Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-07-07 / 9. szám
1. évfolyam. — 9. szám. Ujságbélyeg használatát a kosicei postaigazgatóság 10.623-1V.-34 sz. alatt engedélyezte. ______Feladó postahivatal Berehovo.______ Berehovo—Beregszász, 1934 julius 7. A csehszlovákiai progresszív irányú magyar tanítók lapja. Követeljük a közoktatás államosítását, minden felekezeti tendenciának az iskolából való kizárását s a felekezetek hatáskörébe való utalását, a tanítók gazdasági helyzetének gyökeres javítását. Felelős szerkesztő; CZABÁN SAMU. Megjelenik minden hó 7- és 21.-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Berehovo - Beregszász, Asztélyi u. 6. I. Ide cimzendők a lapot illető összes küldemények. Kéziratokat nem őrzünk meg. Előfizetési ár: Egész évre 40 Kö Fél évre 20 „ Negyed évre 10 „ Egyes szám ára 2 „ Üzenet a lelkek Szaharájába... a vári tantestületnek. Mindig piszkos és közönséges dolog volt mocskot dobni a tiszta kezű emberek munkájára, de százszorosán aljas művelet az, ha egy tanító generációs munkáját maguk a munkatársak (!!) akarják gáncsolni, lehetetlenné tenni; nyárspolgári korlátoltságuk százados, beteg nyugalmával csak a megalkuvás kolerás vizére terelni. A vári tantestület úgy tett, mint ama bizonyos madár — belepiszkolt a fészkébe. .. Mert vájjon hiba volt-e llku kollégától, hogy a Magyar Újság pártjára állva annak reálpolitikai készsége mellett lándzsát tört ? Árulás az, ha egy tanító a történelmi jogosságot és fejlődést felismerő szeme progresszíve akarja kiépíteni, letisztítani az ő SzIoven8zkóját ? Ilku kollégánk kollektiv érdekeken nyugvó egészséges megnyilatkozásai tiszta dokumentumai annak az ügynek, mely a Csehszlovák Republikába szakadt magyarságnak is egyedüli célja lehet és ez nem más, mint beépülni... S aki ezt árulásnak minősíti, az maga a legsilányabb áruló, mert nem akarja a kisebbségi sors téglamunkáját vállalni, nem akarja elismerni azt a történelmi tényt, hogy 1918 után egy új világ kezdődött. A vári tantestület tagjai csak megalkudtak a történelmi irányváltozással, de már hosszúnak tartják a terminust, azért időtlen kuruckodással árulónak bélyegzik azt, aki a kikopott díszmagyart a mindennapi, hasznos szürkével cseréli fel. A vári állami iskola tantestülete súlyos erkölcsi árulást követett el nemcsak a szabad megnyilatkozás demokráciája ellen, de a felelőtlen fecsegésével a tanítóság tudatosabb rétegének konszolidációs akarását is demoralizálta. És akik az új adottságokban élni, tenni akarnak, azokat, — mi hisszük, hogy maga az államhatalom is meg fogja védni, mert meg nem engedhető a köztársaságunk 16. esztendejében, hogy a masaryki demokrácián megigazult, fiatal magyar tanítókat mindenféle kocsonyás agyvelejű áldemokraták árulónak bélyegezzék! A kérődző magyarkodásból kinőtt progresszív, magyar tanító népének és államának maradéktalan munkása, aki nem az ezerszer meghazudtolt papi fecsegéssel akar új utat vágni, hanem a tiszta ész döntő meglátásaival próbál szikrát csiholni a köztársaságbeli magyarság lelki Szaharájába. De az álmosoknak, korcsoknak, félig élőknek, ködevőknek a progresszív meggyőződés nem magyaros ! Nos hát miért nem mennek a váriaskodó megbotránkozottak át a felekezeti iskolákhoz I Mi nyugatszlovenszkóiak szívesen átadjuk állomásainkat; mi örülni tudnánk a szabadságnak és dolgozni a demokráciáért .. . de a felekezeti iskola tanítója ma is rab, ma is kiszolgáltatott elefántja a Tanító képzésünk ügye. Nagyon sok problémánk van, amelynek megoldása szorosan összefügg életünkkel. E- zek egy részének megoldása sokkal nehezebb mintsem azt mai erőviszonyainkkal maradék nélkül megcsinálhatnánk. De itt vannak a kulturális problémáink, amelyeknek megoldásához elsősorban aktiv orő és szándék kell. A Magyar Újságban Dobossy László az egyetem magyar tanszékének megüresedésekor ankétot rendezett azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa a republika számottevő kulturális tényezőin keresztül a magyar tanszék fenntartásának fontosságát, nemcsak kisebbségi kultúrális szempontból, de konszolidációs szempontból is. A cseh és szlovák kultúrtényezők egyöntetűen elismerik, hogy fontos problémánk az egyetem magyar tanszékének fenntartása. Amikor az egyetem magyar tanszékének fontosságáról cikkezünk, nem feledkezhetünk meg a magyar tanítóképzés rendezetlen kérdéséről. A magyar tuirílófcépzós problémája a maga rendezetlenségével nemcsak tanítói, de kisebbségi életünk nyitott sebe és annál nagyobb a megbocsáthatatlan nemtörődömség mulasztása ügy a tanítói, mint a kisebbségi közélet részéről. Tanítóképzésünk legnagyobb hibája, hogy a képzőben egyetlen olyan tanár sem működik, aki egyenesen erre a fontos posztra lenne képesítve. Szomorú értesüléseink vannak arról is, hogy vannak olyan tanárok is a képzőben, akik nem csinálnak titkot nemzeti elfogultságukból. És akkor, amikor legtöbbnyire más nemzetiségű, csupa gimnáziumi tanár működik egyetlen képzőnkben, ugyanakkor a somorjai polgári iskolánál kallódik Khín Antal, aki tanítóképezdéhez van képesítve, aki az államfordulatig tanítóképezdében volt tanár, idevaló állampolgár, mindenképpen alkalmas arra, hogy ismét tanítóképezdei tanár legyen. Targikomikus szerencsétlenségét dokumentálja tanítóképzésünk ügyének ez a tény. Ki a felelős ezért ? Ezen sürgősen változtatni kell, nemcsak a személyi igazságtalanság megszüntetéséért, de tanítóképzésünk nagyon elhanyagolt ügyének javítása szempontjából is. Követeljük, hogy — amennyiben megfelel minden követelményeknek —, Khín Antal szeptemberben már a képzőben működjön ! Ne várja senki, hogy a mai viszonyok között képzőnkből olyan tanítóság kerül ki, akik úgy a magyarság, mint a köztársaság szempontjából maradék nélkül elvégzik azt, amit kellene. Üj tanítóságot és ezen keresztül a kisebbségi magyarság korszerű arcát csakis gyökeresen megreformált tanítóképzésünkkel érhetünk el. Ilku Pál. konzervatív klérusnak és kénytelen önérzetét megtagadni, jellemével össze nem egyeztethető módon hallgatni. Mi nem lehetünk nyíltan köztársaságpártiak, újkorszakosok, magyarujságosok; mi nem akarhatunk semmit — csak egyet — megalázni magunkat Krisztusban, tanítani az elutazó papok helyett azokat az elparáználkodott vallási dogmákat, amelyek napjainkig is csak szellemi és fizikai jobbágyokat adtak e világnak. Sivár tömegtermelés! Ide jöjjenek át a vári tanítók, ahol az évszázados vallási tébolyban kódorgó nép még ma is többre becsüli a papját, mint egy konstruáló mérnököt — nem is beszélve a tüdejéig dolgozó tanítóról! Jöjjetek ide, ébresszétek fel a szent István birodalmát visszasirató, magyar papi kádereket!... és mi elmegyünk helyetekre — folytatni egy generációs munkát — a magyar falu progressziójáért! Az államhatalom előtt nem lehet közömbös a vári tantestület félremagyarázhatatlan kuruckodása. Ilku kollégánk megbélyegzése, — mert progresszív, köztársaságérzelmű —, árulása a demokráciának, árulása magának az állameszmének, mely a kollektiv történelmi érdekekért alakult meg. Mi nem viselhetjük magunkon az elkövetkező, új generációk ódiumát, akik majd a felelősségrevonás keserű szemrehányásával kérik számon tőlünk a konszolidáció eredményeit. Mi nem magunkért vagyunk, hanem jövőnkért, sorsunkért; s aki ezt tagadja: áruló, — az ellen a legszigorúbb megtorlást várjuk! Ti szegény kerékkötők a magyar Szaharában, hol a haladás amúgy is gyűlöletes, dugjátok fejeteket a homokba, hogy meg ne ismerjenek ! Álljatok a nap elé. .. hátha sötét lesz a földön ! Ám ne feledjétek öreg nyárspolgárok, hogy a kispolgári magyarkodáson túl van egy értékesebb ideológia is, amely mór a progresszióé, amely már a miénk ; Szlovenszkóé — a kollektivumé. .. azonban ennek értéktudatositását tőletek nem várhatjuk, mert — nemo dat, quod non habet! Nové-Zámky kerületből több tanító nevében Varga Gyula. *** Ez a levél és a többi levél, amelyet a vári tantestület szégyenteljes határozatával kapcsolatban kaptunk (s amelyet a kollégák a vári tantestületnek is megküldték), bizonysága annak a nagy és méltó fölháborodásnak, melyet ez a határozat országszerte kiváltott. Általános a vélemény, hogy a határozat, a maga bornírlságában, Ilku kollégánk személyén kívül a köztársasági gondolat megcsúfolását is jelenti. A progresszív magyarság napilapja, a Magyar Újság vezércikkben, hasonló értelemben foglalkozott az esettel. Nem kételkedünk, hogy a tanügyi hatóság ezt az ügyet nem a sablonos bürokrácia szabályai szerint fogja kezelni, hanem gyors lefolyású vizsgálattal fog elégtételt szolgáltatni a megsértett köztársasági gondolatnak. Ez a levél feltűnően klasszikus iisziassággal ad kifejezést a progresszív tanítóság érzelmének.
