Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-02-01 / 2. szám

N Ej ¥ 1 L A 6 A NYUGATI ÖSSZEFOGÁS Az elmúlt hetek politikai eseményei szembeötlően igazolják azt a tételt, hogy a Nyugat egyre határo­zottabb formában és egyre növekvő lendülettel készül elő a jövő nagy feladataira. Háromszori elhalasztás után az Atlanti Szervezet február utolsó hetében meg tartotta kilencedik és egyben eddig legfontosabb ülés­szakát Lisszabonban. Az Atlanti Szervezet tizennégy tagállamának külügyminiszterei és hadügyminisz­terei jöttek össze a portugál fővárosiban, hogy az euró­pai közösség és az atlanti védelmi szervet kialakítása szempontjából sorsdöntő határozatokat hozzanak. Az értekezletet, amelyet a három nyugati nagyhatalom képviselői különösen a német és francia problémák elsimítása érdekében gondosan előkészítettek, diplo­máciai és politikai körökben egyaránt bizonyos pes­szimizmus előzte meg. Az egyhetes tágyalások során bebizonyosodott azonban, hogy a lelkiismeretes elő­készítő munka nem volt hiábavaló és az értekezletről nem maradt el az atlanti országok megjelent képvise­lőinek összefogó s egymást kölcsönösen megértő jó­akarata sem. Az elhangzott nyilatkozatök egybehang­zóan azt igazolják, hogy az európai védelem szempont­jából döntő jelentőségű határozatok születtek. Acheson amerikai külügyminiszter az alábbi főbb pontokban foglalta össze a lisszaboni értekezlet tör­ténelmi jelentőségű eredményeit. Megállapodás jött létre abban, milyen létszámú erőket állítanak az at­lanti országok Eisenhower tábornok rendelkezésére még ebben az esztendőben, hol és milyen támaszpon­tokat kívánnak létesíteni az atlanti védelmi rendszer kiépítése során Európában. Megegyezés történt az euró­pai hadsereg felállítására, vagyis létrejött az a védel­mi közösség, amelynek szerves része lesz a demokrati­kus Nyugatnémetorsizág is. Nyugatnémetország tehát az egyenlőség és az egyenlő felelősségvállalás alapján kapcsolódik be az európai közösségbe. Az Atlanti Szer­vezet átszervezésére történt továbbá egy megállapodás, ami lényegesen hozzájárul a szervezet megerősödéséhez és ütőképességének növeléséhez. A munka még nem fejeződött be, még kemény fela­datok várnak megoldásra, a feladatokat azonban meg lehet oldani. Acheson külügyminiszter szavai szerint a problémák megoldásához kétség nem férhet. Az amerikai külügyminiszter azonban itt nyilván­valóan nemcsak az Atlanti Szervezet közvetlen felada­tainak megoldására gondolt csupán. Ha figyelemmel kisérjük a szabad világ erőfeszítéseit, arra a megállapításra kell jussunk, hogy az Atlanti Szer­vezet csak az egyik pillére annak a hatalmas kommu­nistaellenes világszövetségnek, amelynek felállításán a szabad világ országai, elsősorban a három nyugati nagyhatalom fáradozik. Az első pillér már áll és Lis­szabonban sikerült azt szilárd alapra helyezni. Egyidejűleg folynak azonban az erőfeszítések a két másik védelmi pillér létrehozása érdekében. Az egyik körvonalai Középkeleten,a másiké Távolkeleten kez­denek kibontakozni. E három hatalmas védelmi pillér alakítaná a kommunista ellenes világszövetséget, amelynek erkölcsi, katonai és gazdasági erejével szem­ben a Szovjetunió kénytelen lesz szint vallani. A már most belső bajokkal, politikai és gazdasági nehézségek­kel küzdő Szovjetunió számára nem maradhat más hátra, minthogy felfedje kártyáit. Nem férhet kétség ahhoz — írja egy nyugati politikai megfigyelő — hogy ez lesz az a pillanat, amikor a Szovjetunió vagy a visszavonulást vagy a harmadik világháború kirob­bantását lesz kénytelen választani. De nézzük osaík, hogy ugyanakkor, amikor a Nyugat építő védelmi politikája egymásután egy táborba sora­koztatja fel a szabad népeket, a Kreml elkeseredett kí­sérleteket tesz arra, hogy még intenzivebben olvassza parancsuralmi rendszerébe az úgynevezett népi de­mokratikus országokat a vasfüggönyön túl anélkül, hogy sikerülne a csatlós kormányok rémuralma alatt nyögő népeket is megnyernie. A Newyork Times diplomáciai tudósítójának egy jelentése mutat rá azokra a hadászati tervekre, amelye­ket a Szovjetúnió próbál megvalósítani a terror or­szágai körül egyre hatalmasabb és ütőképesebb gyűrűt alkotó szabad népek mind pontosabban meghatározott célkitűzéseinek ellensúlyozására. A Kreml mindenek előtt Finnország és Jugoszlávia semlegesítésére törek­szik. Fegyveres konfliktus esetén Finnországot szeret­né katonai támaszpontként felhasználni. Jugoszláviá­ban pedig a Titó-rendszert akarná megdönteni. A Kreml ezzel elsősorban az ellenőrzése alatt álló orszá­gokban egyre nagyobb arányokban fellángoló eretnek mozgalmakat szeretné elfojtani. Komoly erőfeszítése­ket tesz arra is, hogy semlegesítse Nyugatnémetorszá­got és megakadályozza Nyugatnémetország beolvadá­sát a Nyugat katonai védelmi rendszerébe. Világosan látható, hogy a Kre-ml erőfeszítései a dolgok mai állá­sának fényében, mennyire meddőek. A szabad Nyugat szilárd elhatározása az összefogásra, csodát művelt. Franciaországban a józan politikusok belátása győze­delmeskedett a szenvedélyek felett. Nyugatnémetor­szág pedig ugyaifcsak a megegyezés felé vezető meg­értés politikáját választotta a francia német kérdésben. Most fáradoznak az angol-egyiptomi ellentétek elsimí­tásán Kairóban és Londonban egyaránt. A Távolkele­ten és Középkeleten a Szovjetúnió ugyancsak befolyá­sát szeretné kiterjeszteni, vagy legalábbis érvényesí­teni. A nyugati diplomácia azonban itt is kész tények elé állítja a Kremlt. Rövid idő kérdése, hogy az Egye­sült Államok ratifikálják a japán békeszerződést és már arról esik szó, hogy Japán a béke szerződés meg­kötése után katonai szövetségre lép Nemzeti Kínával. A középkeleten hasonlóképpen nem igen terem már fű a Szovjetúnió számára. Azök a kísérletek, amelye­ket Moszkva a Dardanellák és fekete tengeri kijárók ellenőrzésére tett, haszontalanoknak bizonyultak. Eisenhower tábornok épp most járta végig a török­­országi és görögországi látogatása során ezeket a Föld­közi tenger védelme és a Középkeleti béke megőrzése szempontjából oly fontos hadászati pontokat. A diplomáciai munkával párhuzamosan folyik a sza­bad világ fegyverkezése is. A Nyugat tisztában van már azzal, hogy a Szovjetúniiót csak az erő tudja visz­­szatántorítani az agressziótól és ezért összefogva dip­lomáciai és katonai, politikai és gazdasági téren egy­aránt hatalmas léptekkel halad előre célja felé: lehe­tetlenné tenni a Szovjetúnió további terjeszkedését, majd szabadságot biztosítani az egész világ számára. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom