Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
N Ej ¥ 1 L A 6 A NYUGATI ÖSSZEFOGÁS Az elmúlt hetek politikai eseményei szembeötlően igazolják azt a tételt, hogy a Nyugat egyre határozottabb formában és egyre növekvő lendülettel készül elő a jövő nagy feladataira. Háromszori elhalasztás után az Atlanti Szervezet február utolsó hetében meg tartotta kilencedik és egyben eddig legfontosabb ülésszakát Lisszabonban. Az Atlanti Szervezet tizennégy tagállamának külügyminiszterei és hadügyminiszterei jöttek össze a portugál fővárosiban, hogy az európai közösség és az atlanti védelmi szervet kialakítása szempontjából sorsdöntő határozatokat hozzanak. Az értekezletet, amelyet a három nyugati nagyhatalom képviselői különösen a német és francia problémák elsimítása érdekében gondosan előkészítettek, diplomáciai és politikai körökben egyaránt bizonyos pesszimizmus előzte meg. Az egyhetes tágyalások során bebizonyosodott azonban, hogy a lelkiismeretes előkészítő munka nem volt hiábavaló és az értekezletről nem maradt el az atlanti országok megjelent képviselőinek összefogó s egymást kölcsönösen megértő jóakarata sem. Az elhangzott nyilatkozatök egybehangzóan azt igazolják, hogy az európai védelem szempontjából döntő jelentőségű határozatok születtek. Acheson amerikai külügyminiszter az alábbi főbb pontokban foglalta össze a lisszaboni értekezlet történelmi jelentőségű eredményeit. Megállapodás jött létre abban, milyen létszámú erőket állítanak az atlanti országok Eisenhower tábornok rendelkezésére még ebben az esztendőben, hol és milyen támaszpontokat kívánnak létesíteni az atlanti védelmi rendszer kiépítése során Európában. Megegyezés történt az európai hadsereg felállítására, vagyis létrejött az a védelmi közösség, amelynek szerves része lesz a demokratikus Nyugatnémetorsizág is. Nyugatnémetország tehát az egyenlőség és az egyenlő felelősségvállalás alapján kapcsolódik be az európai közösségbe. Az Atlanti Szervezet átszervezésére történt továbbá egy megállapodás, ami lényegesen hozzájárul a szervezet megerősödéséhez és ütőképességének növeléséhez. A munka még nem fejeződött be, még kemény feladatok várnak megoldásra, a feladatokat azonban meg lehet oldani. Acheson külügyminiszter szavai szerint a problémák megoldásához kétség nem férhet. Az amerikai külügyminiszter azonban itt nyilvánvalóan nemcsak az Atlanti Szervezet közvetlen feladatainak megoldására gondolt csupán. Ha figyelemmel kisérjük a szabad világ erőfeszítéseit, arra a megállapításra kell jussunk, hogy az Atlanti Szervezet csak az egyik pillére annak a hatalmas kommunistaellenes világszövetségnek, amelynek felállításán a szabad világ országai, elsősorban a három nyugati nagyhatalom fáradozik. Az első pillér már áll és Lisszabonban sikerült azt szilárd alapra helyezni. Egyidejűleg folynak azonban az erőfeszítések a két másik védelmi pillér létrehozása érdekében. Az egyik körvonalai Középkeleten,a másiké Távolkeleten kezdenek kibontakozni. E három hatalmas védelmi pillér alakítaná a kommunista ellenes világszövetséget, amelynek erkölcsi, katonai és gazdasági erejével szemben a Szovjetunió kénytelen lesz szint vallani. A már most belső bajokkal, politikai és gazdasági nehézségekkel küzdő Szovjetunió számára nem maradhat más hátra, minthogy felfedje kártyáit. Nem férhet kétség ahhoz — írja egy nyugati politikai megfigyelő — hogy ez lesz az a pillanat, amikor a Szovjetunió vagy a visszavonulást vagy a harmadik világháború kirobbantását lesz kénytelen választani. De nézzük osaík, hogy ugyanakkor, amikor a Nyugat építő védelmi politikája egymásután egy táborba sorakoztatja fel a szabad népeket, a Kreml elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy még intenzivebben olvassza parancsuralmi rendszerébe az úgynevezett népi demokratikus országokat a vasfüggönyön túl anélkül, hogy sikerülne a csatlós kormányok rémuralma alatt nyögő népeket is megnyernie. A Newyork Times diplomáciai tudósítójának egy jelentése mutat rá azokra a hadászati tervekre, amelyeket a Szovjetúnió próbál megvalósítani a terror országai körül egyre hatalmasabb és ütőképesebb gyűrűt alkotó szabad népek mind pontosabban meghatározott célkitűzéseinek ellensúlyozására. A Kreml mindenek előtt Finnország és Jugoszlávia semlegesítésére törekszik. Fegyveres konfliktus esetén Finnországot szeretné katonai támaszpontként felhasználni. Jugoszláviában pedig a Titó-rendszert akarná megdönteni. A Kreml ezzel elsősorban az ellenőrzése alatt álló országokban egyre nagyobb arányokban fellángoló eretnek mozgalmakat szeretné elfojtani. Komoly erőfeszítéseket tesz arra is, hogy semlegesítse Nyugatnémetországot és megakadályozza Nyugatnémetország beolvadását a Nyugat katonai védelmi rendszerébe. Világosan látható, hogy a Kre-ml erőfeszítései a dolgok mai állásának fényében, mennyire meddőek. A szabad Nyugat szilárd elhatározása az összefogásra, csodát művelt. Franciaországban a józan politikusok belátása győzedelmeskedett a szenvedélyek felett. Nyugatnémetország pedig ugyaifcsak a megegyezés felé vezető megértés politikáját választotta a francia német kérdésben. Most fáradoznak az angol-egyiptomi ellentétek elsimításán Kairóban és Londonban egyaránt. A Távolkeleten és Középkeleten a Szovjetúnió ugyancsak befolyását szeretné kiterjeszteni, vagy legalábbis érvényesíteni. A nyugati diplomácia azonban itt is kész tények elé állítja a Kremlt. Rövid idő kérdése, hogy az Egyesült Államok ratifikálják a japán békeszerződést és már arról esik szó, hogy Japán a béke szerződés megkötése után katonai szövetségre lép Nemzeti Kínával. A középkeleten hasonlóképpen nem igen terem már fű a Szovjetúnió számára. Azök a kísérletek, amelyeket Moszkva a Dardanellák és fekete tengeri kijárók ellenőrzésére tett, haszontalanoknak bizonyultak. Eisenhower tábornok épp most járta végig a törökországi és görögországi látogatása során ezeket a Földközi tenger védelme és a Középkeleti béke megőrzése szempontjából oly fontos hadászati pontokat. A diplomáciai munkával párhuzamosan folyik a szabad világ fegyverkezése is. A Nyugat tisztában van már azzal, hogy a Szovjetúniiót csak az erő tudja viszszatántorítani az agressziótól és ezért összefogva diplomáciai és katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt hatalmas léptekkel halad előre célja felé: lehetetlenné tenni a Szovjetúnió további terjeszkedését, majd szabadságot biztosítani az egész világ számára. 23
