Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1936-04-10 / 4. szám
4. szám. új korszak 5. oldal. kiima Viktor főtanácsos informál a szovjet színházakról az ungvári referátus vezetője, kiima viktor tanulmány utat tett a szovjetbe, ahol az új színházi életet és művészetet tanulmányozta . élményeiről ungváron, majd szőllősön előadást tartott . kiima objektiv megfigyelője volt a szovjet színházéletének és ezen keresztül közeljutott az új ember formálódó lelkiségéhez is . objektív megfigyelését objektiven mondta itt el . megmondta, hogy a szovjet kultúrális életének jelentős tényezője a színház és hogy a színház ott hivatását maradéktalanul betölti . erről a témáról lapunk jelen számában más helyen hozunk beszámolót . az előadás legfontosabb kijelentésének azt a beismerését tartjuk, amelyben kiima főtanácsos elismeri, hogy az embert újjáformálni csakis a szovjetnek sikerült, ahol betörőkből, prostituáltakból alkotó munkás emberek lettek. ez az eredmény legnagyobb igazolása az új nevelés elgondolásának, módszerének, az egész átalakító szellemiségnek . van hely a földön, ahol ugyanakkor, amikor más helyeken a boruló gazdasági helyzet erkölcsi züllöttségbe, bűnre kényszeríti az embereket, a züllettségből és bűnből kiemelkedve hasznos részei lesznek egy új épülő és építőtársadalomnak, egy új és jobb világnak . ez a beláthatatlanul tág ellentét a szovjet új emberének fejlődési perspektíváját jelenti . mi eddig is értékelői voltunk a szovjet művészetnek, de őszintén örülünk annak, hogy a referátus vezetője nemcsak fáradtságot vesz magának, hogy megismerje közelről az új embert kiformáló szellemiséget, gyakorlatot és ezek eddigi eredményeit, hanem tapasztalatait nem rejti véka alá és — elismerését sem . ahogyan ők támadnak a m. t. márciusi számához mindenki megkapta a sz. á. m. t. e. alapszabályait . miután az első kiadás, az 1922-es már elfogyott, elkallódod, lerongyolódott, igazán érdemes gondolatnak tartjuk az új nyomást . régi szöveg új köntösben . ára 1 ke. vétel kötelező . csupa hagyományos szolidság . nem árulunk el nagy titkot, ha azt állítjuk, hogy az alapszabályok új kiadása némi összeköttetésben van a felgyűlt hátralékokkal. az ált. egyesületnek u. i. az utóbbi időben nagyon meggyűlt a baja az elégedetlenekkel, a hátralékosokkal, akik minden felszólításra azzal válaszoltak : — „nem vagyok tagja az egyesületnek, sohasem írtam alá semmiféle nyilatkozatot“... stb. ezeknek kellett tehát ki kézbesíteni az alapszabályokat, hogy tanuljanak bélőle . valóban, semmi kétség — „az egyesület tagja minden jelenleg működő, vagy nyugdíjazott ... tanító“— mondja a 6 §, aki .itt él. tehát tag vág}’ te, de milyen tag. ne is kételkedj ebben ! már elfeledted, mily büszke örömmel vetted kezedbe a m. t. első számát, számol és címet is kaptál ; nagyságos tanító úr leltél . kell ennél több ? és valid be, hogy jól esett ez a kis fgyelein . azt persze ne vedd zokon, hogy meg se kérdezték akarsz-e lag l enni, vagy sem) s hogy akkor nem mellékelték az alapszabályokat . mit számít a „nagy közösségben“ a le egyéni akaratod ? csak fizess, ez a fontos ! sok a 80 ke tagsági díj ? ugyan, ugyan, hisz kapsz érle nívós szaklapot és érdekvédelmet . nem vagy megelégedve a lappal ? tessék, dolgozz te is l>ele ! ez az egyik oldal . az áll. egyesület berkeiben baj van . nézzük csak, hogy álll a helyzet a hátralékosokkal ? 1936 januártól szigorúan végre akarják hajtani a hátralékokat . az ügyvédi beavatkozás most díjtalan, ellentéten a múlttal, amikor teljes ügyvédi költséggel rohamozták meg a haszontalan hátralékosokat . az eredmény : általános elégedetlenség, de hiába a 100 ezer koronás váltótartozás már nem várhat . 7-8-9 száz koronás hátralékokról is tudunk, de olyasmiről is hallottunk, hogy a 120 ke tartozásból 300 ké lett, persze ezt a többletet az ügyvédi költségek okozták . összegezve az eredményt mégis csak b.b.-nek kell igazat adnunk, aki már lavaly elrikkantotta magát a lévai n.-gyűlésen — hát mi nem vagyunk haladók — ?! — kár, hogy a rák is így halad . az ált. egyesület csupán kezdte a hátralékok behajtását és most szépen akarja folytatni . dicséretes észjárás, csak azt nem tudjuk mi lesz most már a közmondással — jobb szebben, mint csúnyán — ? tavaly még a fizetésekre tettük az ügyvédi költséget, az idén pausalérozva honoráljuk az ügyvédiét... ki érti ezt ? ez a másik oldal . az alapszabály új papíron, — de régi szövegezéssel —, tehát megjelent, kérdés azonban, hogy megnyugosznak-e a kedélyek, mert tagja lenni egy egyesületnek csak azért, hogy a váltótartozást és a 2 ezer koronás tiszteletdíjakat Legyen miből fizetni még nem jelenthet kötelezettséget, s különösen akkor nem, ha az egyesület hivatalos lapjának vezércikke után a színházi élet előfizetési hirdetése következik . üzleti szellemnek nagyszerű, de nívónak kevés . nívó ? álljunk csak meg egy pillanatra 1 „erdélyi iskola“ került a kezünkbe, 110 oldal, évi előfizetés 30 ke s a m. tanítóéhoz viszonyítva úgy aránylik, mint mucsajúj „valóság dokumentum“: a gyöngykaláris ugyan még meddig zengitek, ti holdvilágos emberek, a régi kort mit elsodort hullámaival már az enyészet ? (petőfi d a nagy költő e néhány sora már a múlté . nincs többé multbamenekülós, a jelenben é- Hink s a színpadra is a ma valóságát visszük . legalább is ezt olvassuk a szernyeiek gyöngykalárisáról írt kritikában . „nem a költészetet személyesítetek meg, hanem a magyar falunak elbűvölő, csodás színpompáját hozták színre a legkényesebb ízlésL is kielégítve, csodálatos le nem írható hatást érve el“ (kárpáti magyar gazda az eseménynek előtte és utána örömtől csuklóit a iszlovenszkói sajló s az ujjongok soraihoz csatlakozott a magyar újság is, vezércikkben foglalkozik a nagy szenzációval . a szlovák—magyar kul túrközeledés egyik megnyilvánulási formájának nevezi a szernyei gyöngy kalárist . egymás kultúrájának megismerése közelebb visz«.“ a népeket egymáshoz . „az irodalom például igen sokat tehet a válaszfalak lebontása és a kölcsönös közeledés érdekében megmutathatja, hogyan él a nép, mi a vágya, gondolata, reménysége, megmutatja egy nép egyéniségét, lelkűidét . persze csak akkor, ha az irodalom az életet s a valóságot tükrözi és nem egy mesevilágot“. a megállapítás eddig helyes volna, ha nem olvasnék pár sorral lejjebb : „ezért tartjuk fon- 1 os eseménynek a szernyei gyöngykaláris be. mutatkozását“. és itt az ellentmondás ! az ir»> dalomnak a valóságot kell visszatükröznie. a színpadra nem vonatkozik ez ? mert aki ezt a gyöngykalárist a valóságos élet viszszatükrözósónek veszi, az itt megjelenített életel a magyar nép életével azonosítja, az nem ismeri a magyar népet s a magyar falul . megcáfolja a magyar falu-irodalom kiválóságait : móriezot, szabót és adyt . a bemutatott kép a magyar nép életéből vett, de csupán egy osztály élete : a gazdáké, a falu arisztokratáié . így csalódik az, aki a .szernyei gyöngykalárisból a magyar népet vélte megismerni . i tt csupán féljszáz magyar parasztról van szó, kiket, ahogy így láttuk, egy pillanatig sem nevezhetünk dózsa györgy unokáinak . nézzük csak, megmutalta-e nekünk a szernyei gyöngykaláris, hogyan él a magyar nép, mi a vágya, gondolata, reménysége ? megmutatta-e a magyar nép egyéniségét és lelkületűt ? aratóünnepély . felvonulás . szerszámaikkal, munkaruhában felvonul a falu iparossága, díszbeöllözött aratókkal, zselérekkel egy etem ben, a