Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5-6. szám
MEGYER JÓZSEF Spanyolországi jegyzetek Hazulról magammal hoztam egy bronz Máriaszobrot. Húsz évvel ezelőtt egyik belvárosi antikváriusnál láttam meg. Megtetszett, megszereztem. Valamelyik középkori német szobor másolata. A teljes alak köröskörül sugaras. A kétarasznyi szobor ott állt mindig az íróasztalom közelében. Megszerettem. Nem akartam veszendőbe hagyni, elhoztam magammal. Most is itt áll előttem. Mikor spanyol látogatóim meglátták, ez volt az első kérdésük: “Hogy hívják ezt a Virgent?” Nem tudtam, mit feleljek. “Hát egy Mária-szobor. Valamelyik német mester művének a másolata” — mondottam. Nem voltak megelégedve ezzel a válasszal. Hogy minálunk nincs neve a Virgeneknek! Nem ment a fejükbe, hogy mi a művészek nevét tartjuk számon, a század ízlése érdekel bennünket és mindenek előtt a szobor vagy a kép művészi értéke — a mű lelke. S hogy soha nem feledjük, hogy az ember alkotta mű az Isten Anyjának csak nagyon halvány földi mása. Hát azóta már tudom, hogy spanyol földön nem azok a Madonnák a legismertebbek és legnépszerűbbek, amelyeket Murillo vagy Velazquez festett, vagy a kitűnő spanyol fafaragó mesterek készítettek, hanem a kegyhelyek Virgenjei. Nem mert művésziek, hanem mert a kegyelet és a rajongás tárgyai. A leghíresebbeket már ismerem, a féltve őrzött montserrati Szüzet, aki a ráboruló üvegburába vágott nyíláson át nyújtja csókra a kezét, és a zaragozai Pilar-t, akit uralkodókat felülmúló pompa vesz körül az év minden napján. És láttam az Elhagyottak Pártfogóját Valenciában, aki a ráaggatott arany és gyöngy súlya alatt meghajolva csendes merengéssel néz le az A jövő... “A történelem tanúsága szerint vagy egy elv uralta a világot, vagy két elv küzdött a hatalomért. Bizonyos, hogy mennél inkább teret nyer az emberiség jövőjében a szabadság elve, annál inkább érvényre fog jutni a felfogás, hogy nem egy népnek kell uralkodnia, hanem egy nép dicsőséges rendeltetése lehet, hogy első legyen az egyenlő népek között. Mindenképpen csak az Egyesült Államok lehet az első az egyenlő nemzetek között, vagy uralnia kell az emberiség sorsát. Ha annak kell bekövetkeznie, hogy egy nép jut túlsúlyra, az egész emberiség csak azt kívánhatja, hogy ez az Egyesült Államok legyen, mert a szabadság elvére épült az egész emberiség javára. Minden nép azért imádkozik, hogy ha valakinek uralnia kell a világot, akkor ez az Egyesült Államok legyen. De ha — mint hiszem — nem akar más népek felett uralkodni... akkor az egész emberiség azt kell kívánja, hogy a szabadság elsőszülöttje legyen. — Viszont, ha az abszolutizmus elve szerzi meg az uralmat az emberiség sorsa felett: Oroszország kell uralkodjék, vagy első legyen az egyenlők közt nem szabadságban, hanem zsarnokságban.” 169 “Bízom Istenben, hogy minden nép szabad lesz és egyesülni fog az emberiség örök érdekeiért. És tudom, hogy a szabadság eme előkelő gyülekezetében milyen helyet foglal el majd az Egyesült Államok.” 170 “Az önkormányzat szabadságot jelent, a szabadság pedig igazságot és hazafiasságot... Boldog az önök nagy országa, hogy olyan erősen ragaszkodik az önkor -eléje térdeplőkre. A Falla-k ünnepén a legszebb valenciai hajadonok százai vonulnak el előtte brokátba öltözve virágcsokorral. És ez a sok virág mind a Szűz lába elé kerül. De Spanyolországban se szeri se száma a Virgeneknek. Ahány helység, annyi Virgen és mindegyiknek megvan a maga kultusza és megvannak a maga rajongói, szinte felekezete. Hol maga az egész nemzet (pl. a Pilar esetében), hol egy város, hol egy külön kis csoport. Magában Sevillában majd félszáznyi Virgen látható a nagyheti körmeneteken híveiktől, a süveges nazarenoklól körülvéve, akik a Szűz testőrei is egyben. Mert ezek a Virgenek egy kicsit vetélytársnők. Ne feledjük, hogy Sevilla Andalúziában van, ahol ugyanaz a közönség asszisztál és tapsol a processziókon, amely a feria-kon a plaza de toros karzatairól buzdítja a torerókat. S teszi mindkettőt ugyanazzal a lelkesedéssel. Ma már a kivonuló rendőrség csak parádének jelenik meg. De régebben a szűk utcákon összetalálkozó processziók közönsége nem egyszer a Nagyhét hangulatához egyáltalán nem illő módon győzte meg egymást arról, hogy melyik városrész Virgenje a szebbik. De én most voltaképpen nem ezekről a hírességekről akarok írni, hanem a kevésbbé ismertekről vagy az éppenséggel elfeledtekről, akiket nekünk magunknak kell felfedeznünk. Mert a Pilar vagy a sevillai Macarena másolatait mindenféle látom gipszben, bronzban, alabástromban, üvegben. Templomok és családi otthonok nem lehetnek el nélkülük. Viso-ban, Madrid egyik külvárosában, egy bár is akad, ahol a Nuestra mányzat elvéhez. Ezen az alapon az önök ősei dicsőségesebb otthont emeltek a szabadságnak, mint amit a világ valaha is látott. Ezen az alapon azt a világ élő csodájává fejlesztették. Boldog az önök nagy országa, mert az Ur Isten kegyelme arra választotta ki, hogy bebizonyítsa: életképes a több szuverén állam federális uniója, melyben mindegyik megőrzi állami jogait és önkormányzatát... Az önök elvei meg fogják hódítani a világot... Nem fog kárbaveszni a tanitás amit önök adnak az emberiségnek. Az államok jogainak az amerikai szövetségi kormány és az egyes államok által való tiszteletbentartása tanulságos példa lesz türelemre, megértésre és igazságosságra a jövő európai országok és köztársaságok számára. Ezen az alapon megszabadulnak azoktól az annyi bajt okozó nyelvinemzetiségi kérdésektől, melyeket a despotizmus támasztott Európában, hogy megölje a szabadságot. A kisebb államok biztonságot találnak a federális unió princípiumában s megőrzik nemzeti szabadságukat a szuverén önkormányzat elve alapján.” 171 Tehát mindent összefoglalva: “A helyzet az, hogy az európai kontinensnek vagy egyáltalán nincs jövője, vagy ha van, akkor ez az amerikai republikánizmus.” 172 (Vége) 169) Lynn, 1852. május 6. 170) Salem, 1852. május 6. 171) Washington. Legislative Banquet, 1852. január 7. 172) u. o. 24
