Új Korszak, 1936 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1936-03-10 / 3. szám

3. szám. uj korszak 5. oldal. tanítók a világosságon az inkvizíciók, az autodafék, tehát a krisztusi szeretet klasszikus hazájában nagy dolgok történtek : kiszabadultak a bör­tönökből azok a politikusok, munkások tanítók, akiket a spanyol fasizmus — miután az uccákon halomra lövette a demokráciát védő emberekei —, annak idején bebörtönöztetett ... ez volt minden bizonnyal a történelem legszívósabb hagyományaival rendelkező spanyol reakciónak (kleriko-fasizmusnak) utolsó „dicstette“ . ott már véglegesen lezárul az a korszak, amely a terror, a butítás és a mesterségesen tenyésztett analfabétizmus eszközeivel akarja a „nép boldogságát“ (értsd : a boldogítani akarók bol­dogságát) elérni . a legutóbbi példa is azt bizonyítja, hogy az embereknek a világosság utáni vágya minden butítás és terror ellenére olyan nagy, hogy azt nem lehet elnémítani és eltemetni, feltör az és elsepri azokat, akik ott is és mindenhol a feltörő életerő ellenségei . igen, tudtuk azt hogy a reakció eszközei az élettel szemben csak brutálisak, véresek, de nem eredményesek . annak idején louis barzana letertóztatott spanyol tanító barátunk érdekében küldött tiltakozásunkban azt írtuk : „a haladó tanítóság és a tisztultabb emberrétegek munkája és harhá, amely világszerte a békeért, a szociális igazságokért, a béklyótlan kultúráért, a szabadságért folyik : végül is győzni fog és mindenki életének áldása lesz .“ példák igazolják és még példák fogják igazolni, hogy ez mindenütt és mindenkor igaz . kisebbségi notesz vezeti: ilku pál . ezt a rovatot arra szántuk, hogy regiszt­ráljuk itt azokat a kisebbségi kuítúresemé­­nyeket, amelyek valamilyen vonatkozásban vannak az iskolával vagy a nevelés kérdésé­vel . nem a mi hibánk, hogy olyan dologról kell most itt szólni, ami nem könyvelhető el kisebbségi kültúreseménynek, bár magyar is­kolával és azok tanulóival történi . az új so­­mórjai igazgatónak, klem ént blahónak ar­ról az ismeri rendelkezéséről van szó, amely­­iyel a polgári iskola magyar növendékeinek ölti!tolla, hogy neki. mint igazgatójuknak ma­gyarul merjenek köszönni és hozzá magyar nyelven beszéljenek . itt nem azt akarjuk megmondani most, hogy blahó, mint igazga­tó, sőt mint tanító is megbukott abban a pil­lanatban, amikor kiadta emlékezetes és a pe­dagógiával, de különösen komensky pedagó­giájával ellentétes rendelkezését . talán, mint kultúrember is, akitől ezért a megkülönbözte­tésért tisztultabb és emelkedetlebb horizontot vártunk volna — gyengén felelt abból a tan­tárgyból, amit mint külön tantárgyat nem tanítanak az iskolában, de amelynek értéke ma különösen, több, ‘mint az osztályozható tantárgyak értéke . hoL_van itt a baj és hol kezdődött itt a baj i kétségkívül ott, hogy ez a klemen! bla­hó : kinevezés és nem megválasztás vagy meghívás folytán került arra a posztra, a­­melyen működését oly harciasán kezdte meg. egészen biztos, hogyha a somorjai magyar ta­nítók a maguk köréből választottak volna vagy függetlenül minden befolyástól maguk hívtak volna meg valakit az igazgatói posztra, akkor ez az esel nem történt volna meg. vagy ha már az iskolai felettesek nem akarják az iskolai életet demokratizálni, ami pedig kizár­na minden ilyen és hasonló esetet (mert nem­csak egy klement blahó van !), akkor lega­lább azt a nagyon is jogos és indokolt elvet kellene magukénak vallani, hogy magyar is­kolák élére magyar tanítók valók . sem az első, sem a második esetben klement blahó nem került volna a somorjai magyar iskolá­hoz igazgatónak, ami — a példa mutatja egyáltalán nem tett volna a kisebbség vesz­­teisségére, sőt ! nem értékeljük túl magunkat, ha azt mondjuk, hogy nagyon sok magyar tanító sokkal inkább megfelelő lett volna ar­ra a posztra, mint klement blahó . (és húzzuk alá, hogy tucatjával olyan magyar tanítók, akik az államnyelvet is perfekt beszélik ! a klement blahók magyar iskolákhoz való ki­nevezése tehát : indokolatlan gyámságot, meg­­bízhalatianságol és megalázást jelent ! Iszerk.) hadd kérdezzük meg ezek után, hogy mégis mik azok az érvek, elvek, amelyek a köztár­saság életének 18. évében egy iskola életének rendezésénél a pedagógia elvét és érdekét háttérbe szorítja . és : vallhatjuk-e magunkat őszintén pedagógusoknak és felelősségét jót ellátó intézőnek, ha azt hisszük, hogy az is­kolai életben a pedagógiát könnyen helyettesít­hetjük más elvekkel . a somorjai eset nem használt sem a somorjai iskolának, sem a kisebbségi iskolaügyinek, sem a köztársaság népkultúrális és konszolidációs munkájának! kinek az érdeke hát, hogy somorjai esetek történjenek meg ? hogy7 miért csinálta azt blahó ? őt nem a magyar tanítók megtisztelése és bizalma kérte arra a helyre, ahol most van, hanem kinevezték . ebből azt következtetheti, hogy neki nem a magyar tanítók megbecsülését, szeretetét kell kiérdemelni és viszonozni az­zal, hogy minden inlézkedésében úgy jár el, ahogy azt a demokratikus népnevelés kíván­ja, hanem a kinevezők bizalmára kell rászol­gálnia . a haj pedig ott van, hogy egyes urak nem tudják a demokratikus népnevelés elvét összeegyeztetni azzal a hálával amellyel a fe­lülről jövő kitüntető bizalmat akarják viszo­nozni . itt botlanak és esnek el az emberek . az ilyen bollás, elesés pedig csak árt minden­nek, ami ilt komolyan számbajöhet . ezeket a nagyon is káros botlásokat azonban — is­mételjük —, könnyen ki lehetne küszöbölni, ha demokratizálnák iskolai életünket az egész vonalon . a választással is csak 3—4 évre betöltésre kerülő igazgatói és tanfelügyelői posztokra csak olyanok kerülhetnének, akiket a tanítók elismerő kritikájuk tolmácsolása képpen szavazataival oda emelnek . és ezek a tanítók nem jönnének zavarba, amikor a bála megnyilvánítását meg a pedagógia el­veit kellene összegyeztetni, tudnák azt, hogy hozzáértő tanítók figyelik kritikai szemmel mindéin ténykedésüket és a következő válasz­tásnál ezek szerint fognak dönteni . rögtön megváltozna egész iskolai életünk képe . ez a változás pedig csak előnyös lenne minden felhozható komoly elv szempontjából . kinek nem érdeke ez ? emlékszem egy nyílt levélre, amit az új korszak szerkesztője írt annak idején a pozso­nyi neferálus új vezetőjének, halló gyulának és amelyben a kisebbségi magyar iskola vé­delmét kérte . a „magyar tanító“ lapjain ak­kor boross béla szerkesztő úr az ő erkölcsi­ségének és modorának megfelelő módon „rendreigazító“ és más eléggé el nem palástolt célzattal beleszólt az ügybe . akik olvasták akkor azt a kotnyeleskedést, azok mindent kiolvashattak abból a cikkből, csak a kisebb­ségi magyar népoktatás féltését nem . a so­­morjai eset nagyon is beigazolta, hogy meny­nyire igaza volt az új korszak szerkesztőjének a nyílt levél tendenciáját és határozott kíván­ságait illetően . arra vagyunk kiváncsiak, hogy a „magyar tanító“ azon lapjain, ahol an­nak idején ,,bb“ elkövette ezt a hátbatámadást, talál-e helyet a somorjai iskola megvédésére. gyógyulás : vagy létezik az ilyesmi vagy nem létezik : ha létezik, úgy a természetben létezik és következésképpen. természetes . s ugyancsak francé a. mondja „pingui­­nek szigete“ című munkájában „nem kételke­dek benne, mert... a tudatlanság nem enge­di a kételkedést, ami okon alapszik, mert nem kételkednek ok nélkül, ahogy hisznek ok nélkül... egyáltalán nem kételkedtek, mi­velhogy rendesen hiszik azt, amit óhajtanak és végül, mivel a kétkedés tehetsége ritka az emberek között . a telkeknek igen csekély része hordja magában csiráját, ami nem fej­lődik művelés nélkül . “ viszont az elégedetlenségről wilde Oszkár vélekedik érdekesen : „mindenkinek szemé­ben, aki történelmet olvasott, az elégedetlen­ség az ember ősi erénye . elégedetlenség ál­tal történi minden haladás, — elégedetlenség és lázadás által . mert ha az emberek mindenben megnyug­­vók, nincsen meg bennük a kutatás iránti vágj7, a megismerés utáni törekvés . már pe­dig ez nem egyéb, mint az örök tudatlanság. azoknak pedig, akik a kultúra ügyét szívü­kön hordják, nem érdeke ez . akik pedig mégis ebbe nevelik bele az embereket, azok nem a kultúra ügyét, hanem saját érdekeikét szolgálják, amint erről carlyle szavai szólnak ékesen : „a papságnak van anyaga, vannak eszközei : eszközei a szám, szervezet és — társadalmi súly, anyaga ha nem más, a köz­tudatlanság, amelyről tudva van, hogy a val­lásos odaadás anyja . “ hasonlóképpen akadálya a tudásnak az abszolút tekintély tisztelete s azorífölül sók viszás helyzet alakulására van befolyással . néha elképedve látjuk, hogy egészen intelli­gens emberek is milyen gondolat nélkül fo­gadják el és tartják kötelezőnek — kritika nélkül —. a legnagyobb szamárságokat csak azért, mert régi szamárságok — ami külön­ben általában így van —, hány embert tisz­telünk, aki valaha fiatal szamár volt, csakis azért, mert most vén szamár ! ki kell irtanunk a gyermekek telkéből an­nak a lehetőségét, hogy a munkát csak anj7- nyira becsülje, mint balsac egyik regényében írja, hogy : „a táncosnő öllébe gondtalanul szórjuk az aranj7at, de húzzuk, halászijuk a fizetési, mikor a munkás tartja e'libénk a számlát, amelynek kifizetését éhező család várja . “ rá kell nevelnünk a gyermeket a munka szeretetére és megbecsülésére . tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy is­merjék kötelességeiket, teljesítsék azt öröm­mel . ne keressenek jutalmat azon örömen és megelégedettségen kívül, amit a jó tett vég­hezvitelének öröme minden becsületes em­berben kelt . ezt már a sztoikusok is belátták, amint seneca írja : ,,... a jó tett jutalma vég­hezvitelében van és önmagán kívül nincsen az erénynek jutalma . “ és lássák be a gj7cr­­mekek, bőgj7 : „az egyetlen kínálkozó békés üdv a földön : a teljesített kötelesség édes öröme“ — mint zóla írja . a jótékonyság fogalmának fonák értelme­zésétől szabadítsuk meg őkel és értessük meg velük, hogy „az egyetemes jótékonyság csak annyi hogy mindenki a maga munkájából éljen és ne a más munkájából . ami nem kölcsönösség és szolidaritás, az már aljas, szégyenteljes és meddő . az emberhez méltó könyörületesség nem egyéb, minthog}7 minden ember egj’esül és résztvesz a termelésben és a javak elosztásában . ne alamizsna osztásra buzdítsuk gyermekeinket, hanem hogy min­den törekvésük oda irányuljon, hogy minden­ki számára lehetővé tegyék, hogy munkája ti­tán megélhessen . ez aztán az önérzet fejlesztésére vezet . sz, j. — a világi erkölcs (befejező közlemény, kezdete megjelent a Lé. 1. számban .) a mi törekvésünk az erkölcs tanításánál ne n lehet egyéb, mint az, hogy minden kö­rülmények közölt csak igazságot ismertessünk és csak annak szere te téré neveljük a gyer­mekeket . képesítsük őket arra, hogy az igaz­ságot fölismerjék, annak teljesítésében örö­met találjanak . meg kell tanítanunk a gyermekeket ar­ra, hogy tudás csak kutatás, tapasztalai és meggyőződés útján sajátítható el . a tudás terén nem a hit az, ami a haladáshoz vezet, ami kutatásra serkent, mert ez éppen az, ami a haladásnak útját állja . nem szabad a gyer­meknek megelégednie azzal, amit lát, hanem érteni ismernie is kell azt . ha annak amit lát, nem tudja magyarázatál adni, az nem je­lenti, hogy amit látott, az csoda, hanem hogy ő nem bír kellő ismerettel arra, hogy azt megmagyarázhassa . minden haladás szülő­anyja a szükség, ennek meg örök táplálója az elégedetlenség, a kétkedés . ez utóbbi az elérhető bizonyosság és igazság kutatására, az előbbi pedig annak megszerzésére kész­teti. fel kell a gyermeket világosítani, mint francé analole mondja, „epikuros kertje“ cí­mű munkájában, hogy : „mindig akad majd ,'gy gomba, egy csillag vagy egy beteg­ség, melyről az emberi tudomány nem fog tudni és éppen ezért kell majd mondania a legbámulatosabb dolgokról, mint amilyen a bolsenai ostya, a mágusok csillaga, a béna A A A A A A. A4) é*. A J A A A A A A, A A - t. A. A, A A. A A A. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom