Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-12-21 / 17-18. szám
17.—18. szám. 3. oldal. A racionalizálás tágabbb értelemben annyit jelent, hogy az ember magasabb piedesztálra emeli az észt, irányítja az életet, természeti törvényeket alkot. Ez mindenesetre helyes is. Az észnek kell uralkodni minden felett. Még az érzéseket is az ész alá kell rendelni s az ész vezesse az akaratot is. A dolgok ész nélküli intézése káros. Ebben az értelemben a racionalizálást örömmel kell fogadnunk. A racionalizálás szűkebb értelme nem régi eredetű, közvetlenül a világháború előtt keletkezett. A gépek rohamos fejlődése hozta magával. A gép mechanikusan dolgozik s így a termelés is azzá lett. Ugyanígy mechanizálódott az emberi munka is. A gépek sajátsága és követelményei nagy hatást gyakoroltak az emberi munkára. A munka individuális oldala nem képvisel többé értéket, fontos a mennyiség. Épen ezért kell szabályozni az egész processzust, amely ehhez a célhoz vezet. Ezt a taylorizmus kísérelte meg legelőször rendszeresen. Ebben a rendszerben csak az az emberi ész dolgozik, amely a termelési folyamatot analizálja és a felesleges elemeket kizárja. Ezzel eléri a termelési folyamat ökonomizálésát, a termelés olcsóbbodását és a nagyobb keresletet, mindenesetre azonban csak bizonyos határig. Ennek a racionalizálásnak a tetőpontját Ford, Bafa és mások már elérték. A termelési folyamat egyes részeit elracionalizálták : automatikus lett. szokássá vált. Ennyire azonban nem szabad eljutni. Az ésszerű racionalizálás kizárja a késedelmet, a bürokratikus feleslegességeket és a gépet ott használja ki a legjobban, ahol a termelésnek gyorsnak és pontosnak kell lennie. Azonban nem szabad megfeledkezni arról a veszélyről sem, hogy a szorosabb értelemben vett racionalizálás átterjedhet azokra a dolgokra, amelyekre ez káros lehet és mellőzi az embert, aki pedig a termelési folyamat fontos tényezője. Az emberi lélek, az ember, mint egyén védekezik a racionalizmustól. Az öntudatot, a művészetet, a vallásos érzést a fenti értelemben nem lehet racionalizálni. Ennek ellenére mégsem lehet azt a kérdést feltenni, hogy megfelelő-e a racionalizálás vagy r.em. Hanem: milyen vonatkozásban és milyen mértékben hajtható végre a racionalizálás. Vannak esetek, amikor egyenesen szükséges a racionalizálás : megszünteti a régi cári hivatalos apparátust és az elavult osztrák bürokráciát. Az újonnan szervezett, racionalizált hivatal, bank, gyár felel meg a mai kor követelményeinek. A vasút racionalizálása fontos (a szállítás központi intézése, az új találmányok felhasználása, a gépek tökéletesítése), mert olcsóbban, kényelmesebben és biztosabban utazhatunk. A kereskedelem racionalizálásárak célja, hogy az árút minél rövidebb úton juttassa el a fogyasztókhoz. A közigazgatás racionalizálása nem kevésbé fontos. Ugyanez vonatkozik a lakásokra, ruházkodásra stb. azzal a megszorítással, hogy milyen áron érhetjük ezt el és milyen mértékben kívánatos. A könyvek formáját is racionalizálhatnék, de a könyv tartalmát már nem lehetne standardizálni. A rádiót, a hangszórókat szintén lehet racionalizálni, de a műsort, a hangversenyeket nem. Ugyanígy állunk a lakásokkal is, de hiba volna, ha a lakás belső berendezésénél meggátolnánk az egyéni ízlés érvényrejutását. A higiénia körébe tartozó eszközöket standardizálhatjuk, de az egészségtani képeket nem. Tehát térjünk vissza a régi liberalizmushoz ? Nem I Sohase kívánjunk anarchiát és felelőtlen elhajlásokat, hanem tiszteletet a gondolat, a művészi értékek és a kultúrmegnyilvánulásoknak. Tehát az egészséges Individualismus egyik formáját a demokratikus együttműködés keretén belül, történelmünk humanizmusa alapján. Olyan racionalizmust, amely számol az emberrel, respektálja az emberiességet és az emberi jogokat. A józan racionalizálás számol az emberrel, nemcsak annak gazdasági értékét veszi tekintetbe. Tiszteli az embert nemcsak az anyag és a pénz a mindene. Ezért a racionalizálásnak ott a helye, ahol az anyag vagy az embertömegek felet i uralomról van szó, feltéve ha nem zavarja az egyén jogait, az emberi jogokat. Nem lenne ésszerű a dolÚJ KORSZAK gozó embert mechnizálni, eszközzé tenni. Az ember nem lehet valaminek az eszköze. A demokráciában az ember nem eszköz, hanem munkatárs. A racionalizálás mai formája szomorú eredményeket mutat. A túlzott racionalizálás és a gazdasági krízis szoros összefüggésben vannak. Az ú. n. túltermelés egyik oka a krízisnek. A termelés mennyisége megöli az embert, ahelyett, hogy szolgálná azt. Milyen a viszony a racionalizálás és az iskola, a nevelés között. Mit lehetne racionalizálni ? Az iskolaépületeket, a berendezést, a füzetek és a könyvek alakját, a papírt, a taneszközöket, az iskolaigazgatást és szervezést bizonyos mértékig. Nem lehet a tanító és a tanuló viszonyát, a tanulók közötti kölcsönösséget, az erkölcsi és esztétikus nevelést és a tanítást. Lehet olyan iskolaépülettipust konstruálni, amely praktikus és egyben olcsó. Bafa ezt meg is kísérelte. Azonban az esztétikus és a klimatikus követelményeket tekintetbe kellett vennie. El kell vetni a hatalmas iskolatömböket, amelynek mechanizált tömege akadálya a nevelésnek. A bútort lehet standardizálni és racionálisan előállítani. Ez a gyártás és a higiénia problémája. A taneszközök tömeggyártása is lehetséges, de a monopolizálás káros volna. A konkurencia előfeltétele az egészséges fej lődésnek. Hogy értelmezzük a tanítás racionalizálását ? Itt a gyermek, a tananyag és a módszer jön számításba. Az eredményes tanítás a gyermek alapos ismeretét kívánja meg. A tesztelők azon reménye, hogy a tanulót pár perc alatt megismerik, nem teljesült. Ennek előfeltétele az általános intelligenciatesztek használata. Azonban még ez sem elegendő. Prof. Chlup individuális tanulmányozást kíván. A gyerek egyénisége sokkal bonyolultabb semhogy egyszerű pszichológiai formulával ludnók azt kifejezni. A behaviorisztikus pszichológia a pedagógia terén nem érvényesült, mert éppen a legfontosabb problémákat nem tudja megoldani. A tanítás nemcsak a szokások kialakulása, ahogy az erkölcsi nevelést sem redukálhatjuk a szokások rendszerére és csak a tesztekre. Úgy nem szabályozható az csupán a külsőforma szerint, mintahogy ezt la kvantitatív pszichológia teszi. A mennyiség a dolgoknak csak a kvantitatív oldalát világítja meg, a többi részt nem érinti. Ha tudom, hogy valami milyen mértékben fog mutatkozni, még nem ismerhetem annak a kvalitását. A mennyiség és a minőség összefüggésben lehet ugyan, de nem keli lennie. A kis szerb hadsereg kvalitásban múlta felül a roppant osztrák haderőt I Nem elég, ha sok könyvem van. A tartalmuk is fontos I A nagyobb intelligencia még nem plusz. Hozzátartozik még a mély érzés, a kitartás, a jellem minősége, mert ezek az igazi értékek. Ha a gyermeket és tulajdonságait nem tudják átértékelni kvantitásra, a tanítás racionalizálásénak alapjai meginognak. Mindig szem előtt kell tartani a célt, amelvet el akarunk érni. Hogyan racionalizáljunk ? Vegyük a mai társadalmi rendszert. Ez a társadalmi szervezet ilyen és ilyen szükségletekkel és produktumokkal bizonyos felkészültségű embereket kíván meg. A mi célunk, hogy előkészítsük ezeket az embereket a lehelő legjobban és leggyorsabban. Valóban ez az emberi élet célja ? Tökéletes a mai társadalmi rendszer ? Vájjon milyen áron tudjuk előkészíteni a gyér mekeket, hogy ennek a célnak megfeleljenek ? Föláldozzuk őket. Elvesszük tőlük a gyermekségüket. Kétségtelen, hogy a gyermekeket a jövő céljaira kell előkészíteni. De ez a cél nem csupán a tőkéért való munka, ipari, kereskedelmi vagy más jövedelmi forrós kimerítése. Az ember célja sokkal tágabb- Az anyagi jótét még nem boldogság. Milyen boldogságot tartsunk helyesnek ? Némelyek autónak, mások gramofonnak örülnek. Hasonlítsuk össze ezt Masarykkal, Komenskyval. Pedig Komensky nemes célja ma még aktuálisabb, mint valamikor volt. Az ember elsősorban az emberi problémákért éljen. Ez azután megérteti vele hivatásának fontosságát és célját is. Itt az emberi élet problémáinak gyökerénél csődöt mon dott a racionalizmus. A gyermeket és küldetését a racionalizálás csak kórosan befolyásolná. A tananyag. Az a kérdés, hogy a tananyag melyik része a legfontosabb és hogyan válaszszűk ki ezt. A racionalizálás itt is megköveteli a mennyiséget. Bizonyos ismereteket kell megállapítani, olyanokat, amelyek pontos mérések eredményei Előfeltétele a formális (általános) műveltség. Eredménye a didaktikus materializmus. Amerikában a tananyag kiválasztásakor statisztikai módszereket használnak. (Földrajzban, történelemben, számtanban.) Szilárd tények alapján akarnak tanulni. Azonban ez még nem minden. Nem ez a legfontosabb. Az anyagot funkcionális értelemben kell felfogni. Formális műveltség nélkül nem végezhetjük ezt. Ha valóban a gyermekből akarunk kiindulni, nem adhatunk a tananyagnak abszolút objektív értéket. Nem logikus vagy gazdasági értelemben, hanem annak alapján állapíthatjuk meg a tananyag értékét, hogy mit nyert tudásban egy egy gyermek. Tehát nem lehet olyan értelemben racionalizálni, hogy egyenesen bele tömjük az anyagot a gyermek fejébe, mielőtt annak kvantitását nem mértük le* A módszer racionalizálása. Példa a globális metódus. Mivel tudományosnak látszik, általánosságban is be lehetne vezetni. Vannak, akik egyenesen azt követelik, hogy a tudományosan alátámasztott módszereket tegyék kötelezővé. De hogyan állapítható meg, hogy valamelyik módszer tényleg tudományos-e ? Az olvasásnál például nem állapítható úgy meg, mint azt a globalistók állítják. Itt a kívánság megelőzte a bizonyítékokat* A legjobb esetben is találunk két vagy három egyenlő értékű módszert. Melyiké legyen az elsőbbség ? A módszer jósága, sikeres alkalmazása nem függ csupán magától a módszertől. A módszerhez tartozik az intelligencia, a tanító egyénisége s hogy hogyan bánik azzal a módszerrel. E- gyesek az eredmény mérésével akarják bizonyítani valamely módszer helyességét. A mérés eszköz és a tessdek. Valóban jók a tesztek ? Milyen pszibhológiai alapokra támaszkodnak ? A kvantitatív pszichológia nem eléggé megbízható. Mit mérnek a tesztek ? Kész tudóst. Tehát újra megnyílik az út a didaktikus materializmus felé. Ezért a tanulók teszt alapján való mechanikus felosztása nem helyes. Fontosságot tulajdonítani csak azon tantárgyaknak, amelyeket tesztelni lehet, nem jogos és nem kívánatos. Tehát az iskolai munka mechanizálésa, a tananyag és a módszer ökonomikus alapon való standardirozósa, amelyet az ipari termelésből vezettek le, az iskola nevelőhivatására nézve káros és elvetendő. A szervezés racionalizálása. Az iskolák egységesítése nemcsak a racionalizálási kísérlet eredménye, hanem erkölcsi és demokratikus követelmény is. Azonban az a lényeg, hogy milyen szellemben történik az egységesítés. Az okosan felfogott racionalizálás decentralizáláshoz a hivatalok demokratikus jellegének megszilárdításához, az iskola vezetésének és a pedagógiai munkások önállóságához vezet. Csakis ezek betartásának lenne eredményes és intenzív nevelőmunka a gyümölcse. S ez a fontos. De hogyan racionalizálhatjuk a nevelést magát? Itt a kívánság mérföldekre megelőzte a valóságot. Az ember érzésvilóga, ludatalattisága még mindig nem eléggé megközelííhelő, hogy felületes teszttel meg tudnánk azt ismerni. A tanítók és a tanulók egyénisége, a társadalmi viszonyok, amelyek a szimpátián vagy az antipátién alapulnak sokkal ismeretlenebbek és finomabbak, minthogy ezt vaiami felületes, könnyű módon mérhetnénk. Az iskola felhasználhatja ugyan a modern termelési módszer és a társadalmi szervezetek előnyeit, de a hibákat előbb ki kell küszöbölnie. Az iskolának távol kell tartania magát a racionalizálás káros kinövéseitől. A racionalizálást, mint a tanító tudományos felkészültségét, ha állandóan ellenőrzi az eredményt, helyesnek tartom az iskolai munka minden ágában. De sohasem szabad szélsőségbe esni, mert ez az iskola munkáját károsan befolyásolja. A tudományos megalapozottság megvéd bennünket az ú. n. tudományos klerikalizmustól, mely éppen úgy elvetendő, mint a vallásos klerikalizmus. (ford.: Takács). ' Uker Ax iskolaügy racionalixálása.
