Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
8. oldal. 17.—18. szám. ségire szüksége van, mint a kizsákmányolásra. Legendába illő történetek játszódnak le minden évben az érettségi tételek megszerzése körül. Van hely ahol az osztály egész éven át gyűjt, sőt megkezdi mór a hetedik osztályban a gyűjtést az osztályfőnök meglepetésére. A meglepetés úgy történik, hogy megbeszélik az érdekelt osztályfőnök úrral kogy mit szeretne jobban. Nemcsak ilyen ajándékokról beszélnek, hanem másokról is és csak az nem vesz ezekről tudomást. aki nem akar, meg az érdekeltek. Klasszikus a füzetben a diákok nyilatkozata az osztályozásról s a tanárokról. Kimeríthetetlen ez a lerűlet, nincs az a képzetet, amely ki tudna termelni azokat a visszásságokat, amik a valóságban megtörténnek. Különösen érdekes és tanulságos részünkre a könyvnek ez a része, mert itt találjuk a pozsonyi magyar tanítóképezde növendékeinek nyilatkozatát is. (1931-ből) Megállapítom, hogy itt sincs egyetlen egy sem, aki a föltett kérdésre az egyetlen helyes választ adta volna, azt, amely a tudásban a létért való küzdelemhez való harci eszközt látja. Ez azt jelenti, hogy ilyen útravalót nem kaptak s ilyet nem is vittek ki magukkal az életbe. Pedig csak ez a hit tudja a gyermeket önként, a tudásért való törekvés, a figyelem, a szorgalom szolgálatába állítani s a tudásnak meggyőződéssel lelkes hívévé tenni. * * * A végig tanulságos s a kérdést minden oldalról megvilágító füzet végül fölveti a kérdést : lehet-e jobb iskola a mai társadalom keretében ? A felelet nem lehet más : nem I De azért nem lehet a romlást egykedvűen nézni, hanem segítenünk kell, ahol tudunk s ahol lehet. Nagyon szép, kristályos gondolattal zárja le a fölvetett kérdéskomplexumot: „Az új pedagógia nem int, hanem irányít, nem büntet, hanem erkölcsi bátorságot ad, nem kényszerít adott világnézet elfogadására, de megmutatja a társadalmi fejlődést, elősegíti a dolgozó emberek természetes elosztódását s így teremti meg az emberi szolidaritást.“ Így igaz I Az új pedagógia új embert nevel, akiben legfőbb érzés lesz az igaz szeretet. Szeretni fogja minden embertársát mint a társadalmi boldogság hordozóját, mert az emberi munka az, ami minden boldogság alapja s ebben a boldogságban mindenkinek részesülnie kell, aki a társadalom részére hasznos munkát végez. Szeretni fogja az életet, amelyet most sokszor megátkoz s mindenki részére kívánatossá, boldoggá igyekszik tenni azt. S mindenki így fog gondolkozni, így fog cselekedni, mert így lesz nevelve. És már ma is vagyunk, akik így gondolkodunk és így is nevelünk, mert új világot, egy szebb, tisztább világot akarunk. De az új pedagógia, az új ember erkölcse csak a kizsákmányolás megszüntetésével valósulhat meg teljes egészében és emberi szépségében. Suhogó. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Kalászok. Mostanában elég sűrűn esik szó a napi és időközi lapokban is a magyar tanítóképzésről. Az Új Korszakban nyilvánosságra hozott adatok nyomán egybehangzóan megállapítják a hiányokat és hibákat s a felelőséget is. Ez utóbbit persze mindenik a maga politikai pártállássá szerint a másikra szeretné hárítani. A tény az, hogy a tanítóképző a mai formájában nem megfelelői Az egy éves abituriens kurzus nem elegendő arra, hogy a közöpiskola hiányos és rendszertelen ismeretanyagára fölépíthessék a nevelői hivatáshoz szükséges pedagógiai elméleti és gyakorlati ismeretet és más nyelvűek részére fennálló két éves akadémiával szemben a magyar kultúrának lebecsülését jelenti a magyar tanítók részére megszervezett egy éves kurzus I 1 Az externista vizsgák fenntartása pedig kultúrszégyen. Hát van s lehet ennél torzabb megnyilatkozása a mai társadalom lelkiismeretlenségének.? Az állatok gyógykezelésére a régi gyógykovácsok fajtáját rr.