Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-08-07 / 11. szám
4. oldal. 11. szám. A mi programunk. Az „Új Korszak“ nem egyszerű c m. Az Új Korszak program, több annál: hit! Hit az igazságban, az igazság győzelmében, az emberiség hivatásában, az ember földi létének boldogságában, melyhez az út a nevelésen keresztül vezet. A nevelés eszköz, mely helyesen alkalmazva előkészíti, megkönnyíti, befejezetté és tökéletessé teszi a cél felé szükséges harc útját. Amikor a világháború előtt az Új Korszak elindult, ezt a 3 fő programpontot írta homlokzatára : „követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását, a tanítók és tanárok gazdasági helyzetének gyökeres javítását és mindennek előföltételét: az általános, egyenlő, titkos szavazati jogot/ Ezekből a pontokból, itt, köztársaságunkban az utolsó: az általános, egyenlő, titkos választói jog már megvalósult. Akkor a harc, az újkorszakosok harca, a nép legszélesebb rétegeiben, ezekért a célokért indult meg és folyt. Ma ezeken kívül a pedagógia legbensöbb értékeit is hangosan kell programul hirdetnünk, mert a nevelés, az Embert emberré formáló lelki idoinítás, elvesztette különleges erkölcsi tartalmát, melyet a minden idők nagy gondolkodói, pedagógusai örökségként reánk hagytak. Ma ott tart a pedagógia, hogy teljesen lezüllik és kiszolgáltatódik a politikai hatalom változó birtokosainak, akik rendszeresen és tervszerűen megfosztják értékeitől, erkölcsi tartalmától, szépségétől, belső lángjától: a szeretettől s lélek nélküli mindennapi robottá sülyesztik. Az Embert értéktelen, holt anyagnak minősítve, durva eszközökkel igyekeznek hatalmuk szolgálatába állítani, gondolkodás nélküli, engedelmes, mindenbe belenyúgvó, vak tekintély imádó nyájjá gyúrni. Németország igyekezete, ahol már az iskolában a „katonai erények“ megszerettetésére, az ártatlan embertárs: az ismeretlen ellenség elleni köteles gyilkosságra durvítják a gyermeket, elegendő intő példa nekünk 1 Ezért kell ma hangosan hirdetni, hogy az Embert meggyalázni a nevelés útján és eszközeivel nem engedjük 1 Nem büntetünk, nem buktatunk, szeretettel és megértéssel nevelünk s vállaljuk ennek a nehéz, de szép és eredményes munkának minden következményét. És nemcsak az iskolából száműzzük a büntetést (a buktatás is büntetési;, hanem a családi nevelésből is. Szülői értekezleteket tartunk, fölvilágosítjuk, meggyőzzük a szülőket a büntetés céltalan és eredménytelen voltáról s arról, hogy a büntetés nemcsak durva lelkűvé teszi a gyermeket, aki fölnövén, erőre is egy vonalba, sőt fölibe kerül a gyermekkorában fölötte hatalmaskodónak s ő is durvasággal fizet szerető gyöngédség, hála helyett, hiszen ezen a példán nevelődött, hanem a szokás természetté válván, mint szülő, ő is úgy fog nevelni: durvasággal, megszégyenítéssel. Az emberiség történelme vértengeren vezet keresztül. Ezt a vértengert — sok máson kívül —, a durva, barbár ösztönök folyói táplálták. Amíg az emberiség gyermekkorát élte és sötétségben tapogatózott, érthető volt a durvaság, a gyilkolásra való hajlam, sőt a kizsákmányolás urai, a más munkájának gyümölcsét maguknak lefoglaló ügyesek és ravaszok; nemzeti erénynek deklarálták, hazafias kötelességgé tették a gyilkolást Ha a háború fölszabadította a durvaság démoni szellemét: százezrek, milliók vérfolyama táplálta az emberiség történelmének gyászos vértengerét. A gyilkolásért: kitüntetés járt, a tömegpusztítás a legnagyobb elismerésre tarthatott számot, erénnyé emeltetett. (A tömeggyilkos népvezérnek életben : elismerés, hódolat, pompa, fény, jólét, az élet minden öröme volt az osztályrésze, halál után: harangok zúgása, százezrek imája(?), díszsírhely, ércbeöntött szobor... történelmi panteon. És ha meggyilkolták, özvegye, árvái gondtalan, pazar megélhetésben s a világsajtóban ölszámra megnyilvánuló részvétben kap vigaszt (lásd Dollfusst!) ... a meggyilkoltak özvegyei és árvái ugyanakkor az élet könyörtelen pusztulásának estek áldozatul, akikért csak titokban szállhatnak sóhajok s nyomor-szenvedésüket megérdemelt istenbüntetésnek bélyegzik...) De ma, amikor tisztán látjuk, hogy az ember és minden ember boldog, megelégedett lehetne a földi életben, hogy földi életünket nemcsak széppé, megelégedetté tudnók tenni, hanem meg is tudnók hosszabítani; ha a gyilkoló szerszámok kitalálására, tökéletesítésére, hadi eszközök gyártására felhasznált szellemi és anyagi energiát az emberi élet boldoggá tételének szolgálatába állitnók, a földet minden em bér részére paradicsommá, a jólét a boldogság otthonává tudnók tenni . . . ma, amikor mindez nem fantázia, nem utópia, hanem tudományos igazság: meg kell találnunk a boldogsághoz vezető utat s ha megtaláltuk nem szabad nyugodnunk addig, amíg meg nem valósítottuk azt. Mi tanítók, az emberiségnek ebben a nagy küzdelmében igen fontos hivatást teljesítünk emberséges nevelésünkéi s az igazság fölismertetésével, mert mentői műveltebbé, mentői emberszeretőbbé, megértővé neveljük a reánk bízott generációt, annál előbb érjük el a célt. Nemcsak azt. amely mindnyájunk közös érdeke, hanem azt a speciális tanítói érdeket is, amely nekünk megbecsülést, munkánkért megérdemelt jutalmat jelent. Nem új hit ez, régi ez nagyon, csak elhomályosult és elfelejtett. De ma vállalni kell ezt a régit, ezt az elhomályosítottat, elfelejtettet s az új úton a régi igazsággal, tiszta meggyőződéssel, a próféták hitével kell hivatásunkat teljesítenünk. Azt is jól tudjuk, hogy ennek az új munkának sok és nagy akadálya van. Legnagyobb a saját eddigi rossz szokásunk, amellyel szakítanunk kell. Mai erőszakos, a büntetésen fölépült nevelésünk csak gyűlöletet vált ki gyermekből, szülőből egyaránt. Az új munka, mely szeretetet vet, szeretetel arat, hálás, ragaszkodó fiatalságot nevel. Ezekből fog regrutálódni a boldog világ élcsapata, ezek hittel és meggyőződéssel, megalkuvás nélkül fognak minden áldozatot meghozni az emberi boldogság megvalósulásáért. Mi, újkorszakosok, ilyen Embert akarunk nevelni 1 Czabán Samu. HÍREK. A nyugdíj régen és most. Haladunk: visszafelé! Ratio educationis. Ratio educationis megrövidített címe azon kormányrendeletnek, ame.lyel legelőször rendezték államilag Magyarországon a közoktatást, azt a közoktatást, amelyet addig kizárólag az egyházak ügyének tekintettek, legelőször teszi állami üggyé és kiterjeszkedik a közoktatás minden ágára. Ez a rendelet megmarad 1806- ig... és az elemi iskolák felügyeletére eddig fennállott felügyelőséget eltörli s e tisztet is ráruházza a gimnáziumok felügyeletével megbízott főigazgatókra. De ime: 1. ) Az 1793. évi Ratio educationis 290. §-a így szól: .......Aki pedig teljes harminc évet töltött el tanítással az iskolában, bizonyára megérdemli, hogy teljes fizetéssel vonuljon nyugalomba s nyugdíját azon alap jövedelméből húzza, amelyből eddig fizetését kapja. A nemzeti (elemi) iskolák igazgatóit illetőleg a szabály a következő: akik fizetésüket a (tanügyi) kincstárból húzzák, nyugdíjukat is onnan nyerik. A főelemi iskolák tanítóinak nyugdíja a nyilvános iskolák tandíjaiból alakított külön alapból fedeztetik, mely a kincstárnál kamatozik s ha ez az alap esetleg nem volna elégséges, a tanulmányi alapból kapja a kiegészítő fedezetet, még pedig azon fizetésnek megfelelőleg, melyet az illető működése alatt élvezett...“ (Morlin Szuppán: A magyarországi népoktatásügy. 11. köt. 707. lap.) 2. ) Az 1845. évi 25.224. helytartótanácsi sz. alatt kiadott: „Magyarországi elemi tanodák szabályaidnak 71. §-a így szól : „Ha a fölebb elszámolt fizetéssel alkalmazott tanítók (tanodái egyének) öregség vagy más alapos ok miatt kötelességüket nem folytathatják, nyugdíjat követelhetnek. Az egész fizetési nyugdíj elnyerhetésére a tanodái rendszer következtében 30 évi hív és buzgó szolgálat kitüzetvén, minden egyébb nyugdíjazási elvekre és szabályokra nézve a köz és álladalmi hivatalnokokhoz hasonlíttatnak. Kedvezőbb ellátás iránti szerződés szabad és érvényes, ellenben ama szabályoknak megszigorítása még önkénytes lemondás mellett is tilos.“ (Morfin Szuppán II. köt. 708. lap.) Munkácson a csendőrség több iskolásgyermeket ért lopáson. Minden egyes esetben a nyomor, éhezés vitte rá a tanulókat a bűnözésre. Mivel otthon nem lehet remény arra a nagy nyomor miatt, hogy a lopással felhagynának, a hatóság kénytelen nevelőintézetbe adni a gyermekeket. Nyomja: a _____________ÚJ KORSZAK ____ Egyetem a javítóintézetben. Jó egy évtizeddel ezelőtt az orosz városokat tömegesen lepték el a csavargó gyermekek. A legkisebb lopástól a gyilkosságig minden bűntényt elkövettek. 1924.-ben a GPU hajtóvadászatot rendezett a gyermekekre. Az összefogdosottakat a Moszkva közelében lévő Bolsevo faluban telepítették le. Itt alakult meg a Trudkomena javítóintézet. Mindenki választhatott magának valamilyen mesterséget. Több gyárat, műhelyt, technikai laboratóriumot alapítottak. A javítóban való tartózkodás időtartalmát nem szabták meg senki számára. Amikor már önállóan tudott dolgozni valaki, átléphetett bármely civilgyárba. Az intézetet nem vette körül fal vagy Kerítés. A szökés éhezést jelentett volna. Ha ilyen szökevényt elfogtak, nem vitték vissza, hanem Szibériába küldték kényszermunkára. Az intézetben vasfegyelem volt. Aki alkalmazkodni tudott, rendelkezésére állt a klub, olvasóterem, laboratórium stb. A fiatalok között nagyon ritkán fordult elő szökés vagy fegyelemsértés. Mindenki örömmel dolgozott. Innen a tanulók házába kerültek, ahol a legnagyobb gondot fordítottak a növendékek kullúrnivójának emelésére. A Trudkomuna 10 éves jubileuma alkalmával megalakították a „kultúra egyetemét“, amely ugyanolyan tudományos módszerekkel dolgozik, mint a mi egyetemeink. A csavargó gyermekekből a szocialista társadalmi rend értékes tagjai lettek, s egyidejűleg a gyermekrablóbandakat végleg likvidálták. Szerkesztői üzenetek. Dn. 1. Nagy tévedés az az állításod, hogy mi Göllnerovét azért támadtuk, mert nem magyar. Az a követelésünk, hogy minden magyar tanügyi intézménynél magyar anyanyelvű erők alkalmaztassanak : elvi követelés, melynek jogosságát, szociális, kulturális és egzisztenciális fontosságát elvitatni nem lehet. Göllnerové ellen az volt a panaszunk, hogy elfogult: ..... magyar gyűlöletéből nem is csinál titkot...