Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-02 / 102. szám

Arák és anyák A megye ifjú párja Végéhez ért a megye ifjú párja elnevezésért versengők viadala. Lapunk csütörtöki számában láthatták a ked­ves olvasók azoknak a leendő menyasszonyoknak és vőlegényeknek a fényképét, akik pályáztak a fenn említett elnevezés birtoklására az 1998-as évben. Ez év januárjában hirdettük meg az Romantika Esküvői Kelléküzlet és lapunk, az Új Kelet közös pályázatát, amelyben azt tűztük ki célul, hogy a beküldött fény­képek alapján kiválasztjuk a megye ifjú párját. Há­rom hónapon keresztül érkeztek a levelek, gyűltek a fényképek. A szakértő zsűri megtalálta már a szá­mára legmegfelelőbb párokat, azonban a közönség­díj kiosztása még hátravan. Tehát kérjük a lapunk olvasótáborát, hogy lapozza fel újra - ha még nem tette volna meg - a csütörtöki számot, és válassza ki a legszimpatikusabb fiatal párt. A közönségdíjra a jelöléseket május 8-áig várja szerkesztőségünk. Ekrü, santung és légies tüll Hatházi Andrea (Új Kelet) Talán a vőlegények sem haragszanak meg érte, ha azt állítom, hogy minden es­küvő leglátványosabb részt­vevője a menyasszony, azaz a legtöbb kíváncsi tekintet az ő ruháját fürkészi. Sze­rencsére ma már számtalan fazon közül válogathatnak az arák, figyelve a ruhák alapanyagára, díszítéseire, színére. Figili Lászlónét, az Ámor menyasszonyiruha­szalon vezetőjét kértük, se­gítsen eligazodni a fiatal hölgyeknek a nagy döntés előtt.-Sárospatakon, Szeren­csen, Kótajban és Nyíregy­házán is van egy-egy üzle­tünk, mindegyikben olyan készletet alakítottunk ki, hogy bárki találhat a külön­féle stílusokból megfelelőt. Három nagyobb csoportba oszthatók a ruhák. A francia típusú menyasszonyi ruhák­ra az egyszerűség jellemző. A romantikus díszítések jel­lemzik, masnik, csipkék, szolidan gyöngyözött szí­nes virágok, zsinórok, húzá­sok. Ma már nem csak a fe­hér az egyetlen szín a meny­asszonyi ruhákon, díszítés­ként bordót, barackvirág- színt, rózsaszínt használnak a tervezők. Van, aki ragasz­kodik a hófehérhez, de so­kan - egy kis bátorítás után - a színes ruhára voksolnak. A szabásvonalra a2 egysze­rű A vonal jellemző, amelyet sokan harangszabásúnak is­mernek. Az alapanyagok közül a tüll, a santung, az organza a legkedveltebb. A -nagy uszály francia stílus­nál nem jellemző, a fejdísz a ruha stílusát követve egy­szerű, lehet egy-két virág, fátyol minden hosszban. A franciákra jellemző kalapot nálunk a hölgyek nem ke­resik, más fejdísszel helyet­tesítik. Az amerikai típusú ruha a másik véglet. Rendkívül díszített, hatalmas uszá­lyok jellemzik. Sok rnadé- rát, csipkét, gyöngyöket, flittert, strasszt használnak a készítésekor. Általában hosszú ujjúak, és áttört csipkéből készülnek. A több méteres uszályok le- gombolhatóak, így a fotó­zást követően nem zavarják a mozgásban a menyasz- szonyt. Szinte királynői megjelenést kölcsönöz vi­selőjének, ezt csak kiemeli a sokak áltak keresett ko­ronás fejdísz és a hatalmas fátylak. A harmadik kategória az olasz ruhák. Nagyon jel­lemző alapanyaga az or­ganza rengeteg csipkedí­szítéssel és különleges fé­nyével a szatén. A francia stílussal rokon, mert a dí­szítésekben visszafogott. Ebbe a kategóriába tartoz­nak a néhány éve nagyon divatos, elöl rövidebb, há­tul hosszabb fazonú spa­nyolos ruhák, amelyeket ma már nagyon kevesen keresnek. A dekoltázsok változatosak mindhárom irányzatban, elöl és hátul, különféle alakban és mély­ségben. A ruhák idén is hosszúak, földig érők. Szinte mindegyik alá ajánlatos az alsószoknya. Üzleteink­ben kesztyűket, napernyő­ket is választhatnak a leen­dő menyasszonyok, sőt a nyoszolyólányok számára is tartogatunk színes ru­hácskákat. A menyasszo­nyok számára menyecske­ruhákat is ajánlunk. A leg­többen a magyaros ruha mellett döntenek. 1998. május 2., szombat Negyedszer a gyermekekért Anyák napján, május 3-án negyedik alkalommal je­lentkezik a Magyar Televízió 1. és 2. csatornáján az Aranyág ’98 című jótékonysági műsor. A három évvel ezelőtt alapított Aranyág Alapítvány célja, hogy a mű­sor segítségével befolyt összegekből támogassa azo­kat a gyermekgyógyászati intézményeket és progra­mokat, amelyek rossz anyagi helyzetük miatt saját ere­jükből nem tudnának hozzájutni bizonyos eszközök­höz és orvosi berendezésekhez, amelyek azonban a gyerekek gyógyításához feltétlenük szükségesek. Munkatársunktól Az Aranyág ’98 ismét nagy formátumú műsorral teremt le­hetőséget milliók számára a színvonalas szórakozás mellett arra, hogy jótékony, segítő hozzájárulásukkal javíthassa­nak a magyar egészségügy helyzetén. Az elmúlt évi mű­sorok eredményeként összesen kétszázmillió forintnyi pénz­beli és eszközadomány gyűlt össze, mintegy hatvanezer fel­ajánlótól. A befizetett összegek nagysága száz forinttól ötmillió forintig terjedt, ez bizonyítja, hogy a szolidaritás nem csak pénz kérdése. Sok olyan támo­gató van, aki havi nyugdíjából rendszeresen befizet egy szerény összeget az Aranyág számlájára. Az alapítvány kuratóriuma a beérkezett pályázatok alapján dönt a befolyt összegek oda­ítéléséről. Pályázhat minden olyan gyennek-egészségügyi intézmény vagy program, amely célkitűzéseiben megfe­lel az Aranyág Alapítvány alapszabályaiban megfogal­mazottaknak. A nézőknek nem kell mást tenniük, mint felhívni a mű­sor telefonszámát, ahol egy harmincfős csapat várja a hí­vásokat. Rögzítik a felajánló adatait, és az összeg, valamint az adományozó neve néhány perc múlva megjelenik a kép­ernyőn. Természetesen faxon, Interneten és E-mailen is lehet tenni felajánlásokat. Az alapít­vány csekkjei az ország há­romezer-kétszáz postahivata­lában megtalálhatók. Ha az adományozó igénybe szeretné venni az adókedvezményt, ak­kor a befizetést igazoló csek­ken fel kell tüntetnie adóazo­nosító jelét vagy adószámát. Az alapítvány színvonalas műsort szervez nézőinek. Dél­előtt Csákányi Eszter és Ko­vács Kriszta lép fel, bemutat­kozik egy bohócpáros, vala­mint a Wimmer Line Stúdió Gyermekvilág című program­ja, továbbá a Zig Singers együt­tes és a Balettintézet ötödéves hallgatói. Az esti gálaműsort Horvát János vezeti, a sztárpa­rádéban fellép Rost Andrea és Szörényi Lenvente, akik a na­pokban adták ki Mindig veled című duettalbumukat. Az üz­letekbe kerülő első tízezer ka­zetta és CD bevételét - várha­tóan hét-nyolc millió forintot - az alapítvány javára ajánlot­ták fel. A gálán láthatjuk még többek között a Republik együt­test, Mácsai Pált, Zoránt, Cser­háti Zsuzsát, Szt. Martint. Az idén is lesz telefonos árverés, kalapács alá kerül egy teljes SFOR-egyenruha, egy Robin Williams által dedikált