Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-10-01 / 10. szám

TELEKI PÁL ( A francia szellemi élet néhány vezető­jének, elsősorban Paul Valérynek, az ismert írónak kezdeményezésére a Coopération Européenne francia bizottsága 1933 október havának közepére összehívta Párizsba Eu­rópa különböző nemzeteinek néhány íróját, tudósát és politikusát egy kis-taglétszámú congresszusra, hogy tisztázzák az euró­pai szellem mivoltát, fejlődé­sének irányát és jövőjét. Ez alatt az összehívók egynémelyike e szellem meg­mentését is értette, mert — mint mondták — Európa, amely szellemi téren hatalmasat alkotott, politikai életében nem tudta vív­mányait méltóan alkalmazni s a népek po­litikai érintkezésében sokszor barbár ma­radt. Az itt következő gondolatok e con­gresszusra készültek és ott az idő rövid­sége folytán megállapodásszerűen összevon­tan adattak elő, két különböző felszólalás­ban, amelyeket itt egybevontam. Elnökünk, Paul Valéry beszédében a történelem tanúságát idézte. Engedjék meg, hogy én még messzebb nyúljak vissza a történelembe, és pedig nemcsak az ember, de az egész földi élet történetébe és felhívjam figyelmüket Európának arra a változatosságára, amely legfőbb jellemvonását alkotja, népeinek sokféleségére s azoknak versenyére, akár mint a szellemi javaink és saját elmélyedésünk fokozását s az ebben való nemes versenyt nézzük azt, akár mint harcot nemzeteinek, államainak érvényesüléséért, — és felhívjam figyelmü­ket arra, hogy mindez természeti adottságokra vezethető vissza, amelyeknek eredete e változatos continens geo­lógiai történetébe nyúlik vissza. Európa népelemeinek ez a versenye integratióra vezet az egész vonalon: a szellemi képességek erősebb fejlesztésére, a térnek és a nyersanyagoknak jobb kihasználására, felfedezésekre és találmányokra, amelyeket részben az érvényesülésre törekvés és annak kényszere szül, részben a gyakorlat s a generatióról generatióra való átöröklés, amely Eu­rópa előretörő nemzedékeit fokról-fokra viszi. Ez a dynamismus, ez a verseny veszélyekkel is jár. Súrlódá­sok, háborúk veszélyével és avval a különös veszéllyel lehetett. Az országból kiszorítottak végső törekvése oda irányult, hogy a honvédségnek és az elmenekült polgári lakosságnak minél nagyobb része jusson a Nyugatról előnyomuló angolszász és francia hatalmak arcvonala mögé. Ezzel a magyar katonapolitika 1920—1945-ig tár­gyalt időszaka befejeződött. Ma még megmondani sem tudjuk, hogy mikor következik el az az idő, amikor ennek a 25 esztendőnek tanulságait magyar katona­­politikai szempontból utódaink nemcsak leszűrhetik, ha­nem egy szuverén magyar állam keretében gyümöl­­csöztethetik is. hogy az ember kezdi a világot mindinkább ennek a versenynek jegyében látni és ezt tekinteni az élet lé­nyegének. A milieu, a környezet érzése, a vele való kapcsolat elfelejtődik; elmúlik. Ez az egész fejlődés, amint az természetes is, foly­ton erősödő, folyton gyorsuló, folyton intensivebb lesz, különösen az utolsó évszázadban. Ezen évszázadnak halmozódó találmányai, sokasodó gépei s a differen­­hiálódó számtalan tudományágak felhalmozta ismeretek sokszerű alkalmazásában ez a fejlődés az egyes emberre nézve mind áttekinthetetlenebb lesz. Ez szellemi nivel­­lálásra vezet egyrészt, felületességre másrészt s a vá­rosiasodásban, iparosodásban és a mindennapi életért való mind elkeseredettebb küzdelemben teljesen a practicum felé fordul, s az ezen légkörben felnövő és élő ember érdeklődése az actuális felé irányul. Az ér­deklődésnek ezt az irányát támasztja alá az iskola is, amely mindinkább eltávolodik a philosófiától és isme­reteket és adatokat tanít. Ezt az irányt szolgálja a sajtó is a maga hatalmas kifejlődésében, amely mind­inkább a mindennap eseményeit közli mind áttekint­hetetlenebb tömegben és végül a színházzal szemben a mozgószínház is. Az európai világ sokszerűsége és dynamismusa az észnek és a gondolatnak világát oly gazdag, oly élénk, oly logikus kifejlődésre vezette, amely az egész embe­riség fejlődésében egészen sajátos és a maga nagysze­rűségében összehasonlíthatatlan. Ehhez a fejlődéshez hozzájárult Európa minden népe. Európa minden tájá­nak lakosai hozzáadták geniejüknek sajátos jellegét az európai gondolatnak e nagyszerű synthesiséhez. Európa különböző tájaiból származó emberek sokszor finoman differentiált eszméinek találkozása, ütközése és verse­nye az európai szellem fejlődésének egészében hatal­mas lendület, részleteiben és tartalmában pedig rend­kívüli színességet, finomságot, változatosságot és alkal­mazkodó, a dolgokat megértő képességet adtak. A szel­lemek ezen versenye s a belőle keletkező hatalmas vál­lalkozások, amelyekre Európa népei a földfelszínen és egyáltalán az anyagnak és anyagtalannak birodalmában mindenfelé elindultak, ez az európai dynamismus, amely Európa ereje, mint mondottam, veszélyekkel is jár. Az összeütközésnek és a háborúnak veszélyein kívül avval a veszéllyel is, hogy az egész életét az átlagember kezdi mindinkább csak e verseny jegyében látni s az életet csupán csak versenynek és küzdelemnek a min­dennapiért, vagy a mindennapit biztosító hatalomért, vagyonért nézni. A milieu érzése, a környezettel való közvetlen benső kapcsolat lassan kivész. Az utolsó szá­zad óriásilag meggyorsult fejlődése mindinkább átte­kinthetetlenné válik, áttekinthetetlenné és synthesisben nehezen összefoghatóvá még a legjobb szellemek részére is. De tökéletesen érthetetlenné válik a maga egész valóságában, értelmében és az emberi fejlődés szem­pontjából való jelentőségében az átlagember részére. A modern társadalom összehasonlíthatatlanul bonyolultabb 10 Az európai szellem jelene és jövője

Next

/
Oldalképek
Tartalom