Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
Kaleidoszkóp 8 1998. május 9., szombat Jegyzetlapok Bürget Lajos Banktitok A budapesti idős asszony meggyilkolása után végre egészen komolyan kezdik venni azt, hogy az ügyfél lehetőség szerint a legdiszkrétebb körülmények között vehesse fel a pénzét. Ne nyíljék alkalom arra, hogy valaki kifigyelhesse, mennyit tesz a táskájába. Megnyugtatóan nyilatkozik a nagy bank vezére; fokozottan bevezetik a diszkrét szobák rendszerét, s arra is lesz gond, hogy a nyilvánosságtól elzárt körülmények között juthasson a bank térségében is pénzéhez a betétes. Ez valóban megnyugtató. Lesz tehát diszkrét szoba és intimbetét. Csak nem hirdették hiába! Fokmérő A május elsejével kapcsolatos legnagyobb élményem az volt, hogy annyi autót láttam egy csomóban Nyíregyházán, mint eddig még soha. Csak egy helyszínről szólnék, a Sóstóról. A strandtól a múzeumfaluig, a vadaspark előtti parkolótól a kisvasút előtt területig álltak sűrűn egymás mellett. Aztán az úton, a Sóstótól egészen a vasúti felüljáróig. Két sorban. Az ember szinte lépésben sem tudott menni, mert jöttek és jöttek az újak. Egyszerűen lenyűgöző volt a régi és új kocsik e parádéja. Ami számomra fokmérő volt. Mutatta, hogy mennyien kívánkoztak ki a szabadba szórakozni. Jelezte, van kocsi, használják is, dacára annak, hogy mindig elsiratjuk anyagi viszonyainkat. Mert itt nem az újburzsoázia volt jelen. Hanem a kisember. A szennyező Sejtelmem sincs, hogy a nagyhalászi diszkó mennyit fizet Nyíregyháza városnak, de szeretném remélni, hogy sokat. Az a gusztustalan plakátinvázió, ami hosszú idő óta folyik anélkül, hogy egyet is letakarítanának, egyszerűen felháborító. A villanyoszloptól a falakig minden teli a programokkal, és ehhez még tonnányi szórólap, amit éjjelente arcátlanul a kocsikra tesznek, időnként bekapcsolva a piszkálással a riasztókat. Könnyű valamit kitenni, de kétségtelen, nehéz letakarítani. Pedig van rendelet. Mi több, a pártokat is kötelezik, hogy a választás után tegyenek rendet maguk után. A diszkó kivétel lenne? Aligha. A munkát csak meg kell rendelni. Mert ez a város hatalmas erőt és pénzt fordít arra, hogy rend legyen. Nem valószínű, hogy lehet kivételezett, aki ez ellen dolgozik. Valaki hiányzik! A csodálatosan helyreállított túristvándi vízimalomban bóklászni ki tudja, hányadszor, mindig új és új élmény. Most olyan a malom, hogy még a néhai Bakk Sándor vízimolnár is örvendene láttán. Mert itt minden megvan, minden működik, minden a helyén található. Csak Sándor bácsi nem. Hiányzik. Nagyon. Nézegetem a képeket a falon, a magyar malomipar fontos embereiről. Ebből a galériából is hiányzik a képe. Pedig ha ő nincs, ezt a malmot régen széthordták volna az ötvenes-hatvanas években. Bakk Sándor vízimolnár nekem mindig hiányozni fog. Nekem ő maga volt a malom. Legalább a képe lenne ott, ahol élt, dolgozott, tanított, magyarázott, és szeretettel óvott minden csavart. Ennyi kijárna Neki. ^ ___ 1 „Látsszon, hogy a szebbik nemhez tartozom” Mikita Eszter _____ A 21 éves Tamás Olivia a nyíregyházi Sipkay Barna Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola levelező tagozatának érettségi előtt álló diákja. Már van egy szakmája, felszolgáló, de úgy érezte, nem ez álmai foglalkozása, s négy évvel ezelőtt elhatározta, hogy leérettségizik. Szeptembertől szeretne a Debreceni Agártudományi Egyetem hallgatója lenni, később pedig a kereskedelemben akar érvényesülni. A közelmúltban megválasztották Nyíregyháza harmadik legszebb hölgyének. Ebből az alkalomból beszélgettem vele.