Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)

1934-07-07 / 9. szám

1. évfolyam. — 9. szám. Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigaz­gatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. ______Feladó postahivatal Berehovo.______ Berehovo—Beregszász, 1934 julius 7. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárá­sát s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Felelős szerkesztő; CZABÁN SAMU. Megjelenik minden hó 7- és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemé­nyek. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Kö Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Üzenet a lelkek Szaharájába... a vári tantestületnek. Mindig piszkos és közönséges dolog volt mocskot dobni a tiszta kezű emberek munkájára, de százszorosán aljas műve­let az, ha egy tanító generációs munkáját maguk a munkatársak (!!) akarják gán­csolni, lehetetlenné tenni; nyárspolgári kor­látoltságuk százados, beteg nyugalmával csak a megalkuvás kolerás vizére terelni. A vári tantestület úgy tett, mint ama bizonyos madár — belepiszkolt a fész­kébe. .. Mert vájjon hiba volt-e llku kollégá­tól, hogy a Magyar Újság pártjára állva annak reálpolitikai készsége mellett lánd­zsát tört ? Árulás az, ha egy tanító a történelmi jogosságot és fejlődést felismerő szeme progresszíve akarja kiépíteni, letisztí­tani az ő SzIoven8zkóját ? Ilku kollégánk kollektiv érdekeken nyugvó egészséges megnyilatkozásai tiszta dokumentumai annak az ügynek, mely a Csehszlovák Republikába szakadt magyar­ságnak is egyedüli célja lehet és ez nem más, mint beépülni... S aki ezt áru­lásnak minősíti, az maga a legsilányabb áruló, mert nem akarja a kisebbségi sors téglamunkáját vállalni, nem akarja elis­merni azt a történelmi tényt, hogy 1918 után egy új világ kezdődött. A vári tantestület tagjai csak megal­kudtak a történelmi irányváltozással, de már hosszúnak tartják a termi­nust, azért időtlen kuruckodással áru­lónak bélyegzik azt, aki a kikopott díszmagyart a mindennapi, hasznos szürkével cseréli fel. A vári állami iskola tantestülete sú­lyos erkölcsi árulást követett el nemcsak a szabad megnyilatkozás demokráciája el­len, de a felelőtlen fecsegésével a taní­tóság tudatosabb rétegének konszolidáci­ós akarását is demoralizálta. És akik az új adottságokban élni, tenni akarnak, azokat, — mi hisszük, hogy maga az államhatalom is meg fogja védni, mert meg nem engedhető a köztársasá­gunk 16. esztendejében, hogy a masaryki demokrácián megigazult, fiatal magyar ta­nítókat mindenféle kocsonyás agyvelejű áldemokraták árulónak bélyegezzék! A kérődző magyarkodásból kinőtt progresszív, magyar tanító népének és ál­lamának maradéktalan munkása, aki nem az ezerszer meghazudtolt papi fecsegés­sel akar új utat vágni, hanem a tiszta ész döntő meglátásaival próbál szikrát csi­holni a köztársaságbeli magyarság lelki Szaharájába. De az álmosoknak, korcsok­nak, félig élőknek, ködevőknek a prog­resszív meggyőződés nem magyaros ! Nos hát miért nem mennek a várias­­kodó megbotránkozottak át a feleke­zeti iskolákhoz I Mi nyugatszlovenszkóiak szívesen átadjuk állomásainkat; mi örülni tudnánk a szabad­ságnak és dolgozni a demokráciáért .. . de a felekezeti iskola tanítója ma is rab, ma is kiszolgáltatott elefántja a Tanító képzésünk ügye. Nagyon sok problémánk van, amelynek megoldása szorosan összefügg életünkkel. E- zek egy részének megoldása sokkal nehezebb mintsem azt mai erőviszonyainkkal maradék nélkül megcsinálhatnánk. De itt vannak a kul­turális problémáink, amelyeknek megoldásá­hoz elsősorban aktiv orő és szándék kell. A Magyar Újságban Dobossy László az egye­tem magyar tanszékének megüresedésekor ankétot rendezett azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa a republika számottevő kulturá­lis tényezőin keresztül a magyar tanszék fenn­tartásának fontosságát, nemcsak kisebbségi kultúrális szempontból, de konszolidációs szempontból is. A cseh és szlovák kultúrté­­nyezők egyöntetűen elismerik, hogy fontos problémánk az egyetem magyar tanszékének fenntartása. Amikor az egyetem magyar tanszékének fontosságáról cikkezünk, nem feledkezhetünk meg a magyar tanítóképzés rendezetlen kér­déséről. A magyar tuirílófcépzós problémája a maga rendezetlenségével nemcsak tanítói, de kisebbségi életünk nyitott