ár a rendes egyetemi színvonalú állatorvosi 4 éves akadémiát végzettekkel helyettesítik, mert az állat elpusztulása anyagi kárt s a nagybirtoknak rengeteg vesztességet okozhat, nem bízhatja tehát állatainak életstandardját kuruzslókra, ráimádkozókra, sem a jó istenre . . . A kiadásért felelős: Czabán Samu, szakember keli és nagyon helyesen, aki megmenti a iószágállományt a vésztől, az elpusztulástól és az eikorcsosulástól. Csak az ember az olcsó, az anyagi befektetést meg nem érdemlő anyag, hiszen szaporodik az olcsó munkaerő s csak addig olcsó, amíg igénytelen s csak a tudatlan ember igénytelen ... meg van tehát a logikus sor: nem kell korszerűen képzett tanító sem! Hogy is mondja Madách? „Miért él a pór? A gúlához követ hord s állítván, utódot meghal, milliók egy miatti“ Igenis az ember nevelés van olyan társadalmi érdek és szükségesség, mint a házi állatoké! Valamikor szégyenleni fognak utódaink min két, ezekért a gyilkosán önző érdekpolitikáért, mert bizony, ez a legsívárabb politika, amely a nép igazi érdekeivel nem törődik s lelki ismeretlenül kiszolgáltatja a tudatlanságból élősködő érdekeknek. Még ma is ott tartunk, hogy nem tudni, de hinni kell a népnek. A mi pogramunk szerint a tanítóképzés a középisolára épített 3 éves akadémiával oldható meg. * * * Az externistákról hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket beszélnek. Történt, hogv az egyik középiskolai jól érett extemistának valami konfliktusa támadt a jegyzeteket gyártó és árusító kurzistával, aki nyíltan megfenyegette az iiletőtt, hogy meg fog bukni, sőt azt is bejósolta, hogy kinél fog megbukni, akinél ő elintézi. Az illető csakugyan megbukott. És keresztül ment olyan, ahinek a négy polgárin kívül más előképzettsége nem volt, sőt még a hospitálisi ideje sem volt meg. Aztán kapott tanítói érettségit olyan is, aki esztendőkön keresztül nem tudott mngémi, mert annyit sem tudott, amennyit az elemi iskola felsőbb osztályaiban tudni kell. Azóta köcsög kalapot visel és szörnyen tekintély tartó. És megtörtént a következő eset: több egykorú leány jelentkezett a képezdébe va ló fölvételre. Az egyiket, aki két képezdét végzett Magyarországon, fölvették a 111. osztályba, egy másikat nem találtak megfelelőnek az 1. osztályba sem. Az előbbinek a két esztendő 12 ezer koronájába került. Az utóbbi elment kisegítőnek, keresett az első esztendőben 5—6 ezer Kc-t „tanult“ és „tanított" s azután — aki 10 hónappal előbb még az I. képezdébe sem felelt meg — externista módon leérett, tanító lett, kinevezést kapott, megelőzte szóban levő társnőjét: két esztendővel és k. b. 24 ezer Kc-val. És még mindig van fokozat 1 Hogy mennyire lezüllött ezeknek az externistáknak a keze nyomán (szószerint értendői) a falu népoktatásügye, arról szomorú adatok beszélnek. A legtöbbje — tisztelet a kivételnek —, a bot, a különféle büntetések és lecke feladásokkal oldja meg a nevelés nagy problémáját. Ezeken a bajokon, amelyek már megvannak, nehéz segíteni, de hogy ne fokozódjanak, annak egyetlen radikális orvossága van : beszüntetni az externista vizsgákat s akik még a fönnálló miniszteri rendelet értelmében jogosultak a vizsgára, azokat lelkiismeretesen meg kell rostálni. X * * Nemritkán fordu elő mostanában olyan eset, hogy a fiatal tarító, aki externista mó dón jutott tanítói éretbégihez, vagy aki tanítói externista érettségié készül, hogy a felekezeteknél álláshoz juhasson: lemond a törvény által biztosított fizetésről. Elszomorító és fölháborító esetek szék. Ezelőtt ilyent sem a tanító, sem az isolalenntartó nem mert volna megtenni. Az ilyen eseteket nem volna szabad megtorlás nélkül hagyni, meg kell büntetni az ilyen tarítót úgy, hogy kizárás sék a karból és mej kell büntetni az iskolafenntartót úgy, hog' örökre elmenjen a kedve az ilyen manipuációtól. Egy másik haladó. _____________ÚJ KORSZAK__________ Hdtrálékcs előfizetőinknek már elözSleg felszólítást küldtünk - levélben s csekklapot is mellékeltünk. Mindenki egyenlítse ki hátr^ékát!_______________ Nyomja: a A gerinctelenek típusa. Nem az őslénytan állatairól lesz itt szó, hanem azokról, akik mint emberek járnak itt közöttünk s emberhez nem méltó gerinctelenséggel, olcsó hízelgéssel, stréberkedéssel teszik járhatóvá útjukat. Egy pedagógiai gyűlésen történt ez az eset. A tanítás után lefolytatott bírálatban a jelen volt tanfelügyelő is részt vett. A tanító, akit a bírálat ért, védekezett és más is megmondta véleményét, mely nem mindenben egyezett a tanfelügyelőével. A vita befejezése után felszólalt egy kolléganő, védelmébe vette a tanfelügyelőt, kifogásolta és elitélte, hogy a tanfelügyelő úrral szemben a kollégák ellenvéleményt nyilvánítanak. Igaz, az elnök is, a védelemben részesített tanfelügyelő úr is visszautasította ezt a „védelmet“, a kollégák sem tapsolták meg a fölszólalót, de maga a fölszólalás annyira kórtünet, hogy itt is, a nyilvánosság előtt, foglalkoznunk kell vele. Ha bármily brancsban történik ilyen, a szabad vélemény elfojtására irányuló merénylet, nem szabad azt szó nélkül hagyni, el kell ítélni: hangosan, nyíltan a jó Ízlés és közmorál nevében, mert a vélemény őszinte elmondása mindenkivel, tehát a hatalom képviselőjével szemben is: erkölcsi kötelesség. Csak az ilyen, a mindenkivel szemben gyakorolt tárgyilagos kritika biztosítja a közélet erkölcsi tisztaságát s eredményezheti a legjobb fölülkerekedését, az igazság diadalát, ez teszi járhatóvá a haladás útját. Ha pedig a tanítóság köréből hangzik föl vélemény, amely a szabad kritika elfojtását célozza, azt nemcsak a jóízlés, nemcsak a közmorál, hanem a pedagógia nevében is vissza kell utasítani, meg kell bélyegezni I A tanítónak önérzetes, nyílt, őszinte polgárt kell nevelnie, olyant, aki mindenek fölött gondolkodik, mindenről véleményt alkot, mindennek okát kutatja, tehát az igazságot kutatja. Arra kell nevelnünk tehát a reánk bízott gyermekeket, hogy a bátor, őszinte szó a hatalommal szemben se némuljon el s ebben is, mint mindenben: mi, tanítók, jó példával járunk elől. Megköveteljük az iskolában éppen úgy. mint szűkebb családunkban, az otthonunkban, hogy gyermekeink velünk szemben is, mi vagyunk előttük a legnagyobb tekintély, megmondják véleményüket, csak így lehet az igazság érzetét bennük valósággá tudatosítani, lelki szükségletté emelni. így lehet a gyermekben a mindenre kiterjedő figyelő és ellenőrző erőt, mely egyúttal a lelkiismeret szava is : ébren tartani. De kérdem, hogyan nevelhet ilyen szókimondó, igazságkereső és igazságszerető önérzetes polgárt az a tanító, aki maga azt vallja s nyíltan ki mer áilani ezzel a felfogásával, hogy a hatalommal szemben nincs helye ellenvéleménynek, mert annak mindig igaza van, mert az mindent jobban tud a többi halandónál . . . mert ő a hatalom ! Elképesztően szomorú ! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Szerkesztői üzenetek. TUrelmttlen. Nem azért nem méltattuk eddig azt a bizonyos helyi tantervet, mert rám ijesztettek (én már rég nem vagyok ijedős ember!), hanem azért, mert eddig mindig kiszorította valami aktuálisabb, időszerűbb. Azt mi is tudjuk, hogy a legnagyobb beregszászi nyomda 7(J (hetven) Kc-val olcsóbb ajánlatot adott be ívenkint, ami IS1'* ívnél 1085 Két tesz ki. Hogy miért a drágábbal csináltatódott, azt most már mindenkinek joga van megkérdezni s nyilvános elszámolást követelni, miután a tantervét mindenkire rákényszerítették, sőt még pörrel is megfenyegették azt, aki nem tudta egyszerre lefizetni. Pedagógiai és didaktikai hibáiról is fogunk írni, hiszen ez kötelességünk. Ref. igazgató. Köszönöm a beküldött körlevelet. Igazad van, a levél az a része az Új Korszaknak szól. Pedig mi abban a kritikában egy szóval sem írtunka „nyereségvágyról“, ellenben írtunk a szégyenteljesen hibás adatokról s a sajat számadataival igazoltuk állításainkat. Ez ellen kellett volna védekezni, de nem lehetett, mert a tények beszélnek. Abban is igazunk volt, hogy nem volt ró szükség. Mert ugyan kit érdekel ma egy tizedrangú község: Bene jelenje és múltja? Senkit Benén kívül, mert a gazdasági, szociális és más viszonyok folytonosan változnak s új változások felé sietnek és minden községnél különbözők s éppen ezért sem Negyed, sem Galante, sem semmiféle más magyar község nem mintázhatja le Benét, annak viszonyait nem húzhatja a magáéra. Diák. Csónak és nem csőinek, hagyja és nem haggya (a tanár úr is tévedhet). „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1.