- A verseny óta eltelt pár nap. Hogy érzed magad?- Nem számítottam rá, hogy dobogós leszek, nagyon örülök neki. Életemben ez volt az első verseny, először álltam színpadon, s furcsa volt az a sok fény, amely megvilágított, szokatlan volt az a rengeteg ember, aki mind engem nézett. Bevallom, egy kicsit féltem, de megpróbáltam zavaromat leplezni.- Honnan jött az ötlet, hogy benevezel a versenyre?- Már régóta mondják szüleim, ismerőseim, barátaim, hogy próbáljam meg. Az idén az egyik rokonom felhívott telefonon, hogy végre nevezzek be a nyíregyházi szépségkirálynő- választásra. Részemről a dolog itt annyiban is maradt. Pár nappal később ismét felhívott, s ellentmondást nem tűrő hangon rákérdezett: „Befizetted már a nevezési díjat?” Szüleim s a barátom még egy kicsit noszogattak, míg végül rászántam magam.- Hogyan készültetek a versenyre?- A Szakszervezetek Házában márciusban a New Face Divatstúdió szakemberei kiválasztották a jelentkezők közül azt a tizenöt lányt, aki indulhatott, majd négy héten keresztül hétvégeken gyakoroltuk a színpadi mozgást, vi- welkedésl.- Tizenöt szép, csinos lány. Mindegyik - ha ezt nem is mondja ki - az első akar lenni...- Nagyon jól összerázódott a csapat. Nem a versenytársakat, vetélytársakat láttuk egymásban, hanem a barátnőt.- Aztán elérkezett a megmérettetés napja a színházban...- Először fürdőruhában, majd alkalmi viseletben, s végül a nyolc továbbjutónak menyasszonyi ruhában kellett megjelenni a kifutón. Édes- anyámék a negyedik sorban ültek, s a színpadról észrevettem őket. Anyukám mutatta, hogy mosolyogjak. Akkor úgy éreztem, hogy megfeszülnek az arcizmaim. Most már magabiztosabb lennék.- Harmadik lettél, hétfőn hogyan fogadtak az iskolában?- Nem mindenki tudta az osztályban, hogy indulok a versenyen. Aki tudta, odajött, s gratulált.- Az osztálybeli lányok hogyan viszonyultak sikeredhez?- Ők is nagyon örültek neki, s mondogatták, hogy „ugye, mi megmondtuk”. Nagyon jó az osztályközösség, nemcsak iskolán belül, hanem kívül is találkozga- tunk, eljárunk együtt szórakozni.- Hová jártok, mit csinálsz szabad idődben?- Csütörtökönként a Doors-ba, de már egyre ritkábban, hétvégeken a barátommal az egyik nyírteleki diszkóba járunk, mert mindenkit ismerünk, s nagyon jó a társaság. Legkedvesebb időtöltésem a lovakkal foglalkozni. Ebbe beletartozik a tisztításuktól kezdve a lovaglásig minden. Nagyon szeretem a lóversenyeket s a fogathajtást. A barátom fogathajtó, így rendszeresen részt veszünk ilyen versenyeken. Állatbarát vagyok. Otthon van egy csivavám.- Dobogós lettél. Szerinted mi a szépség?- Egy adottság, amit a gyerek a szüleitől örököl. Egyfajta külső-belső egység. Ha megjelenik egy nő, akkor lehessen rajta látni, hogy a szebbik nemhez tartozik. Fontos, hogy legyen kisugárzása, intelligens legyen. Szerintem a szépség relatív, ezért nem tudok rá meghatározást mondani.- Milyen egy szép nő?- Mindenkinek más és más. Szerintem az, aki smink nélkül is szép. Legalapvetőbb feltétel, hogy tiszta, ápolt legyen. Viselkedjen úgy, öltözzön úgy, mint egy nő.- Ki a kedvenc manökened?- Cindy Crawford. Nem példaképem, csak egyszer láttam az egyik tv-műsorban, s nagyon intelligensnek tűnt.- Lesz. folytatás?- Igen, most már mindenféleképpen szeretném. Jövőre ismét indulni szeretnék ezen á versenyen. A holland Shirchadasj énekkar és zenekar a közelmúltban két helyen - Csengerben és Mátészalkán - lépett közönség elé megyénkben. Az együttes a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő gospelt, azaz „örömhírzenét” játszik, és sikerüket számos koncert, tv- és rádiófelvétel is bizonyítja. Dal, barátság, szeretet, hit Szamosi István A Shirchadasj immáron sokadik alkalommal látogatott Magyarországra, de Mátészalkán most találkozhatott velük a közönség első alkalommal. BertLeeuwis. az együttes karmestere és művészeti vezetője a nagy sikerű mátészalkai fellépés után egy rövid interjúra készséggel állt rendelkezésünkre.- Karmester úr! A Shirchadasj énekkar és zenekar most 14. alkalommal turnézik Magyarországon... Mi az. oka annak, hogy évről évre visszatérnek műsoraikkal hazánkba? — Ezt két fő okkal tudom megmagyarázni - mondja Bért Leeuwis úr. Egyrészt nagyon régi kapcsolataink vannak Magyarországon, hiszen már az első koncert alkalmával jó barátságok alakultak ki, s ez az évek során mind több és több lett. A másik ok pedig az, hogy turnéink első időszakában még a kommunista rendszer volt hatalmon Magyarországon. A változás után észrevettük, hogy egyre több nyugati hatás éri az Önök országát. Mi úgy gondoltuk, hogy mindenképpen Istea igéjét kell hirdetnünk szerte a világon, így Magyarországon is. Örömmel vettük észre, hogy koncertjeinken egyre több ember van jelen, és egy-egy műsor alkalmával sokan térnek meg, és hisznek Istenben.- Kérem, hogy röviden mutassa be az Új Kelet olvasóinak az együttest!- A Shirchadasj! 24 évvel ezelőtt alapította az Edéi református főiskola néhány hallgatója és egy tanár. Természetesen az együttes összetétele azóta változott és állandóan változik, új tagok jönnek, régiek mennek. Az állandó létszám mintegy 80-100 fő, ennek a fele egyetemista, a másik felét pedig olyan emberek adják, akik már dolgoznak, s munka mellett szívesen énekelnek, hirdetik Isten igéjét.- Az együttes műsorában nagyrészt egyházi témájú dalokat hallhattunk modern feldolgozásban. Ezeken a dalokon keresztül mi a Shirchadasj üzenete a magyar embereknek?- Üzenetünk nemcsak a magyar embereknek szól, hanem mindenkinek, aki eljön a koncertünkre, meghallgat bennünket. Ennek lényege, hogy Isten szeretete, Isten segítsége által szeretni lehet embertársainkat is. Ezért kapta az új, a most bemutatott koncertprogramunk ezt a címet: „Use me”, amit magyarra talán így fordíthatunk: „Használj engem!”- A mostani turnéjuk során hol jártak, kik hallhatták ezt az üzenetet?- Mindenütt, ahol járunk a dalainkkal, Isten igéjével szeretnénk „megérinteni” az embereket. Úgy érzem, ez itl ma este Mátészalkán is sikerült, hiszen valami szokatlant kaptak a jelenlévők... Valami megérintette Őket! Egyébként a koncertsorozatunk Esztergomban, a Ferences Templomban kezdődött, majd Budafok és Budapest következett. Debrecenben a Református Nagytemplomban léptünk fel, ezután Csenger közönsége hallhatott bennünket, majd Mátészalka volt a következő állomás. Óriási öröm számomra és az egész együttes számára, hogy most első alkalommal a Shirchadasj Romániába, Erdélybe is ellátogathat. Nagyváradon a Református Püspöki Palotában, illetve Bánffyhunyadon a főtéren egy nagyszabású szabadtéri koncerten lépünk fel. Ezután még néhány koncertünk lesz Magyarországon, majd újabb fellépések várnak ránk másutt. Remélem, hogy jövőre ismét találkozhatunk, amikor eljövünk műsorunkkal az Önök szép or- szágába.
