Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-07-20 / 7. szám
2. oldal. új korszak 7. szám. btezámold a beregszászban megtat podk. ruszi magyar (aiiiRK^ifesület közgyűléséről ra lett helyezve, az akkor ide helyezett tanfelügyelő olyanokat követett el, amelyeknek következtében meg kellett fosztani tanfelügyelői állásától, akkor addig kérencsélt, amíg ismét visszakerült ide, az volt az első dolga, hogy azokat, akik elődjével jó viszonyba kerültek, elhelyeztette 8 nyugdijaztatta . azóta mindenki csendes, mindenki igyekszik kedvében járni . amikor most visszakerült a képviselőségből, az volt az első ténykedése, hogy engem, aki soha semmiféle rendellenes dolgát szó nélkül nem tűrtem, nyugdíjazásra terjesztett föl és arra is volt gondja, hogy ezt mindenkinek tudtára adja . hadd tudja, mindenki, hogy aki ellene, annak pusztulni kell! a tantestületben ne legyen egyetlen ember sem, aki az ő cselekedeteit bírálni meri . és ne legyen senki, aki bármily igazságtalanság ellen is, a kollegiális kötelező szolidaritás címén szót mer emelni! mindezekhez hozzá kell venni most még^riús, hogy akiről itt sző van, nem repfffkélik a törvény által megkívánt ké- H&ítessel sem . nincsen polgári iskolai képesítése (pedig most a polgári iskolát |s a tanfelügyelő hatáskörébe utalták), de nincs tanítói prakszisa sem . amikor a képzőből kikerült nem egészen egy évig tanítóskodott, azután bevonult, hadifogoly lett, soffőr, rekvizitor s tanfelügyelő . így aztán érthető, ha elbizakodik, ha hatalmi mámorba szédül s azt hiszi magáról, hogy ő egy pótolhatatlan I ezzel a törvénytelen rendeletével pedig azt is bebizonyította, hogy nemcsak megfelelő képzettsége, de képessége, rátermettsége sincs a tanfelügyelői állás betöltésére, sőt a szintén fokozott felelősséggel járó igazgatói teendőkkel sem volna szabad megbízni egy ilyen embert! az országos hivatalnak s a miniszter úrnak kötelessége ebben a pörben ítéletet hozni . példát statuálni, hogy a törvényt büntetlenül megsérteni senkinek sem szabad 8 érvényt szerezni a törvénynek, amely a tanfelügyelői állást hosszabb tanítói gyakorlat s polgári iskolai képesítés-1935 junius 11.-én volt megtartva beregszászban a podk. ruszi magyar tanítók évi rendes közgyűlése, ami — meg kell mondani —, nagy részvétlenség mellett ment végbe . ez a nagy részvétlenség szólt részben az egyesület munkájának, spontán tüntetés volt ez, részben pedig, különösen a fiatalok részéről abban leli magyarázatát, hogy nem tudták, mikor lesz a gyűlés . a magyar tanítóban hirdetve volt ugyan a gyűlés, a baj pedig éppen az, hogy csak a magyar tanítóban volt hirdetve . a fiatalok és mások is egyszerűen fel se lapozzák a magyar tanítót, nem lévén kiváncsiak annak tartalmára sok esetben. Így nem is szerezhettek tudomást a gyűlés megtartásáról . mindenek előtt nagy kár, bogy a központ — a megállapodás értelmében nem küldött ki megbízottat a gyűlésre . az illető megbízott ugyanis ftiltanuja lehetett volna kormos elnök megnyitó beszédének . kormos ugyanis egy hozzá érkezett levélre válaszolva, azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy érdemes-e egyáltalán az egyesületnek fennmaradni, mert mint ahogy azt a bizonyos levélíró írja kormos elnöknek: az egyesület nem csinál semmit, nincs értelme tehát, hogy tovább is létezzen . ezzeí a kérdéssel foglalkozott kormos a bevezető beszédében és meg kell adni — őszintén . tanulhatott volna őszinteséget boros béla, aki olyan nagyon meg van elégedve az egyesület „szellemével“ . nyíltan felvetődött tehát a kérdés, hogy van-e létjogosultsága az egyesületnek vagy nincs . kormos elnök az egyesület fennmaradása mellet foglalt állást, nem azért, mintha szerinte az egyesület hibátlanul végezné feladatát, hanem azért, mert ha megszűnne, akkor a lehetősége is megszűnne annak, hogy valaha is megindulhatna az egységes tanítói munka . meg kell tehát tartani az egyesületet, mint lehetőségét az egységes munkának . ez a megállapítás és érv a legkonzekvensebb kritika is egyben, aminek különös színt ad az, hogy azt közgyűlésen maga az elnük mondta . a központ tényleg tanulhatott volna őszinteséget, báo *<>!• ícÁKor» ráítilr vnltia a legjobb tanulók olimpiásza a szovjetben ezt a cikket a francia haladó kollégák beszámolójukból vettük át és a célunk most az, hogy megismertessünk olyas valamit, amit nálunk is meg lehetne csinálni, mert határozottan nagy nevelői értéke van a legjobb tanulók közös bemutatkozásának . ez nemcsak példái jelentene, ha nálunk is megcsinálható lenne, hanem elsősorban egy határozott kritikai normát, amihez minden tanuló hozzámérhetné egyéni képességét . úgy gondoljuk, hogy vidékenknt év végén össze kellene hozni a legmegfelelőbb helyre az összes elemi iskolai tanuló ifjúságot, kiállítást rendezni a legjobb és legrosszabb kézimunkákból, dolgozatokból és ugyanékor a legjobb tehetségű tanulók egy előadás keretében szerepelnének is . ezzel elérhető lenne az, hogy a tanulók maguk előtt látnák azt a mértéket, amit szorgalommal és tehetséggel el lehet érni . ennek pedig nagy nevelő hatása lenne . nézzük csak meg, hogy ezt a gondolatot hogyan próbálják a szovjetben megoldani . „stalinovban, dombassnak nagy ipari központjában volt megtartva a vidék iskolái tanulóinak „olimpiásza“, ez a manifesztáció 3 népig tartott a város legnagyobb iskolájának kék szalonjában . ott mint egy csodálatos kaleidoszkópban a legkülönfélébb képek vonultak el a szülők, tanulók és látogatók szemei előtt . itt van a kis maria kozlova, első osztályos tanuló, az iskoláskodás első évében, tehát hétéves, aki tökéletesen táncolt és kedves akrobatikus mozgásokat is végez . kitűnő ritmikus érzéke van . azután itt van egy másik táncosnő, nina sergejova tizennégy éves iskolás, aki egy jelmezes táncban egy fiatal ukrán parasztasszony lelkiállapotát interpretálja . azután itt van a gyönyörű katija lossz tizennégy éves leányka, aki chopin „désir“-jét énekli . egy iizenhárom éves tanuló, sioma sokolovski a turkeszláni polgárháború egyik epizódját megrajzoló saját költeményét szavalja . énekkarok, zenekarok, harmonikások, hegedűsök, zongoristák, gitárosok, festők, szobrászok, énekesek, finom szellemeskedők.
