Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-06-10 / 6. szám
mér a tanítóképzőben ebben a szellemben nevelődjenek, hogy azután ezt a lelkiséget az eleiben, az iskolában a legteljesebben megvalósíthassák, gyermekeiket s a gyermekeken keresztül a szülőket is ebben a szellemben nevelhessék . hogy a tanítóképző mennyiben felel meg ennek a fontos feladatának, arról most nem szólok . ellenben beszélnünk kell arról, ami itt is, ott is, sokfelé az iskolákban s a kollégáknak az egymással való hivatalos érintkezésében történik s ami különösebben az igazgatóknak s a tanfelügyelőségeknek hivatalos intézkedésében nyilvánul meg, ami szigorúan összefüggésben van a demokráciával . az új korszak elindulásakor programot adott, ebben a programban az iskolák igazgatására, a legtisztább értelemben vett demokrácia szellemében, a következő követelményeket állítottuk fel: az abituriens kurzust, de meghagyják az externistázást . az egy éves abituriens kurzus sem kiegészítő (nem vehetjük a magyar ifjúság felsőbbrendűsége bizonyítványának ezt az egy évet, szemben a más nemzetiségűek két esztendős akadémiai képzettségével, keserű irónia ez, amire nem pályázunk !). nem kielégítő az egy éves abituriens kurzus, de mégis valami, megfogható, amire építeni lehet! a kevés értékű jegyzetek mellett hall a fiatalság széles látkörű, egyetemi stúdiumot végzett, tudományos készültségű tanároktól olyan pozitív tudományos előadásokat, amiket semmiféle jegyzet nem pótolhat . aztán tanítást hallgat maga is tanít, bírál, egyszóval: ott van a forrásnál s aki jól kihasználta az időt, az megkapja azt az alapot, amelyet aztán önszorgalmával kiegészíthet a szükséges gyakorlati tudnivalókkal . ámde az externisták ? aki mint kisegítő tanít, az alig ér rá készülni . aki hospitál, az sincs előnyösebb helyzetben . mindkét fajtában csak egy vágy van: levizsgázni, kenyérhez jutni bármi áron . ha ez a levizsgázás nem sikerül először, neki megy másodszor, neki megy addig, amíg sikerül demetlenül —, mindig a magyar tanító öuniK meg . és megalázó, mert a teljes egyenjogúság alapján az volna az egyetlen helyes, ha a magyar iskola igazgatója, az illető iskola tagjaiból kerülne ki . ezt a megalázó állapotot fokozza az a sűiűn előforduló, fölháborító bánásmód, ahogyan ezek a nagyzási mániában szenvedő ruszin kollégák magyar kollégáikkal szemben viselkednek • ismerünk esetet, ahol az igazgató a hittani órának pap barátja kedvéért és előnyére történő megváltoztatását: a gyér mekek előtt, az iskolában, a tanítási idő alatt a legdurvább hangon így indokolta meg: „mert én így parancsolom I“, hogy az iskolába köszönés nélkül ment be, ez csak kiegészíti ennek a magáról megfeletkező embernek a portréját . a történet folytatása az, hogy a tanítónő hivatalos úton (az igazgatóságon keresz(vagy megszánják vagy azért engedik át, mert kitartó akaratának ezzel adnak elismerést) . ismerek olyan externista módon levizsgázott „kollégát“, aki annyit nem tud. amennyit az elemi iskola felsőbb osztályaiban tudni kell . hát nem szégyen az ilyen ? egész nviltan meg kell mondanunk1 az externista vizsgáztató rendszer a tanítóképzés pótlására nem alkalmas, üzlet ez csupán néhány élelmes tanár részére, a népnevelésnek csak kára van ebből . ezért az externista vizsgákat el kell törölni s helyébe visszaállítani, fenntartani, fejleszteni az abituriens akadémiai képzést . ezt kívánja a köztársaságban élő magyarság egyetemes hultúrérdeke . a tanítóegyesületeknek pedig legsürgősebb kötelességük legyen ebben az ügyben eljárni, addig nem nyugodni, amíg a minisztert és minden illetékes tényezőt meg nem győztek erről az egyetlen helyes álláspontról s amíg ezt a nagyon is fájós sebet be nem heggesztik, amíg a magyar népkultúrának ezt a kiáltó igazságtalanságát közmegnyugvást keltőleg nem orvosolják . és pedig a ruszin kolléga javára . ...nem elég komenszky szellemére hivatkozni, hanem élni kell abban s valóra váltani, mert nem volt még pedagógus, aki oly tiszta meggyőződéssel szolgálta volna az általános emberi kultúra gondolatát, aki a nevelésnek és a demokráciának olyan megtestesítője lett volna s oly példaadóan bizonyította volna, hogy a népek megértésének, boldogságának legbiztosabb alapja : az egymás megbecsülése, egymás jogainak tiszteletben tartása s ami összekapcsol mindnyájunkat egy testvérré : a szeretet . ez az örökség még ma is csak vágy és kívánság . könyvtárra menő könyveket írtak össze a nagy földönfutó nemes, az emberi ideált szolgáló nevelési elveiről, olvassák, tanítják, tanuljuk és mit ér mindez, ha az életben cselekedeteinkkel megcsúfoljuk, megtagadjuk . hát ez a kor csak a képmutatásban tudja kiélni magát ? és azok. akik komenszky szellemi hagyatékának hivatalos őrei, a tanfelügyelők, eltűrhetik megtorlatlanul ennek a halhatatlan embernek ilyen megcsúfolását 7 mert aki az ő hivatalos érintkezésében kollégájával szemben durva, goromba, zsarnok és basáskodik, az igenis : megtagadja és megcsúfolja annak elveit . csordultig telt e pohár, ránk jár a rúd s ha elszigetelten, magunkra hagyatotlan, megérteflenül kell is dolgoznunk, nem szabad csüggednünk . az igazságot, az emberiességet, komenszky tiszta, nemes elveit mi képviseljük s harcolunk érte abban a szilárd hitben, hogy egyszer mégis csak feljön a mi napunk, az igazság napja . figyelem ! a címzés mellé mindenkinek kiírtuk múlt évi hátralékát, kérjük ennek sürgős kiegyenlítését . aki a múlt évről az egész előfizetéssel hátralékban van és ezen fölszólításunk után sem tesz eleget kötelességének, annak a lap további küldését beszüntetjük s bírói fizetési meghagyást küldünk . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦
