Új Korszak, 1934 (1. évfolyam, 2-18. szám)
1934-06-21 / 8. szám
2. oldal. 8. szám. UJ KORSZAK Erkölcs vagy valláserkölcs. akik nem tudnak venni. Ezek gyermekei is olvasnak. Az iskolai ifjúsági könyvtár, a közkönyvtárakból és a barátaiktól kölcsönvett könyveket olvassák. Az összes statisztika azt bizonyítja, hogy a könyvolvasó gyermekek száma az utóbbi időben nagyon emelkedett. Prágába hét polgári iskolában a kiolvasott könyvek száma az 1926. isk. évhez viszonyítva 80%-kai, egy brünni elemi iskolában pedig 1930. év óta 27 °/0~hal emelkedett. Ez bizonyítja egyúttal azt is, hogy ma az ifjúsági könyvek és könyvtárak terjesztésével nagyon is foglalkoznak. Különösen nagy gondot fordítanak erre a mai társadalmi rend éber őrei. A fuldokló egy szalmaszálba kapaszkodik, egy elmerülő világ az ifjúságba fogódzkodik, ami azonban már nem szalmaszál, hanem erős támasz. Hiszen egész nemzedékről van szó! Mármost mi a szülő kötelessége ? Az, hogy a gyermeknek megjelölje, mit és mit nem szabad olvasnia ? Nem ! Az erőszakkal terjesztett könyv értékét veszíti s a tilalom nem segít. Apám legszigorúbb ellenőrzése sem akadályozott meg, hogy ne olvassak indiánustörténeteket és detektívregényeket. Az ingem alatt csempésztem be az iskolába és a tanítási órák közben mohón olvastam a szép, színes fedelű ponyvaregényeket. Azonban az okos szülő, aki abban a világban él, amely tudatosan terjeszti a gyermekek közt a ponyvaregényt, meg tudja akadályozni, hogy gyermekét elrontsák. Hogyan? Vitatkozzék gyermekével a könyvekről. Megemlítheti, hogy melyek a jó könyvek. Agitálnia kell a jó könyv érdekében ! Ismertesse meg a gyermekkel a jó könyvet jellemző tulajdonságokat. A munkás, aki egész helyesen, kötelességének tudja, hogy társát bevonja a munkásmozgalomba, a legtöbbször nem veszi észre, hogy gyermeke olyan szellemű könyvet olvas, amely neki egyenesen ellensége. Erre legelsősorban azokat figyelmeztetjük, akik az irodalommal foglalkoznak, de az ifjúsági irodalmat mellőzik. Azonban a könyvhiány nem csillapítja a gyermek olvasásvágyát. Ezért — sajnos I — többnyire nekünk is engednünk kell követelésünkből s legalább megfelelő, a jóhoz közelálló könyvvel is. be kell érnünk. S ez ismét nagy feladat a szülőkre nézve. A felnőttek kényszerítik a kiadókat, hogy Ízlésüknek megfelelő könyveket adjanak ki. Az ifjúság erre gyenge. Ezért a szülőknek kell követelni gyermekeik nevében a jó könyvet. Amíg nem tűnnek el a gólyákról és a hollókról szóló mesekönyvek, addig jó könyvekről, gyermekirodalomról szó sem lehet, mert ez a hazugság is a csalás irodalma. A huszadik században kísértetekkel, ördögökkel, menyországgal és olyan mesékkel töltik tele az ifjúság fejét, amelyek még abban a korban keletkeztek, amikor az ember nem tudta megvédeni magát az elemektől, amikor a természetes erőket félelmében istenek kezébe helyezte. Meséket adnak Le, amelyek a jobbágy világban jöttek létre, amikor azt hitték, hogy annak mindig úgy kell lenni és a nyomor, a szenvedés az isten műve. Ezeknek a meséknek mély szociális értelme volt akkor. Megnyugtatta a küzdő zsellért, az ő igazságkeresésének megoldása volt ez az istentől eredő sors. Ez a korszak már elmúlt s ezek a régi mesék a gyermek szellemi fejlődésének, tisztánlátásának bűnös megakadályozói. A 19. század termelte a legpiszkosabb ifjúsági irodalmi termékeket. A 20. rendű írók felcsaptak ifjúsági íróknak, halomszámra írták a könyveket. Hiszen a lehetetlenséget ők is kitudták fejezni a legnagyobb tökéletességgel. Itt nem akarok a mese ellen beszélni. Hiszen a mese a legelső irodalmi megnyilvánulás, ami a gyermek részére megfelelő, sőt szükséges. Arról van csupán szó, hogy milyen ez a mese. A gyermek képzeletét kell felélénkíteni, a szemeit kell kinyitni, hogy a való életet lássa ! Nagyon szép mesét tudok elképzelni az Oxigén és a Nitrogénről, amint csak játszanak a tűzzel, vízzel, virágokkal, az emberrel. Gyönyörű kalanddal teli mese volna, kisértet, ördög és bolondok nélkül, akik csak azért jutottak a menyországba, mert egész életükben nem csináltak semmit. Nem volna ebben hazugság és a vége a tudományhoz vezetne. Mesét a rádióhullámról, amely elmesélné utazását, mit látott s mit vitt az embereknek. Ezen a té„Az iskolában, azaz gyermekeinkben, játszódik le az állam és egyház közötti küzdelem, a filozófia és teológia közti küzdelem, a fiúk és atyák közti küzdelem. A küzdelem, amelyik a világ- és életszemléletért folyik.“ (Masaryk). A tanítóságnak ebben a küzdelemben az ifjúság mellett a helye, még akkor is, ha közülünk egy páran szokrateszi méregpoharat kapnak munkájuk jutalmául. Tisztáznunk kell, hogy milyen erkölcsi mérőlécet adjunk a reánk bízott gyermekek kezébe. Szabad-e tisztán erkölcsi vagy valláserkölcsi nevelésben részesítenünk az ifjúságot ? Tisztázzuk a fogalmakat. A valláserkölcs szervesen összefügg a hittel, az egyházak tanaival, dogmáival, mely tudvalevőleg a tekintély elvére épít. Ne lopj, mert Isten mindenütt jelen van, lét s megbüntet érte. Ebből az következnék, hogy a vallásos ember nem lop, mert fél Istene haragjától. Tehát nem azért nem bántja a másét, mert ezt a cselekedet magában véve etikátlannak tartja, henem, mert a félelem lett úrrá rajta. De még ez a félelem sem tartja vissza a lopástól ha éhes és családja is éhezik. Általánosságban az az erkölcs, közfelfogás szerint, amit a közszokás annak elfogad, a közszokásba pedig az megy ót, ami valamely korszak legbensőbb lényege, azaz társadalmi szüségleteinek megfelel. Az erkölcs tehát nem egy leszögezhető dogma, hanem, a társadalommal együttfejlődő, tökéletesedő valami. A vallás és vele együtt a valláserkölcs is fejlődött, csakhogy a vallás leszögezett dogmák összessége s mindig meg kellett tagadnia magát, hogy amennyit csak lehet átmenthessen saját magából a következő korba. így aztán ellentmondásba keverednek az egyházi tanok önmagukkal s az emberi természettel s mondhatjuk az isteni akarattal is. (Simándi). A vallást az emberek maguk teremtették maguknak. A valláson tehát ezentúl is lehet alakítani. Tárgyi szempontból nem lehet egyforma jó minden vallás. Vannak jobbak is, kevésbé jók is. De egy se olyan jó, hogy jobb ne lehetne. Alanyi szempontból viszont nem lehet arról beszélni, hogy az egyik vallás jobb. mint a másik. Hiszen, ha csak egy Isten van, akkor mennyország is csak egy lehet s miért ne ülhessen abban a mennyországban keresztény, zsidó, muzulmán egy sorban Budha híveivel, ha máskülönben egyforma derék emberek voltak a földön. Tehet arról az egyed, hogy ma még többféle a vallás? A mozulmónoknak Mohamed azt tanította, hogy Alah azt kívánja, hogy a gyaurokat pusztítani kell. Ezzel szemben Jézus azt tanította : szeresd felebarátodat, mint tenmagadat- És mégis, nem a keresztények voltak azok, akik írtó háborúkat indítottunk a Szentföld visszahódításáért ? Hiába volt hót jobb a keresztény vallás a tötörökökénél, a keresztények nem voltak jobbak. A vallás minősége nem teszi jóvá az embert, ha maga az ember nem jó. A vallás is mindig változott és változik is, mint a divat. ren szép példával járnak elől a szovjetírók. (Ennek bizonyítéka a mostani prágai nemzetközi gyermekirodalom kiállításon aratott nagy sikerük. A fordító). Egyetlen könyvet említhetünk meg, amely annak ellenére, hogy már 200 éves, még ma is kedves könyve a gyermekeknek. _Ez a „Robinson Crusoe“, amely Dániel Defoe a hájótöröttet állítja elénk, aki magára hagyatva két keze munkájával állítja elő a létfenntartáshoz szükséges eszközöket, a legprimitívebbtől a legkomplikáltabbig. A könyv nagy értéke abban van, hogy a munka processzusát tárja az olvasó elé s ez az, ami kedvessé teszi a gyermek előtt, A gyermek szintén Robinson szeretne Mégis, még ma is, a papok kényszeríteni akarják az embereket a túlvilági üdvösség megszerzésére is, de én azt hiszem, hogy nekik csak az fontos, hogy a tömeg a túlvilági kapupénz fejében idelent lefizesse az alázatosság, igénytelenség és szolgai engedelmesség adóját. Az ellenkezőjét csak akkor hinnők el, ha a túlvilági üdvösség felé terelők az e világi üdvösséget is ránk kényszerítenék. Például, ha a püspök azt mondaná : a piszkos odúkban hármasával, többesével szorongó, erkölcsileg és anyagilag züllő családokat tereljétek ide az én palotámba, hadd adjak nekik át 80 szobámból 78-at és ha nem jönnek szép szerével, hajtsátok ide őket a törvény erejével. Vagy ha a bankár azt mondaná: nekem évi 500 ezer Ke fizetés jár, kényszerítsük a tanítókat, hogy legalább 30—40 ezer Kc t fogadjanak el, mert én nem tűrhetem, hogy e világon kárhozat legyen az osztályrészük. Igenis : az erkölcs teljesen független a vallástól. Lehet valaki vallásos és mégis erkölcstelen. És lehet valaki vallástalan, de erkölcsös. Az erkölcs mindenkor a gazdasági helyzetnek a velejárója és könnyű annak erkölcsösnek lenni, akinek mindene megvan. Mégis az éleiben azt tapasztaljuk, hogy a jólét minden bősége mellett is tele vannak ezek az úgynevezett gazdag és vallásos emberek erkölcstelenséggel. Az újságok nap, mind nap hoznak híreket, melyek arról szólnak, hogy ezek a nagyon vallásos emberek milliókkal meg milliókkal csalták meg jóhiszemű embertársaikat. Nem lehet tehát fenntartani azt a frázist, hogy valláserkölcs nélkül nem ember az ember. Be kell látni mindenkinek, hogy a tiszta erkölcs legfőbb föltétele az anyagi függetlenség és annak megakadályozása, hogy egyik ember a másik embertársát kizsákmányolhassa s ezen a kizsákmányláson gyűjtött fölöslegen tobzódhasson. ... Az iskolában tiszta erkölcsöt kell tanítanunk, melynek alapja a humanitás. E- gyensulyt kell teremtenünk testi és lelki életünk között. Az egyház aszkétikus ideálját nem fogadhatjuk el, mert úgy sem követjük, mi nem szenteket, hanem erkölcsös embereket akarunk nevelni. Úgy kell tehát nevelnünk gyermekeinket, hogy ne azért ne kövessen el rosszat, mert isteni büntetés jár érte vagy már itt a földön is: büntetés, hanem ítélje el a rosszat, az erkölcstelent önmagába s igyekezzék megérteni mások hibáját. Neveljük rá, hogy az igazságtól sohase tóntorodjék el, még akkor se, ha emiatt élete is veszélyben forogna. Végeredmény : tanítsa a pap a vallást az egyház területén s neveljen a tanító félelem nélküli erkölcsös embereket I De, hogy ennek a föladatnak megfelelhessünk, előbb meg kell tisztulnunk s félelem nélküli erkölcsössé válnunk magunknak is, mert a nevelés egyik legfontosabb eszköze a példaadás, enélkül minden beszéd keveset ér. Ás Lajos. lenni, felfedező, feltaláló és saját találmányának elkészítője is egyúttal. Egy nagy hibája van a könyvnek : a gyermek uralkodási vágyát kelti fel (Robinson és Péntek — űr és a szolga) és a magányosságot, a társadalomtól való elszigetelést ideálisnak tünteti fel. A jó ifjúsági könyv problémáját a szovjetírók oldották meg. A beteg fantáziájú, elavult, ördögökkel, boszorkányokkal, angyalokkal és egyéb túlvilági lényekkel végleg leszámoltak. A gyermeknek valóságot adnak mesealakban is, növelik az ifjúság tisztánlátását, ismeretkörét bővítik s ezzel elértek mindent, amit a jó könyvtől kívánni lehet. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Rendezzétek előfizetésieket
