Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-11-07 / 15-16. szám

8. oldal.

15.—16. szám.

UJ KORSZAK

Aktuális megbeszélni valók a fűtésről, a tiszteletet asszony hatalmáról meg mát egyebekről.

rejtélyekkel és meglepetésekkel telt tüneményvilágot, az csakhamar meggyőződhetett, hogy — ha csak nem akarta strucmadár módjára fejét a teológia homoksivatagába — dugni, sem a filozófusok; nehézkes, elvont és sokszor minden erőltetettségük mellett is semmitmondó fogalmaival nem tudott önmagának olyan magyarázatot adni, melyet teljesen bebizonyítottnak, igaznak és mindennapi életében alkalmazhatnak tarthatott volna, ... meggyőződhetett, hogy még nagyon sok ismeretlen van ebben a világban.

Tehát a lélek tényleg „világrejtély“ volna, amint azt Du Bois Reymund híres és lehangoló „Ignorabimus“ beszédében mondta ? Világrejtély, melynek megfejtése meghaladja az emberi értelem erejét ? Nem 1 Az emberi szellem ereje beláthatatlan, a jövő tudományának perspektívája oly merészen és biztatóan ragyogó, hogy csak aggságtól elgyengült vagy örökös homályhoz szokott szemek nem mernek ujjongva beletekinteni. Igen, a jövőbe bízva tekinthetünk, a ma igazságait azonban nem mondhatjuk befejezettnek, véglegesnek anélkül, hogy ezzel ne kockáztassuk a jövőt. Nyíltan és a pozitív tudományhoz méltóan kell hirdetnünk, hogy a lélek fogalma még nincs tisztázva, amivel azonban korántsem teszünk engedményt ezzel a teológiának és a vele kacérkodó metafizikának.

Nekünk nem „Nebántsvirág“ a lélek, amelyhez vizsgálati eszközökkel, kísérletező késsel, vegyi anyagokkal vagy mérő órával hozzáférni nem lehetne. Csupán azt mondjuk, hogy mai vizsgálati eredményeink alapján tudományos meggyőződésünkkel ellenkeznék e kérdésről végleges itétetet mondani.

A jövő megismerésének alapját azonban már lerakták azok a vizsgálatok, melyek a múlt század második felétől napjainkig szemmel látható és kézzel fogható módon hatoltak a lélektan birodalmába. Megismertük, hogy a lélek jelenségei két csoportra oszthatók; 1. egyszerűbb élettani vagy idegtani jelenségekre, amilyenek az érzések és a mozgásokat kiváltó idegtünemények, 2. magasabbrendű lélektani tüneményekre, mint a képzetek, fogalmak, érzelmek keletkezése, az emlékezés, akarat, gondolkodás és az öntudat. Az idegtani jelenségeket behatóan ismerjük már, tudjuk azokat a szerveket, amelyeken keresztül ezek a folyamatok lefolynak.

Az érzékszervek, az idegek, a központi idegrendszer bonc- és szövettana legrészletesebben ismert tudományterület. Nem okoz nehézséget végig követni pályáján a fénysugár által kiváltott ingert, amint a szem érzőhártyájában kémiai elváltozást idéz elő, majd a szemidegen át a nagy agyvelő nagy dúcaihoz (thalamus opticushoz) jutva, innen a lebeny kéreg állományának dúc-sejtjeihez (a látómezőhöz) terjed, hogy ott bennük a látás érzését kiváltsa. Kísérletileg kimutatták, hogy a nagy agyvelő felületén ezen a ponton az alsó-, azon a felső végtagok mozgási központjai vannak. Itt a beszéd, ott a hallás mezeje fekszik úgy, hogy e területek izgatása mozgásokat, beszédet, hangokat vált ki. Megbetegedésük vagy elpusztulásuk pedig hüdéseket idéz elő. Bebizonyutt az is, hogy a szervezetet pusztító mérgek nemcsak hatnak az idegrendszerre is, de egész lelki világunkra döntő hatásúak lehetnek.

