Új Korszak, 1935 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-07 / 1. szám
1. szám. 3. oldal. Vegyes fölvágott. A galántai tanítógyülés is lefolyt. Éppen olyan szürke volt, mint az eddigi gyűlések. De nyíltan meg is mondhatjuk: mi újítást, micsoda szellemi programot lehet várni egy olyan gyűléstől, ahol a bb-ék hangoskodnak, ahol a tapsra való szónoklás a legfontosabb valami. Idejétmúlt, összedülő dolgok ezek. Az egész gyűlés annyira sivár, hogy nem is foglalkozunk vele. Mindössze két pontról írunk egészen röviden. Boross Béla kijelentése, hogyhát a fiatalok ott is dolgozhatnak: dilettáns elszólás- Mert amikor azok a fiatalok jelentkeznének (persze itt a becsületes progresszíveket értjük), akkor az jár nekik, ami eddig is kijárt: már a felolvasás alatt mörmogást, hangos és pökhendi beszélgetést kap a felolvasó, a végén pedig bb. csapnivalóan felelőtlen támadása a záróakkord. E- zért nem jelentkezik a fiatalság. Ki kiváncsi arra, hogy itt más vélemények is vannak? Elnöki lecsöngetés és vége. A szlovenszkói tanítóság kulturális ügye (értjük az egyesületi életben) nagyon szomorúan áll. Ismételjük: amíg az ilyen felelőtlenül dilettáns bb-k el nem vonulnak a színről, addig nem lehet vitázni. A második pont az elnök szubjektív beszédje volt: hogyhát támadást, kritikát kapott, ő, pedig isten látja lelkét • . . stb. Majdnem könnyezett, majdnem könnyeztünk, de aztán legyintettünk-'. . . nna, gyerünk mór tovább. Mert kérem: igenis, jogos a kritika! Aki úgy gondolta, hogy megkritizálja ezt, vagy azt, bizonyára azért tette, mert oka volt rá. Ezen a szubjektív hang nem segít. Számón kell tartanunk minden magyar vonatkozású eseményt, így azt is megemlítjük, hogy Peéry Rezső, a jónevü szlovenszkói kritikus cikket írt a Slovenské Smery legutóbbi számába a szlovenszkói magyar regényről. Cikke végén pesszimisztikus hangon jelenti, hogy a jövő kilátásai nem valami kecsegtetők: csupán kéziratokban feküsznek az Ígéretes írások. Ez így van. Éppen most jár egy tehetséges írónk Pesten, hóna alatt egy két igazán szép regénnyel, hogy kiadassa, mert szlovenszkón ki az, aki kiadna egy jó regényt, verseskönyvet? Pedig van. Éppen azt a legutolsó részt kellett volna felgöngyölítenie. Meg kell mondanunk, hogy a Magyar Újság Napirend-rovat vezetője hibát követett el. A- kérmennyire is tetszett vagy nem tetszett neki Vajlok cikke az itteni 15 éves irodalomról, mégsem lett volna szabad lehozni azokat a sorokat vagy azt a mondatot, amelyben szó szerint ez áll: ... „Az új generáció felfogása itt érvényesülhetett legkönyebben és legteljesebben. Általában a szociális hajlam domborodik ki legerősebben, a humanitás és a lecsúszott emberke tudatos és csinált szereteted Lecsúszott emberke? Tudatosan csinálták ? Ki ? Csinált szeretet ? Ennyire még sem szabadna engedni a dolgokat. Értjük, hogy valaki újságot csinál, tenniszezik, fölényesen cikkezik, de nem értjük ezt a zuhanást. Vagyis megértjük, mert a program viszszavág. Csak az volt eddig a jó (vagy az lesz a jó), hogy ezt senki fel nem kurjántotta. De most meg kell mondani. Talán Vajlok is újarcú magyarka ? És : hol a költő ? A prahai pedagógiai főiskolák kísérleti osztályai mér évek munkájára néznek vissza. Különösen a tanítás, a tananyag, a metódus területén végeznek értékes kísérleteket. Német, szlovák szekciójuk után most a magyar szekció is megalakult. Vezetője: Matis Gyula, áll. tanfelügyelő Galántán. A magyar szekciónak eddig 15 tagja van, akik máris munkát végeznek. Munkájuk eredményeit könyvekben is megjelentetik. Csak örömmel jelenthetjük, hogy három számtankönyvük magyar nyelven is megjelenik majd. Á fordítóst Morvay Gyula tanító végzi. A könyvek tudományos kísérletek eredményei. Remélhetőleg mór a jövő iskolaévben forgalomba kerülnek. (Akik érdeklődnek, Írjanak : Pokusné Reformné skoly vys. stud. ped. Praha-Nusle, Boleslavova 250/1.) A 2ivot c. jól szerkesztett folyóirat magyar melléklete eddig nem elégitette ki várakozáÚJ KORSZAK sunkat. Nincs baj, csupán azt javasoljuk, jobban mondva felhívjuk a tanítóság figyelmét, hogy ők is írjanak ide cikket, ne csak az orvos írja az idevágó összes cikkeket. Lapról van szó : kollektívának kell abba dolgozni. Utalunk a M. Tanító elrettentő, elszomorító esetére, ahol is minden szómban okvetlen le kell hozni bb. cikkét, az első helyen, kövér betűkkel (pedig úgy sem olvassák azok, akik valamit is adnak a komoly szóra), de a tíz, meg a száz fiatal, öreg tapasztalt tanító észrevétele elő sem kerül. A tanítókon is áll, hogy ezt a lapot tartalmasítsák ! A Szivárvány-ról is lehetne vitatkozni, utána pedig cselekedni. Le kell törölni a lapról a szerkesztő bácsi kis fiacskájának ásítozó arcát és le kell törölni az aláírt nagyon, de nagyon rossz verset. Szép, szép, de nem oda való. Gyermek-újság, noshát adjon komoly írásokat de ne dendyskedjen, ne legyen szalonképes. „A gyermekhez közellálló dolgot kell adni“ — nem : a gyermeknek most még távolállót is kell adni, hogy az is (minden) közel kerüljön hozzá. Persze megint csak bb., meg Borka Tanár úr 1 Ezeknek szól ez, meg az egész közyéleménynek! Más szerkesztőket! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A catalán iskola reformról. (Átvéve a Jövő Utjain c. ped. folyóiratból.) Ezt az Írást dokumentumként közöljük, mert egy ismert igazságot dokumentál, azt, hogy a reakció alapja, fegyvere, eszköze a: sötétség, a haladásé : a tudás. Spanyolországban igen nagy az analfabéták száma, ez a királyság bűne, de ez volt egyszersmind a királyság és a féktelen papi terror alapja és támasztéka. A királyi Spanyolország a nívótlansagba, a tervszerűtlenségbe züllesztette az iskolát, ellenben a legnagyobb lehetőséget adta meg a klerikalizmusnak, hogy kiterjeszthesse hatalmát a gyávult lelkek fölé. Trón és oltár egymásratalálása volt ez, a legerkölcstelenebb összepaktálás és közös támasztékuk a: butaság, amit szinte intézményesen igyekeztek fenntartani. Ám jött az idő, felborult a trón, elmenekültek a lelkek kufárjai és megkezdődött a rohanás a fény felé. Nézzük csak meg a catalán iskola tervet, olyan mohósággal csap ki belőle a tudás utáni vágy, olyan bőséggel árad belőle a szellem, a lélek, hogy szinte megrészegül tőle az ember. Amikor a polgári szabadság ideje jött el Spanyolországban, megnyílt az út a tudás felé, olyan mohón és modern elvekkel vetették magukat az iskola ügyre, hogy az fejlődési fokokat átugorva, a legmodernebb iskola képét vetítik elénk. Igen : a haladás alapja és támasztéka a tudás. A tudás biztosíték az elnyomás ellen. Most ismét a sötétség fellegei borultak Spanyolországra, ez a reakció, a politikai és vallási sötétség sokkal jobban beleette magát a nép testébe, mintsem azt hamarjában le lehetne onnan vakarni, de, ha egyszer az emberek megizlelték a kultúrát, a tudást, élvezői voltak a szellemnek, nem maradhatnak leszorítva, feltörnek mint a szökőkút vize. Érdekes lenne megtudni, hogy a fasizmus milyen változásokat hozott megint az iskola ügy terén, mert hogy hozott és fog hozni, az biztos. (A cikket kevés kihagyással itt adjuk. Szerkesztőség.) „Kétféle szempontból szeretném megvilágítani a catalán nevelés ügyét. Elsősorban annak szervezetét, amelyet részben a minisztériumban szakemberektől, részben statisztikák útján ismertem meg, másodsorban saját tapasztalataimat szeretném elmondani az iskolákról, amelyeket volt alkalmam meglátogatni. Meg kell jegyeznem, hogy informátoraim szerint mindaz, amit a catalán közoktatásügyről mondok, érvényes általában egész Spanyolországra. A nevelésügy a köztársaság óta nagyot változott, sokkal modernebb és sokoldalúbb lett. A kultuszminisztériummal párhuzamosan működik most a művelődés-ügyi nemzeti tanács, amelynek öt tagozata van: művészeti, egyetemi, középiskolai, elemi, titkári. Ezek a tagozatok irányítják a kötelékükbe tartozó intézményeket a legkiválóbb szakemberek vezetésével. Az elemi iskolák szervezésére jellemző a nagv, talán túlnagy szabadság. Az állam nem ad ki megszabott tanmenetet, csak röviden kijelöli az anyagot, de semmi útbaigazítást, sem a módszerre vonatkozólag nem ad. Az első köztársaságban, amely még szociális jellegű volt, egy kiváló pedagógus A. Llopis, az akkori művelődésügyi nemzeti tanács tagja, készített egy teljesen részletes, modern tanmenetet az elemi iskolák részére, mielőtt azonban ez használatba jutott volna, a kormány megbukott és a nagy szabadság változatlanul megmaradt, Az iskola igazgatójának azonban ki kell dolgoznia minden évben a tanítandó anyagot, amelyet az államtól kiküldött inspektor felütvizsgál. A királyság idejében, csak minden 3 évben látogatták az iskolákat, de a köztársaság óta minden évben. Ha az inspektor úgy találja, hogy az igazgató, vagy tanító nem tölti be egészen kifogástalanul a helyét, egy egész vagy egy fél tanévre, egy igen kiválóan működő iskolába küldi tanulni, tapasztalni. Természetesen ez nem megalázó a tanítóra nézve, de annál nagyobb megtiszteltetés a másik iskolának. Három éves kortól hatig minden gyerek köteles az ovódát látogatni. Itt rendszerint a Montessori-módszert használják. Az óvodában megismeri a betűket, tehát nagyjában már ír, olvas és valamelyest számol is. A tankötelezettség is hosszabb, mint nálunk. (Magyarországra gondol.) Az elemi 8 osztályú, tehát 14 éves korig köteles iskolába járni. Annak azonban, aki a négy elemi után középiskolába akar menni s érettségit tenni, 10 éves korában a fölöttes hatóságok előtt vizsgán kell bebizonyítania, hogy képes és érdemes a további tanulásra. Ez a vizsga nagy akadály az elemi iskolákban. Kiváló szakemberek között igen sokan hibásnak tartják úgy a vizsga anyagát, mely nem felel meg a tíz éves gyermek képességének, mint az ezirányú korai döntést. Emiatt azokban az elemi iskolákban, Bhol nem teszik le a különbözeti vizsgát, sokkal jobb eredményeket érnek el és sokkal modernebb módszerekkel tanítanak. A köztársaság kikiáltása óta minden fokú iskolában megszűnt a vallás tanítása, közös erkölcsi órák vannak a hittan helyett, amelyet különféle felekezeti gyermekek együtt hallgatnak. Életbe lépett az u. n. „sexuális“ nevelés. Külön tanfolyamokat tartanak 13—16 éves fiatal leányok részére, teljesen tudományos alapon. Kezdik a növények életével, folytatják az állatokéval és végül teljesen logikus következményeképpen eljutnak az emberekhez. Természetesen ezt igen sokan ellenezték, különösen azok a családok, akiknek gyermekei éveken keresztül a legkonzervatívabb zárdákban nevelkedtek. A kultuszminisztérium azonban, rövid magyarázatokat szerkesztett, amelyeket igen sok példányban kinyomatatott. Ezekben a legtermészetesebb indokolását adták annak, hogy miért van a tanfolyamokra szükség. „Próbáljuk elvetni az előítéleteket saját utódaink érdekében és amit előbb-utóbb megtud a gyermek barátaitól, tudja meg inkább tanítóitól.“ Természetesen a köztársaság óta coeducatio van az összes fokozatokon. Az elemi iskolákban teljes szabadsága van az igazgatóknak azokban az iskolákban, amelyeket alkalmam volt megtekinteni, nemcsak, hogy nem élnek vissza vele, hanem ezt a legnagyszerűbben felhasználják. Sajnos az iskolákat nem láthattam működésben, mert a szünet éppen arra az időre esik, mint nálunk. Ilyenkor azonban a szegény gzermekeket nyaraltatják egy-egy hónapra, egy csoportban sokszor 7-800- at. Ezek a gyerekek reggeltől estig vannak az iskolában, ahol elsőrangú ellátásban részesülnek. De a téli munkának látni lehet az eredményét, az iskolában őrzik a füzeteket, kézimunkákat, ujságokaj, amelyeket a tanulók szerkesztenek, sőt még maguk is adnak ki. Egy ilyen kiváló intézmény a Baldini Rexach iskola. Maga az épület és a hozzátartozó park is gyönyörű, egy régi kastély volt ez valamikor, amelyet teljesen megújítottak. Ebben az iskolában óvoda és nyolc elemi van. A tanulóknak egy nagy füzetük van, amelyben minden tantárgyból felírják a jegyzeteiket. Könyvet egyáltalán nem használnak. Roppant ügyesen díszítik a füzeteket, rajzzal, ragasztással, végül be is kötik, mert könyvkötészetet is tanulnak. Természetesen ezt csak a nagyobbak. A füzet elején tartalomjegyzék van, a különböző koncentrációk megjelölésével úgy, hogy a gyerek már előre tudja, mit fog tanulni egész évben. Külön nyomda is van itt, ahol a 12—14 évesek dolgoznak. Minden héten megjelenik az újságjuk, amelybe a különböző kirándulásokat,