jó aratás fölötti örömüket dalba öntik, a kenyérkilátás örömében újra meg újra felzendül a refrén : mert a gazda aratott, abból nekünk is adott . (milyen jó szíve van a gazdának! munkátok gyümölcséből ti is kaptok !) és száll a diai, pattog a rigmus a dolgozók ajkán és ez mind-mind a tiszteletreméltó gazda személyét dicséri, kinek jóindulatától függ a robotosok kenyere . azok ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ londonhoz . ez a tanítóií lap katholikus szellemű, de ez mellékes, mert mondanivalójában több a friss emelkedettség, mint a m. t. hervadt és erőltetett liberalizmusában . és ez a hpsszmetszet , (d—iji képviselik itt a magyar népet, akik — a maguk munkáján kívül —, a falu szegényeinek munkasegítségével művelik földjüket, akiknek jut ünnepi ruhára, jut mindennapi kenyér, telik jó lakásra, művelődésre és szórakozásra is . sajnos, ez nem a magyar falu, az itt szereplők a magyar falunak csak egy igen kicsi része, a jól szituált része . milyen szép mindez, ujjong a kispolgár a nagy harmónia láttán, mely végigvonul a jelenetekben . élvezi a dalt, a színpadi mosoly rá is átragad nem látja, a potemkin faltól — nem is láthatja —, a valóságot, hogy a szegény emberek csak állnak „és zúgatják és zengetik a földi munka ritmusát és áldás zúg, de nem nekik, szénából tej lesz, nem nekik, rozsból kenyér Lesz, nem nekik“ (a valóságol elfalazó papköltő, mécs lászló, is kénytelen volt tudomásul venni a parasztproletár sorsát). látjuk a díszmagyarba öltözött, tengerit morzsoló parasztot, a fonó estéken, mesél a török, német elnyomásról s a harangok beszélgetéséről . látjuk a „dörzsölőt“, a falusi fiatalság szórakozási helyét, majd ezek logikus következménye a ceremóniával feli „lakzi“ következik, a falun élő, nyílott szemmel járó gondolkodó intellektuel megdöbben . ez nem a magyar falu ! itt nincs szegény magyar nép . itt a boldogság, az egyetértés, békesség irígylésreméltő harmóniája árad szét . milyen gondtalan és szép a magyar falusi nép élete, — gondolja a szemlélő s a francia pásztori idillek világát asszociálja . a gondolkodóban feltolakodik a kérdés : hol itt a nép élete ? a magyar nép csak dalol, ünneplőben jár és rigmusokat szaval ? nincsenek vágyai, gondolatai, problémái ? igenis van, de itt nincs, elsikkasztották . nem tudtuk m^g azt itt, hogy a magyar falu századokkal maradt eí a fejlődésben s a magyar néphez nemcsak, hogy a kultúra nem jut el, de a civilizációt is nélkülözi (olvassuk az újságban, hogy a rádió már a négerekhez és az indiánokhoz is eljutott, de a magyar paraszt még alig ismeri . hagyjuk el azonban ezeket az illúzió romboló tényeket ! mutassuk csak a sirvavigadó, lobogó árvatányhajas, bőgatyás magyar parasztot . csak ez lehel export cikk . a külföld csak így ismeri a magyar népet . ha ilyen volna a magyar nép élete, ahogy azt a gyöngy kalárisok és gyöngyösbokrélák mutatják, be, akkor valóban szép volna . csakhogy nem ilyen ! itt, ezeken a deszkákon, a magyar falu mindig elégedett, jómódú magyarjai mutatkoztak be, akiket kineveztek magyar népnek s az újságok, melyek világeseményhez méltóan tárgyalták az eseményt, nem vették észre a szörnyű ellentétet, mely e színes képről írt ditirambus és a valóság, a saját újságjaik lapjain is annyiszor elsírt szegénység, kultúrátlanság között van . a magyar nép szociális helyzeténél fogva elégedetlen s nem elégszik meg azzal, hogy „a gazda aratott, abból neki is adott“. úgy éreztük ezen az estén, hiányzott tiborc, ki megjelenésével, vádoló panaszával rámutatna a magyar nép igazi ítéletére s rádöbben lené a valóságra nemcsak az elbűvölt halgalóságot, hanem a félszáz magyar parasztot is . végh páí. terjesszétek a szovjetföldet!