Elég, ha az alkoholra, az ópiumra vagy a morfiumra hivatkozom. Szóval : a lélektan alapvető, elemi jelenségei pozitív vizsgálatok alapján ismert tünemények, melyekről nemcsak azt tudjuk, hogy szervezetünk milyen képleteiben és mi módon folynak le, hogy a lelki folyamatok : az érzés, gondolat- és akaratvilág csakis általuk jöhetnek létre. A Techner által megállapított pszicho fizikát parallelizmus tehát vagyis a tétel, hogy a testi és lelki folyamatok között összefüggés és párhuzamosság van, nemcsak teljes bizonyítékot nyert, hanem odamódosult, hogy a lelki tüneményeket is csak mint igen bonyolult és az egész szervezettől függő, de mégis szervezetünktől függő folyamat gyanánt ismerjük el.

A magasabb rendű, úgynevezett pszichológiai folyamatokat is már alaposan hatalmába kerítette a kísérletező és mérő pozitív tudomány. A Hipp-féle óra segélyével meg tudja mérni a másodpercnek azt az ezredrészét is, mely alatt a látott betű képe lelkemben kialakul és ez a kép a betű kimondásához szükséges izommozgásokat kiváltja. Amelyik folyamatot mérni tudjuk, azt a tudomány számára meghódítottuk, odasorozhatjuk a fizikai, kémiai, élettani tünemények mellé.

(Folytatjuk.)

A közelgő tél s a már beköszöntött hideg az iskolák dologi ellátására parancsolja őrtálló figyelmünket. Fűteni kell, de rossz a kályha. Fűteni kell, de nincs mivel. Fűteni kel, de a kályha is rossz meg aztán fa sincs. De ahol jó a kályha, ott is micsoda középkori állapotoki Számtalan olyan felekezeti iskola van, ahol a gyermekek hordják a fát (állami iskola is van ilyen 1 szerk.).

Nemrég a vonatban egy ref. egyházi gondnokkal együtt utaztam. Szó esett az iskoláról, fűtésről és más egyebekről. Ettől a jószándékú magyartól olyan elképesztő dolgokat hallottam, amit érdemes elmondani. (A község nevét elhallgatom.) Megtudtam, hogy ő a gondnok s a tanító udvariasan megkérte őt, gondoskodjék fáról. Ez október közepe táján volt. A gondnok hűségesen kiadta a parancsot a harangozónak, akinek kötelessége az iskola részére fát vágni s fűteni. A harangozó azonban nem tehetett eleget kötelességének, mert a tiszteletes asszony nem engedte meg, hogy fát vágjon, mert szerinte még meleg van. (?) Mert hogy a fa a papiak udvarán van s így ott a tiszteletes asszony parancsnokol.

— Hát aztán mi történt? — adom föl a kérdést.

Elmondja szép akkurátosan az öreg, hogy a tanító úr egy levelet is írt hozzá s abban is kérte, hogy gondokodjék a fűtésről, de hát ő nem tehetett semmit, mert a tiszteletes asszony nem engedte. A tanító úr pedig hazaküldte a gyermekeket. Erre a tiszteletes úr, aki közben átvette a kommandót, november 3-ig megtiltotta a fűtest. (A szilicei esetre gondoltam. Ha az a rk. pap megállíthatta a földet az ő forgásában, miért ne parancsolhatna rá a ref. pap az időjárásra, hogy akkor legyen hideg, meleg, amikor ő jónak látja I) A tanító úr ezután a saját fájával fűttetett s így járhattak a gyermekek az iskolába. (Az eset még a múlt évben történt.) A körorvos is ellátogatott s az is megállapította, hogy 10-12 fokos iskolában foglalkozni: merénylet a tanító és a gyermekek egészsége ellen. A tanító úr személyesen is megkérte a tiszteletes urat, de hiába.

A tiszteletes úr a renitens tanítót, aki az ő világos rendelete ellenére nov. 3 a előtt íűtetni mert... följelentette az egyházi hatóságnál. Az egyházi hatóság — ugyan mi telhetett tőle —, megdorgálta a tanítót. (Hát csak nem dicsérheti meg a tiszteietes úr parancsát megszegő tanítót? Hol volna akkor a papi tekintély ?) De ezenkívül följelentette az állami tanfeíügyelőségnél is, ahol azután kioktatták a tis .„»etes urat és elégtételt adtak a tanítónak.

— És maguk, kedves bátyám, el tudják az ilyen gonoszsággal párosult igazságtalanságot nézni s nem szégyenük magukat, hogy a tanító a saját fájával fűtéssé az iskolát? — kérdeztem az öreget.

Az öreg nagyon rosszul érezte magát, mentegetőzött, hogy ők semmiről sem tehetnek, a tiszteletes asszonnyal nem huzakodhatnak, meg, hogy a tanító úr visszakapta a fáját, mert följelentette az esetet a járási hivatalnak s az kötelezte az egyházat a fa visszaadására.

Hát kell ehhez, kartársak, kommentár? Úgy-e, hogy nem mehet ez így tovább ? E- zek lehetetlen állapotok s demokratikus államéletünkbe nem illenek bele, kioperálandók, mint a vakbél. Kartársak, meddig akartok még nyögni a járom alatt ? Mikor szándékoztok fölébredni s egy sorba éllani, megmozdulni, hogy legyen már egyszer vége ennek a minden kultúrát megszégyenítő rendszernek ? Magyar Általános Tanító E- gyesület hol késel az éji homályban egy kenelteljes memorandummal a magas egyházi hatósághoz, hogy hát mégis ilyen dolgok ne forduljanak elő ? Hiszen vannak köztetek egyhm, kerületi, konventi, zsinati tanító képviselők 1 No, ne fáradjatok, majd megcsináljuk mi, akik kezdünk üntudatra ébredni, majd megszervezzük azt a Szabad Egyesületet, amely a kormány és a közvélemény elé fogja tárni ezeket a szégyenteljes állapotokat, hogy csináljon rendet s az éllamsegélyes iskolák ne fejlődhessenek viszsza egész a középkorig 1

Mert én bizony azzal a fölfogással, amit lapunk 12. 13 számában „Egy másik haladó“ fejtett ki, hogy ne csináljunk külön egyesületet, hanem eszméinket az Általános keretében igyekezzünk diadalra juttatni, nem értek s nem érthetek egyet. Nem pedig azért, mert semmivel sem biztonságosabb ez a forma azok részére, akiket egyházi hatóságuk gyámság alá szorít s megfoszt szabad vélemény nyilvánítási joguktól. Ha mi az Általánosba fölvetjük ezeket a kérdéseket és határozatokat hozunk, hiába lesz titkos a szavazás, maga az a tény, hogy az Általánosban ilyen kérdések napirenden vannak s határozatok születnek, melyet a klérus minden erejével megakadályozni igyekszik, elegendő lesz arra — amint már máskor is megtette —, hogy kiparancsolja onnan a tőle függő kollégákat. Éppen ezért kell külön egyesületet alkotnunk, hogy akik még szabadon mozoghatunk, fölvegyük a harcot azok érdekében is, akik ma megvannak kötve, csak így fogjuk tudni megtörni a klérus hatalmát, amely ráfekszik a lelkiismeretre s megakadályozza a kultúra szabad terjedését s béklyót rak az emberi lelkiismeretre.

Fel tehát a munkára, kartársak, szervezkedjünk míg nem késő, amíg nem jön egy hullám, amely visszavet tényleg a sötét középkorba. Egy huiado.

Szerkesztői üzenetek.

K. F. Az Új Korszakot azok támogatják, akik helyeslik irányát, ezek lehetnek nemtanítók is. Azt csak nem kívánhatjuk, hogy a papok legyenek támógatóink I

C. I. Köszönjük jószándékú figyelmeztetését. A lap csakugyan elég drága, aminek legfőbb oka, hogy még mindig nem elég nagy az előfizetők száma és hogy az előfizetők nem teljesítik pontosan előfizetési kötelességeiket s a többszöri külön figyelmeztetés is megdrágítja a lapot. A papiros minősége is azért oly gyenge, mert ezzel is spórolni akarunk. Mutatványszámokat áltandóan küldünk, ez is drágítja a lapot. Előfizetőink általában belenyugodtak abba, hogy a lap valamivel drágább és a papiros valamivel olcsóbb legyen, hogy minél nagyobb propagandát fejthessünk ki. Ha a bennünket támogató tábor megnő, a lap árát leszállítjuk.

Tanítónő l. Önnek van igaza 1 Az iskolai fegyelem alatt nem szabad a temető csendjét, mozdulatlanságát, az összetett kezekkel, csendesen való ülést érteni. Az ilyen fegyelem meggátolja a gyermeket frissen pezsgő életének megnyilatkozáséban, gúzsbaköti cselekvő hajlamát, megfosztja természetes jókedvétől, kiforgatja gyermeki mivoltából. Az egyetlen helyes fegyelmi eszköz a helyes bánásmód, amely alkalmazkodik a tanuló korához, szellemi fejlődéséhez, kedély- és egészségi állapotához. Mi felnőttek sem tudnánk egy órát vagy csak egy félórát is karba tett kezekkel, mozdulatlanul tölteni. Hát akkor hogyan kívánhatjuk ezt a gyermekektől ?

Névtelen. A címeket is, a 20 Kc-t is megkaptuk. Kívánságodat teljesítjük: a beküldött 10 címre elküldtők a mutatványszámokat, hadd terjedjen az igazság... amint írod. Azt azonban, hogy erről ne emlékezzünk meg, ezt a kérésedet nem teljesítettük. Nekünk is jól esik néha eldicsekedni. A mi főmunkatársunk a miniszternél is nagyobb úr, úgy hijják, hogy : Igazság.

8. G. Mi mindent megírunk, ami közérdekű és igaz. De ha konkrét vádakról van szó, akkor nem elég, hogy igaz legyen, amit írunk, hanem az igazságot bizonyítani is kell tudni. Számos beküldött panaszt kell félre tennünk azért, mert a beküldő azon kérdésünkre, hogy tud-e, akar-e bizonyítani, azt válaszolja, hogy ez rá nézve sok kellemetlenséggel s azt hiszi, hogy üldöztetéssel járna.

Egy másik haladó. Igazad van I Az a „A szerkesztő megjegyzése.“ iskolapéldája a türelmetlen, a legjobb szándékból fakadó kritikát sem túró, a magáénál más véleményt el nem ismerő felfogásnak. Az „Utólagos hozzászólás. . .“ írója nem mondott el mindent, de amit mondott, az helytálló. Álralánosságban beszélt, mi is aláírhatjuk. A válasz, amit a csaknem 2.000 lelket számláló s nagy erkölcsi súllyal bíró egyesület hivatalos lapjának szerkesztője adott ró, komolytalan s nem méltó hozzá. Értelme az (meg kell adni: finoman van kifejezve), hogy aki továbbképződni törekszik, menjen vissza a képzőbe. Az meg egészen a komikum határán mozog, hogy az egyes lapszámokból vágják ki a kollégák az egyesületi rovatot s varrják a következő szám hasonló rovatához. A komikum fokozódik a „Krónika“-ban írt buzdításban, ahol a jóhiszemű társszerkesztő azt írja, hogy: „Egy kívül álló vagy fölületesen szemlélő még arra a téves gondolatra juthat, hogy az egész újságot az a néhány munkatárs sajátította ki magának, mást szóhoz sem enged jutni, a főszerkesztő minden vele ellenkező vélemény közlésétől mereven elzárkózik.“ Pedig dehogy... csupán olyan választ ad rá, hogy elmegy a kedve mindenkinek, bármily egészséges terve legyen is. az indítványozástól. Ami a ránk vonatkozó azon megjegyzést illeti, hogy: .. később pedig a testvér harcok viharát is

védelmeznie kellett az itteni magyar tanítóság és az egyesület egységét a magukat „haladókénak nevezett kerékkötők támadásai ellen...“ ez a szép frázis a stílus kedvéért íródott, erre másutt adjuk meg neki a méltó választ.

A kiadásért felelős: Czabán Samu.

Nyomja: a „MERKUR“-nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1,