“, ami más, súlyosabb I Örültünk volna, ha ezt megcáfolja, de úgy látszik; sokkal őszintébb, semhogy ezt tegye s nem tartja szükségesnek az ilyen vád ellen való tiltakozást. Ezt is tudomásul vesszük. Viszont annak is örülünk s gratulálunk hozzá, hogy a tanulók szeretik. Igaz, hogy ez egy kicsit érthetetlen. Azaz, lehet, hogy azóta nem tesz olyan kijelentéseket. Mindez nem téríthet el minket elvi követeléseünktől 11 Arról pedig igazán nem tudtunk, hogy Narancsik ref. hitoktató úr: terrorral kényszeríti a felnőtt ifjakat templomba, Bethlen Gábor körbe, ref. szemináriumokon való részvételre, ref. énekkarba s azzal fenyegetőzik, hogy aki nem parírozik, az Szlovenszkón nem lesz ref. iskolánál tanító. . .“, hogy mi erről nem írtunk, annak az az oka, hogy ezt csak most tudtuk meg, Tőled Hogy egy ref. hitoktató, kinek vallása a lelkiismereti erőszak ellen való örök tillakozásként született meg. . . ilyen terrort fejtsen ki, azt nem tudtuk. Nyilván fogjuk tartani ezeket a visszaéléseket s mór most tiltakozunk az ellen, hogy állami intézetben, állami pénzen ilyen honositassék meg I 2. Ami Khin Antallal kapcsolatos megjegyzéseidet illeti, elismerjük : túllőttünk a célon. Amikor magunkkal szemben is, kíméletlen tárgyilagossággal, megállapítjuk ezt, mentségünkül jóhiszeműségünket s az ügy iránt tartozó kötelességünket hozzuk föl. Azt mi nem tudtuk, hogy nevezett nem progresszív s nem tudtunk sok olyat, amit azóta a kollégák megírtak. Leszögezzük : mi minden tanintézetnél, de elsősorban a tanítóképzőnél a személyi kiválasztásnál legfontosabbnak tartjuk: a progresszivitást I Mert a demokratikus köztársaság erősségét, létalapját jelenti polgárainak progresszív lelkisége Ezért írta llku Kollégánk Khin Antallal kapcsolatban, „hogy — amennyiben megfelel minden követelménynak —, ... „követelmény" alatt mi elsősorban a progresszivitást értjllk. Aki nem az, akj félreérthetetlenül bebizonyítja, hogy nem tud az lenni, azt — ha százszor olyan .tudós" is —, a nép nevelőinek nevelésére nem tartjuk alkalmasnak. Előbbi információnk jóhiszemű tévedésen alapult. Még csak annyit, hogy nem előfizetőnk s nem tudjuk • szabadkőművese (ami nem jelent egyúttal progresszivitást isi). Azt azonban biztosan tudom, hogy én soha nem voltam szabadkőműves. 3. S. E. cikkét azért nem közöltük, mert nagyon zavaros volt. Olyan kiírt megállapítósok voltak benne, melyeket nem volt módunkban ellenőrizni. de a tapasztalati igazsággal ellenkeztek. Azután, mi ismertük őt még a jegyzetekkel való üzleteskedése idejéből s nem kívántunk olyan munkatársat, akinek vaj van a fején. T. L. A hangunk bizony néha nyersebb és gorombább, mint ahogy az ember a fínomfollú publicisztikától megszokta, de ennek is megvan a maga oka. Mi is kényesek vagyunk a jó ízlésre és jó modorra s ha mégis egyszer-móskor nem a szalonok előkelő hangján szólunk, ez azt jelenti, hogy az ügy rendkívülisége és felháborító volta mellett a megszokott, eddig használt legélesebb szavak is kissé parfömösöknek tűnnek föl. Akivel mi a szerkesztői üzeneteken keresztül nyersebben beszélünk, az mór nem jóhiszemű ellenfél, hanem konok, rosszindulatú ellenség, akivel szemben a genfi konvenció emberséges határozatai nem kötelezők. A szerk. üzenetek rovatában mondhatjuk el azt, amit sem cikkben, sem levélben nem akarunk elmondani, mert a nyilvánosságnak is köze van hozzá. A szerkesztői üzenettől az egyenes úton járónak nincs oka félni Ha pedig valaki sértve érzi magát, bátran jöhet hozzánk, kifogásait leközöljük. A Szabad Egyesületet nem volt szabad előbb szűk körben megalakítani, az ilyennek megvannak a maga törvényes és nyilvános formái. Ha a belügym. az alapszabályokat jóváhagyja, akkor kerül arra a sor. Természetesen Téged is szívesen látunk. „MERKUR“ nyomda Berehovo, Asztélyi u. 1. A kiadáséi* felelős: Czabán Samu.