sebe és annál na­gyobb a megbocsáthatatlan nemtörődömség mulasztása ügy a tanítói, mint a kisebbségi közélet részéről. Tanítóképzésünk legnagyobb hibája, hogy a képzőben egyetlen olyan tanár sem műkö­dik, aki egyenesen erre a fontos posztra len­ne képesítve. Szomorú értesüléseink vannak arról is, hogy vannak olyan tanárok is a kép­zőben, akik nem csinálnak titkot nemzeti el­fogultságukból. És akkor, amikor legtöbbnyire más nem­zetiségű, csupa gimnáziumi tanár működik egyetlen képzőnkben, ugyanakkor a somor­­jai polgári iskolánál kallódik Khín Antal, aki tanítóképezdéhez van képesítve, aki az államfordulatig tanítóképezdében volt tanár, idevaló állampolgár, mindenképpen alkalmas arra, hogy ismét tanítóképezdei tanár legyen. Targikomikus szerencsétlenségét dokumentál­ja tanítóképzésünk ügyének ez a tény. Ki a felelős ezért ? Ezen sürgősen változtatni kell, nemcsak a személyi igazságtalanság meg­szüntetéséért, de tanítóképzésünk nagyon el­hanyagolt ügyének javítása szempontjából is. Követeljük, hogy — amennyiben megfelel minden követelményeknek —, Khín Antal szeptemberben már a képzőben működjön ! Ne várja senki, hogy a mai viszonyok között képzőnkből olyan tanítóság kerül ki, akik úgy a magyarság, mint a köztársaság szempontjából maradék nélkül elvégzik azt, amit kellene. Üj tanítóságot és ezen keresz­tül a kisebbségi magyarság korszerű arcát csakis gyökeresen megreformált tanítókép­zésünkkel érhetünk el. Ilku Pál. konzervatív klérusnak és kénytelen önérzetét megtagadni, jellemével össze nem egyeztethető módon hallgatni. Mi nem lehetünk nyíltan köztársaság­pártiak, újkorszakosok, magyarujságosok; mi nem akarhatunk semmit — csak egyet — megalázni magunkat Krisz­tusban, tanítani az elutazó papok helyett azokat az elparáználkodott vallási dogmákat, ame­lyek napjainkig is csak szellemi és fizi­kai jobbágyokat adtak e világnak. Sivár tömegtermelés! Ide jöjjenek át a vári tanítók, ahol az évszázados vallási tébolyban kó­dorgó nép még ma is többre becsüli a papját, mint egy konstruáló mérnö­köt — nem is beszélve a tüdejéig dol­gozó tanítóról! Jöjjetek ide, ébresszétek fel a szent Ist­ván birodalmát visszasirató, magyar papi kádereket!... és mi elmegyünk helyetek­re — folytatni egy generációs munkát — a magyar falu progressziójáért! Az államhatalom előtt nem lehet kö­zömbös a vári tantestület félremagyaráz­­hatatlan kuruckodása. Ilku kollégánk meg­bélyegzése, — mert progresszív, köztár­saságérzelmű —, árulása a demokráciá­nak, árulása magának az állameszmének, mely a kollektiv történelmi érdekekért ala­kult meg. Mi nem viselhetjük magunkon az el­következő, új generációk ódiumát, akik majd a felelősségrevonás keserű szem­rehányásával kérik számon tőlünk a konszolidáció eredményeit. Mi nem ma­gunkért vagyunk, hanem jövőnkért, sorsunkért; s aki ezt tagadja: áruló, — az ellen a legszigorúbb megtorlást várjuk! Ti szegény kerékkötők a magyar Szaharában, hol a haladás amúgy is gyű­löletes, dugjátok fejeteket a homokba, hogy meg ne ismerjenek ! Álljatok a nap elé. .. hátha sötét lesz a földön ! Ám ne feledjétek öreg nyárspolgárok, hogy a kispolgári magyarkodáson túl van egy értékesebb ideológia is, amely mór a progresszióé, amely már a mi­énk ; Szlovenszkóé — a kollektivumé. .. azonban ennek értéktudatositását tő­letek nem várhatjuk, mert — nemo dat, quod non habet! Nové-Zámky kerületből több tanító nevében Varga Gyula. *** Ez a levél és a többi levél, amelyet a vári tantestület szégyenteljes határozatával kapcsolatban kaptunk (s amelyet a kollégák a vári tantestületnek is megküldték), bizony­sága annak a nagy és méltó fölháborodás­­nak, melyet ez a határozat országszerte ki­váltott. Általános a vélemény, hogy a hatá­rozat, a maga bornírlságában, Ilku kollégánk személyén kívül a köztársasági gondolat megcsúfolását is jelenti. A progresszív ma­gyarság napilapja, a Magyar Újság vezér­cikkben, hasonló értelemben foglalkozott az esettel. Nem kételkedünk, hogy a tanügyi hatóság ezt az ügyet nem a sablonos bü­rokrácia szabályai szerint fogja kezelni, ha­nem gyors lefolyású vizsgálattal fog elégté­telt szolgáltatni a megsértett köztársasági gondolatnak. Ez a levél feltűnően klasszikus iisziassággal ad kifejezést a progresszív taní­tóság érzelmének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom