Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5-6. szám
MIKSZÁTH KÁLMÁN fl POÉZIS (Részlet az “Uj Zrinyiász”-ból*) Szarkák! Ti csacsogó, kedves jószágok, röpüljetek ma a Zöldfautca egy házára, ahol Rózerék laknak. Láttatok már valaha kéményt olyan vidáman füstölögni, láttatok már embert oly kevélyen lépegetni haza a templomból, mint Rózer urat? Meg-megáll útközben nyájasan beszélgetni egy-egy ismerőssel, de nem sokáig, csak egy vagy két percig, ameddig elmondhatja: “De, jaj, sietnem kell haza, mert gróf Zrínyi Miklóst várom ebédre.” És már a hét elején kezdődött a nagy boldogsága, az övé, meg a Rózer-mamáé. Összekombinálni az ebédet, scampikat rendelni Fiúméból, kaviárt Orsováról, sajtot Fogarasról, fehér cipót Rimaszombatról, szőlőt Velencéből. Aztán volt egy nagy gourmand ismerőse, egy bonvivant porosz hercegnek az ex-segédtisztje, egy nyugalmazott vén féreg, aki mindent megkóstolt, ami jó van a világon. Őt is fölhajkurászta Rózer ur valahol a Nagymező-utcában és az italneműek iránt tudakozódott, kérdezvén őt kerülgető után, hogy mit tart a legurasabb italnak. — Az igen relativ dolog — mondá, a szájával csettentgetve, lovag Schmitt. — Atyám néhai lovag Ulrich Schmitt egy csésze teát készített egy nap Suezben, barátjának: Sir Ralph Abercambrenek, aki az angol sereget vezette a franciák Egyptomból való kiszorítására. Atyám leleményes fickó volt, Rózer ur. A csésze teához a Gangesből, a Themseből és a Nílusból szerzett egy-egy kis vizet az onnan jött és ott horgonyzó hajókról s ezek közé ausztráliai kókuszdiót és amerikai nádmézet kevert, — úgy hogy mind az öt világrész képviselve volt a csészében. Biztosítom önt, uram, hogy a tea nem volt jobb bármely más teánál, de Sir Abercambre bizonyára nagy élvezettel szürcsölte azt. Még sok csodálatos italról és folyadékról emlékezett meg Schmitt kapitány, míg végre megállapodtak a Pommery-secben, a Rothschild- Moutonban és a Chablyban. Egy kis tokaji persze szintén nem árt. De bármennyit fáradt is Rózer ur és Rózerné asszony, mindent bőven kárpótolt azon perc édessége, midőn végre Georges belépett a szalonba és az összegyűlt vendégek nagy meglepetésére (mert Rózerék az effektus nagyságára dolgozván, csak éppen ezeknek nem árulták el a nagy titkot) jelenté méltóságteljes ünnepélyességgel: — Gróf Zrínyi Miklós és Juranics Lőrinc urak. — Ah! — röppent el mindent ajkon. A szép Bobor ezredesné halkan felsikoltott, forró és piros lett a képe, mint a láng. Rózer mama ijedten kapott a frizurájához s mint valamikor hajadon korában, megnyálazván ujjait, azokkal egyengeté simára. Georges egy ideig szigorú pillantást vetett rá. Rózer kirohant a vendégek eleibe, mint egy bolond. A szegény kis Anna pedig, akire senki se figyelt, olyan fehér lett, mint a fal. — Isten hozta! Oh, Isten hozta! * Mikszáth Kálmán egyik halhatatlan műve az “Uj Zrinyiász”. 1898-ban irta. Az iró képzelete szerint Gábor arkangyal kürtjének első félhangjára Zrínyi Miklós és a szigetvári hősök a kilencvenes években feltámadnak. A XVI. század emberei érthetetlenül állnak a XIX. század technikai vívmányai és változott életformái előtt. Egy idő után a felelős kormány-tényezők, sőt a társadalom se tudnak velük mit kezdeni és mikor már a botrány teljessé kezd lenni, Vajdahunyad várát kapják ajándékul a királytól. Egy váratlanul kitört háború során itt az oroszok ostrom alá veszik őket, és mikor lőszerük és élelmük elfogyott — mert Budapestről utánpótlást nem kaptak — ismét “kirohannak” a várból, másodszor áldozván életüket a hazáért. A szatirikusán megírt regény a századvégi magyar politikai és társadalmi élet mesteri kritikája. Az itt közölt VII. fejezet a mű legköltőibb része, tele az élesszemű író finom, de határozott társadalom-bírálatával. THE WORLD IN MARCH 1939. Royal Institute of International Affairs kiadása. Professor Arnold Toynbee és Frank T. Ashton-Gawtkin kiadásában. London 1952. 455 oldal. A két háború között az angol külügyi társaság évente a “Survey of International Affairs” cimü kiadványában számolt be az év jelentősebb külpolitikai eseményeiről. Ez a közel 20 évre kiterjedő kötetsorozat egyik legjobb összefoglalása a két háború közötti világpolitikai helyzetnek és több fontos magyar vonatkozású tanulmányt is tartalmaz. A háború következtében félbeszakadt munkát most újra folytatják és az első háború utáni kötet “The World in March 1939” címmel ez év folyamán hagyta el az angol sajtót. A munka az 1939 márciusszeptember közötti világpolitikai helyzetről ad beszámolót, aminek során Nyugat- és Keleteurópa, a Brit világbirodalom, Oroszország valamint az ázsiai államok külpolitikai helyzetének elemzésén kívül a szembenálló felek gazdasági erejéről is ismertetést közöl. Kár, hogy az amerikai kontinens élén az U.S.A.val kimarad ebből a felsorolásból, amit a szerkesztők azzal a ténnyel indokolnak, hogy Amerika csak később, a háború folyamán lépett ki elszigetelődéséből. A “World in March 1939” igen tömör és áttekinthető jellemzését adja a háború kitörését megelőző hónapoknak és egyes hibái ellenére is igen hasznos forrásmunkául fog szolgálni mindazoknak, akik tanulmányozni akarják az 1939-es év eseményeit. Az egyes fejezetek más-más szerző tollából eredtek. A Keleteurópáról szóló részt, melybe Magyarországon kívül Csehszlovákiát is sorolták, Martin Wright irta, aki a nemzetközi kapcsolatok előadója a londoni egyetemen. A nagy felkészültséggel és irói rutinnal megírt fejezet magyar vonatkozásaiban sajnos elsősorban a b e n e s i politika interpretációjában tárgyalja az eseményeket, ami intő példa nekünk magyaroknak arra, hogy a nyugati közvélemény jelentékeny hányada még mindig ennek a szemléletnek a hatása alatt áll. Az egész könyv legkiemelkedőbb része a H. C. Hillmann tollából a szembenálló nagyhatalmak gazdasági erejéről szóló fejezet. A szerző részletes adatokkal alátámasztott összehasonlítást közöl az egyes nagyhatalmak ipari kapacitásáról, fegyverkezési erőfeszítéséről, nemzeti jövedelméről, stb. Éhez a fejezethez csak gratulálni lehet és ezt olvasva, plasztikusán domborodik ki szemünk előtt, hogy a gazdasági versenyben miként \ 29
