arra, hogy képviselők, bírák, papok, tanárok, katonatisztek, üzem­vezetők és általában mások vezetésé­vel megbízott embertársaink „lelki­­kordát lemérjük. Ezzel a lehetőség­gel a lélektan legújabb kutatásai ajándékozták meg az emberiséget. Ezek a felfedezések olyan drasztiku­sak és olyan nagy jelentőségűek, hogy Overstreet szerint a XX. száza­dot nem az atom, hanem a lélektan századának kellene neveznünk. Eddig két elmélet igyekezett meg­birkózni az emberi együttélés nehéz problémáival. Az egyik a j ó kontra rossz elmélete. E szerint van jó és rossz. A jót dicsérni, segíteni kell. a rosszat pedig üldözni és pusztítani. Ha mindenki „hallgatna a jóra“, tartja az elmélet, akkor a világ ba­jai hamarosan megoldódnának. A másik elmélet szerint minden baj oka a tudatlanság, ezért ezt a tu­dás kontra tudatlanság elmé­letének nevezhetjük. Ha az emberek többet tanulnának, ha a tudomány fáklyája belevilágítana a legsötétebb zúgokba, akkor az emberiség magá­tól rájönne a helyes útra. Addig ez a világ nem lesz jobb, tartja ez az elmélet, amig tudatlan tömegek él­nek benne és amig ezek beleszól­hatnak a világ folyásába. A múlt azt bizonyítja, hogy egyik elmélet sem váltotta be az hozzáfű­zött reményeket. Próféták és bölcsek évezredek óta intik az emberiséget a jóra, de ez kevés „rossz“ emberen segített. Az emberek legnagyobb része nem hiszi, hogy rossz, vagy egyszerűen nem képes jobb lenni. A lélektan szerint pedig nincs a min­dennapi értelemben vett „jó“ és „rossz“ ember, csak lélekben érett és érettlenek vannak, olyanok akik az élet mindennapi problémáit érett és olyanok akik érettlen eszközökkel próbálják megoldani. Nagyon kevés bűnöző állította ma­gáról, hogy ő rossz ember és az is akar lenni. Ezek a legsúlyosabb el­mebajosok kategóriájába tartoznak. A legtöbb bűnöző jó embernek tart­ja magát, akár milyen „bűnökkel" vádolják embertársai. Jó embernek tartotta magát A1 Capone, Hitler s tartja magát ma is a legtöbb gang­ster. S a tudomány szempontjából valóban nem is „rosszak“, csak lelki­leg érettlenek, akik a három, öt vagy tíz éves gyermek lelki érettségével akarnak megoldani olyan problémá­kat, amiknek megoldásához teljes lelki érettség kell. Vájjon nem ez a meglátás ölt formát Jézusnak azok­ban a szavaiban, amiket a kereszten mondott: „Bocsáss meg nekik atyám, mert nem tudják mit cselekesznek.“ A műveltség önmagában sem tud­ta ezeket a problémákat megoldani s a legnagyobb műveltséggel rendel­kező emberek között is szépszámmal találunk olyanokat, akik a együtté­lés mindennapi problémáival nem tudnak megküzdeni és akiktől Isten őrizzen, hogy vezető pozícióba kerül­jenek. A megoldás tehát abban van. hogy embertársainkat egy harmadik szem­pontból is lemérjük, értékeljük: a lelki érettségük szempontjából. Ezt az elméletet ezért a lelki érett­ség kontra lelki érettlenség elméletének nevezhetjük. Overstreet könyve behatóan foglalkozik az el­mélettel, a lelki érettség kritériumá­val és az elmélet alkalmazásával az élet különböző területein, igy az ott­honban, iskolában, általában neve­lésben, egyházi életben, sajtóban, po­litikában, stb. „Az élet apró cselekedetei formál­ják a világ folyását“, mondta Teleki Pál s valóban életünk minden hely­zetében kétféle döntést hozhatunk: egy lélektani szempontból éretett és egy érettlent. A magunk és a világ jövője teljesen attól függ, hogy ma és minden nap melyiket választjuk. Mikó Bálint

Next

/
Oldalképek
Tartalom