Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-11-10 / 11. szám
II. szám. új korszak 3. oldal. bűnösök vagyunk-e mi, az utódállamok magyarsága, a történelmi magyarország háború előtti nemzetiségi politikájáért? a magyar újság október 13,-i számában egy kedves és színes riport jelent meg a szülőföld szeretetéről . de van a végszavában egy — szó nélkül nem hagyható —, kitétel, ez : vállaljuk a múltat, bűneivel együtt is, hogy bensőséges viszonyba jussunk saját szülőföldünkkel . a bűn nem szégyen (? 1), ha vállalja az ember ; megfényesedik e vállalásban . vállaljuk apáink bűneit is, mert e bűnök nélkül akarunk építeni valami szerényét és jobbat nem hiszem, hogy az idézett sorok leíróján kívül legyen egy tucat magyar, aki közösséget vállalna e kijelentésével . egyszer már szóvá tettünk egy ilyen kijelentést, mely a pozsonyi rádióban hangzott el s amely csaknem szóról szóra megegyezik ezzel, azzal a különbséggel, hogy a bűnt nem igyekszik szépíteni akkor sem : „ha vállalja az ember“ . az az elszólás így hangzott : „érezzük apáink bűnében a mi felelőségünket mindkét kijelentést a masaryk akadémia egyegy tagja tette . tehát súlyosan érint mindnyájunkat . nagyon fájdalmas ez és megszégyenítő is! honnan veszi akárki is azt a jogot, hogy az amúgy is sok, méltatlan támadást ért köztársaságbeli magyarságot így kiszolgáltassa a soviniszta elemeknek ? mert itt nem valami általánosan használt szó a : bűn, hanem olyan értelemben szerepel, azt a visszaélést nevezi meg, melyet a háború előtti magyarországban a nemzeti kisebbségekkel követett el a magyar uralkodó osztály . és a magyar újság, amely felfigyel minden — a magyarságot ért méltatlan —, támamadásra, hogy hagyhatja megjegyzés nélkül az ilyen eltévelyeeést ? hiába utasítja vissza a soviniszta berkekből állandóan megismétlődő vádakat, (mint az okt. 16.-i szám ; „napirend“ rovatában : „a rozsnyói szlovák—magyar közeledésnek . . .“ kezdetű megrovásban) elveszti erejét a legélesebb visszáutasitás is, ha a konkrétumok visszautasítása mellett a múlt bűneinek általános vállalását saját munkatársai részéről megjegyzés nélkül leadja . miért érdekel ez minket ! az új korszak harcot hirdet minden igazságtalanság ellen . a sovinizmus a legégetőbb igazságtalanságokat akarja jogosnak feltűntetni s állandósítani . mi, progresszív tanítók, meggyőződéssel küzdünk úgy az iskolában, mint az iskolán kívül minden nemzeti sovinizmus és felekezeti elfogultság ellen . hirdetjük és cselekedeteinkkel is megerősitjük, hogy a népek békés együttélésének dijából el kell távolítani minden zavaró momentumot s meg kell ezt tenni mindenkinek, aki hisz az emberiség szebb jövőjében s aki nem veszíti el hitét, ha a látszat az ilyen harc kilátástalan voltát mutatná is . • * * a mai kor vajúdásában nagy szerepet játszik a sovinizmus . olyan fertőző méreg ez, amely a lélek egymástól való elidegenítésében nyilvánul meg s egész a gyűlöletig fokozódik . a soviniszta magasabbrendünek képzeli magát más nemzetbelinél (mindig annál, akivel szemben az uralkodó fajt képviseli) és nemcsak abban elfogult, hogy a saját nemzetét minden más fölé helyezi, erőit, képességeit túlbecsüli, hibáit, bűneit takargatja, elnézi, az állam gépezetének vezetésére a közhivatalok betöltésénél kizárólag magát, a fajtáját tartja méltónak . . . hanem igazságtalan abban is, hogy sovinizmusát megtorlásként tűnteti föl, jogalapot formál magának, igazságos bűnhődést emleget, melyet elődein elkövetett hasonló bűnökért a „gondviselés“ nevében jogosan követ el s a más nemzetbelinek minden ténykedését gyanús szemmel, bizalmatlansággal kiséri (van ebben a bizalmatlanságban nagy adag önző exisztenciális éhség is !) . a nemzeti elfogultság gyökerei mélyen nyúlnak vissza az emberiség történetében . az ókor népei is ismerték és érezték sulytoló hatását, a leigázott népek : a rabszolgák, a jobbágyok éppen úgy, mint a mai kor fölszabadult .egyenrangú“ polgárai . az osztálygőg, a szegénység lenézése, az istentől rendeltnek hirdetett társadalmi rend ezernyi ellentéte és viszássága nagyrészt abból a múltból örökölt utálatos érzületből táplálkozik . és ennek a sokoldalú elfogultságnak, ennek a gyilkos mételynek terjesztői, dicsőítői mindenkor a költők és írók voltak . minden nemzet története telítve van elfogultsággal, színes mesékkel, melyben a saját fajtája hősei még a legyőzetésben is megdicsőülnek, bűneikben is nemzeti hősök, erény-lovagok lesznek . nehéz, de elengedhetetlen kötelesség küzdeni a sovinizmus ellen . és nem is kilátástalan ez a küzeelem . akárhol történik olyan, ami a sovinizmus számlájára írandó, ami a békés, testvéri viszonynak megbontását eredményezheti, ami megszégyenítő, megalázó, igazságtalan : föl kel emelni tiltakozó szavunkat s mindig bátran, önérzetesen kell visszautasítani azt . de ez nem elég I keresni kell az alkalmat arra is, hogy azokat, akik elvakultságukban másokat, egyenlőjogú polgártársaikat megbélyegezni törekszenek — fölvilágosítsuk, meggyőzzük tarthatatlan és romlást okozó álláspontjukról . ez elsősorban az újságírók kötelessége, aktknek mindent figyelemmel kisérni hivatásbeli kötelességük és mindenre reagálni, ami elfajulásában vészthozó lehet . természetesen ehhez az is szükséges, hogy a történelem igazságát és tanulságait szem elől ne tévesszük 1 a nemzeti sovinizmus különösén a világhábnrú után megállapított új országhatárok közzé került nemzeti kisebbségekkel szemben nyilvánul meg . hiányzik ebből a szenvedélyből minden önkritika, önmagukat nem vádolják csak dicsőítik, (pedig legalább is olyan mértékben bűnösök, mert eltűrték a korbácsot, mint azok, akik használták azt), ez az öndicsőítés annál veszedelmesebb, mert vele azt a kiváltságot tulajdonítják maguknak, hogy képesek önmagukat megbírálni és ez a nem túlságosan merész kritika tömjénfüstbe burkolva jelentkezik . kivételnek tekintik magukat minden gáncs alól ! nem elemezik a múltat, amely föllebbentené a fátylakat . a lélektani érzéknek ez a gyónásszerü önmagába szállása hiányzik a sovinisztákból, mert ha volna ilyen is bennük, rá kellene eszmélniök, hogy a korbács egyformán ért mindnyájunkat . nem, hanem itt is, ott is, gyűléseken is, újságokban is föl-föllángol a szenvedély s itt, a mi republikánkban minket, magyarokat okolnak és tesznek felelőssé szlovák és ruszin testvéreink (a soviniszták !) azokért a nemzeti sérelmekért, amelyek a régi magyarország államhatárai között érte őket . ez pedig igazságtalan I igazságtalan azért, mert a sérelmeket az a klerikális-feudális kis osztály csoport követte el, aki jogfosztottságban tartotta a magyar népet is, amely százezerszámra növelte az analfabéták számát a saját fajtestvérei között, akinek sorsuk intézésébe még kevesebb beleszólásuk volt, mint a nemzetiségeknek . meit hiszen a nemzetiségi választókerületek csaknem annyi képviselőt küldhették a parlamentbe, mint a színtiszta magyar kerületek (a régi erdélyben, számos nemzetiségi kerületben alig náhány száz volt a választók száma, míg a magyarság lakta duna—tisza közén, dunántúl és tiszántül 2.500 —7 000 között váltakozott s a 413 kerületből 229 olyan kerület volt (55%), melyben a magyar választók voltak túlnyomó többségben, 184 kerületben (45%) pedig a nemzetiségek) . nem igazságos tehát azt hirdetni, hogy a múltnak ez a bűne minket, a republikában élő magyarokat terhel és nekünk most : hallgatnunk, vezekelnünk kell és örülnünk, hogy velünk is nem bánnak most úgy, amint a nem zetiségekkel a régi magyarországon bántak . ez ellen a megbélyegző vád ellen minden esetben s mindenkinek hallatnia kell tilthkozó szavát, aki ennek a republikának hűséges polgára s aki a demokráciát nem a száján hordja csupán, hanem élő valóságnak kívánja minden polgár részére . mert ez a vád és minden belőle vont megalázó következmény : erkölcsi alapjában támadja meg a republikát . mi nem mentegetjük a múlt bűneit, de nem is vállalunk abból egy szemernyit sem 1 mi küzdöttünk, áldozatos harcokat vívtunk azok ellen a bűnök s elkövetőik ellen . a bűnt szlovákon, ruszinon, románon, szerben, horváton és magyaron azok követték el, akik ma is nyakán ülnek a magyar népnek magyarországon s az alkotmány sáncaiból kirekesztve, lehetetlenné teszik, hogy sorsuk intézésébe beleszólhassanak . egy elenyésző kisebbség, a vagyon kiváltságosai felelősek azért a bűnnel terhelt múltért, melyben a magyar népnek semmivel több része nincs, mint a többinek, akikkel együtt húzták és tűrték az igát . ... de ezen a történelmi igazságon túl a gazdasági és irodalmi viszonyok kapcsolata n. e kérdésekre e nagy emberek irodalmi művei igennel felelnek . Széchenyi gazdasági röpiratai azt bizonyítják, hogy a mozgalmak hajtóerői gazdasági szükségletek s a katasztrófa csakis e szükségletek kielégítése által kerülhető el . eötvös irányregényei, tanulmányai gazdasági reformokért s ezek társadalmi, közigazgatási, politikai és tanügyi eszközeiért agitálnak . kossuth cikkei, szónoki müvei a magyar állam függetlenségét, a magyar nép szabadságai a gazdasági boldogulás érdekében látják minél előbb megvalósítandónak . a gazdasági céloknak megfelelő nemzeti állam : a haza forró óhajtása csendül meg előbb kölcsey Írásaiban, Vörösmarty szózatában, majd petőfi hazafias költeményeiben . petőfi, arany, tompa népköltészete, jókai színes prózája, vas gereben népies zamatú elbeszélései a népiélek, a népben rejlő állam- és nemzetfönntartó erők világát tárják föl, hogy népszerűsítsék, nemzetié emeljék a köznépet s elismertessék, hogy a köznép gazdasági, politikai, társadalmi és művelődési érdekeinek fölkarolása közszükséglet . s minél nyíltabban lép föl a bécsi kormány és a magyar főnemesség reakciós ellentállása, annál demokratább, forradalmibb húrokat penget petőfi, annál több elszántságot, tettrekészséget ébresztenek kossuth politikai cikkei és szónoklatai . hasonló tartalmak és irányok jellemzik a haladópárti irodalom kevésbé tehetséges művelőinek termékeit is . csak az egyűgyűek hiszik, hogy az ő fantáziájukban termettek az eszmék, melyeket hirdettek, a célok melyeket kitűztek . legfőbb müveik szerkezetéről, kifejezésük módjáról lehet azt mondani, hogy az az ő egyéni sajátságuk . ellenben a tartalmat részint lélektani, részint anyagi okoknál fogva az elégedetlenek gazdasági érdekköréből vették . milliók szükségérzete, vágya, titkos és nyilvános törekvése volt minden, amit megírtak és amit beszéltek . de éppen ez az ő érdmük ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ van még egy igen kemény, beszélő mementó, amely a bűn nyomában járt s ez az, hogy a nagy pör Ítélete alapján magyarország elvesztette területének kétharmadrészét s lakosainak több mint a felét 1 a bún tehát elvette büntetését I s az utódállamokban élő magyarságot semmiképpen sem igazságos dolog még külön is büntetni akarni vagy ilyen fenyegetésekkel élni I mert ami a múltban bűn volt s nyomában büntetés járt, azt itt sem és sehol sem szabad erénnyé léptetni elő, meit az erkölcsi, egyetemes, lelkiismereti és emberi imperatívusz I ! és ez bizonnyal mind igaz ! de ezek az igazságok csak akkor fognak ébresztőieg és termékenyítőleg hatni, ha minden tollforgató ember s mindenki, aki az őszinte, békés, barátságos együttélésnek kívánója és akarója : azt a felfogást fogja vallani, hirdetni nálunk is, magyaroknál és más nemzetbeli polgártársainknál is ! ... de a történelmi igazság is veszít erejéből és az erkölcsi alap is megrendül, melyet igazunk mellé állítunk, ha ismert magyar irók, akadémiai tagok (akik köztudat szerint a közvélemény képviselői) : vállalják a „bűnt“, melyet a megdönthetetlen történelmi igazság bizonyítéka szerint nem mi, nem a magyar nép, hanem a magyar nép nevében cselekvő feduális-klerikális hatalmi érdekcsoport követett el . sem az írói kiváltságos helyzet, sem akadémiai tagság, sem semmiféle jogcím nem jogosíthat föl senkit sem arra, hogy a történelmi igazság rovására olyan cselekedetekért vállaljon felelősséget — az itt élő magyarság nevében 1 —, amelyeket a nemzetek itélőszéke bűnnek nyilvánított s büntetéssel sújtott vagyis: a nemzetközi igazságszolgáltatás jogszabályai szerint . . . kiegyenlített — megtorolt | igaz, hogy a megtörtént bűnöket meg nem történtté tenni azzal sem lehet, ha mi, itt élő magyarok, vállalnék érte a felelősséget . ez csak arra volna jó, hogy lovat adjon a soviniszták alá, kívetkeztessen önérzetünkből, meghúnyászkodó háziállattá aljasítson . ilyen polgárok nem lehetnek erős alapjai a republikának ! ilyen polgárokra nincs szüksége a republikának 1 ! ne tessék hát senkinek a szép, hangzatos szavak zenéjéért, a szép stílus kedvéért meggondolatlanságokat szólni, olyanokat vál-» lalni a közösség nevében, amire mandátumot senki nem-adott 1