póló, Yoko Ono képei, továbbá egy „ereklye”, amely bizonyára el­nyeri a Forma-1-es rajongók tetszését. Tudod, mit érzek ••• 10 000 Ft kedvezmény minden esküvői ruha foglalásakor! (Kérjük, ezt a hirdetést vágja ki, és hozza ma­gával!) ’98. évi modellek széles választékával várjuk a kedves menyasszonyokat! Üzleteinkben lakodal­mas sátor is meg­rendelhető! Ámor menyasszonyiruha­szalon Nyíregyháza, Galéria Üzletház fsz. Telefon: 42/408-755. (a Városi Művelődési Központtal szemben) Kótaji menyasszonyi ru ha- szalon Kótaj, Szent I. u. 7. Telefon: 42/208-340. Vasárnap is nyitva! Parillák Gabriella MA-MA ! ...Te vagy a biztonság, a fény, a meleg, a szeretet, a nyugalom,a puha kéz, a simogató hang, a tej- szagú gondoskodás.Te vagy az én életem, s én a tiéd... MAMI! ...Te óriás vagy és erős, futok utánad... Te szép vagy és kedves, olyan aka­rok lenni, mint te... Te okos vagy és magabiztos, én félek nélküled... Te öledbe veszel és mesélsz nekem, én nézek csillogó szemedbe, s érzem, hogy jó így jó nekem... ANYU! ...Te tanítasz engem, én figyelek rád, jóra nevelsz, s én nem vagyok mindig jó. Én nem értek sok mindent, a te türelmed vég­telen ...már nem csak adsz, kérsz is tőlem ,s ha nem is si­kerül, te dicsérsz, biztatsz, segítesz nekem... ANYA! ...Én Én vagyok... megnőttem, tudom, mi helyes s mi nem, enyém a világ, jó úton járok, kérlek, ne szólj bele... te figyelsz, nézel rám kutatón, halkan nyugodtan beszélsz, próbálkozol, terel­getsz, csak a javamat aka­rod... én merészen, lendüle­tesen, harsányan kiáltva sza­ladok előre... s te? ANYÁM! ...Csak rit­kán látlak, s bár te mondo­gatod, mennyire hiányzóm neked, én nem igazán értem, miért vagy szomorú... az élet megy, a munka, a család, a millió gond mellett nem csoda, ha hozzád csak elvét­ve megyek... te belenyug­szol, sütöd a süteményt, va­salod a tiszta ruhát, vigyá­zol az unokákra, s rájuk zú­dul most helyettem, mit ad­ni vágysz... gondoskodás és szeretet... ÉDESANYÁM!. .csak TE TUDUD, hogy most mit érzek... ha nézem a fát, a lombot, a madarat, az eget, a nap fényét, s rád gondolok... TE érezted a fájdalmat, mit születésemmel okoztam ne­ked... TE óvtál, biztattál, se­gítettél... hagytad, hogy uta­mon járjak... Te tudtad, mit én nem ...de most már én is tudom... Te vagy nekem még min­dig SZERETLEK !... Édesanyák Bürget Lajos jegyzete Amikor már nincsenek, akkor kezdenek hiányozni. Fájón, emlékeket, gesztuso­kat, szavakat idézve jutnak az eszünkbe. Hol melegség önt el, hol az önvád marcangol. Az együtt megélt évek, a tá­volkerülések, a találkozások megannyi pillanata rakódik össze történetté, nemesül meg az emlék, válik elfeledhetet- lenné az, akit életében úgy nem vettünk észre, mint ahogy a levegő létezését sem észleljük. Csak éppen meg­fulladnánk nélküle. Odavágott szavaink, sze- retetlenségeink, oda nem fi­gyeléseink, legyintéseink is eszünkbe jutnak. Azok min­dig szemben állnak az O si- mogatásukkal, csókjukkal, kedveskedéseikkel, védő jóságukkal. Valahogy sosem egyenlő a gyermek és az anya viszonya. Mi mindig kapunk, ők mindig adnak. Mi el tudjuk felejteni őket, Ok soha, egy pillanatra sem. Csak azért, mert édesanyák. Utunkra indultunk, és ész­re sem vettük, hogy batyunk­ban ott lapulnak az általuk adott gyémántok. Mentünk, és azt hittük, hogy erősek vagyunk, okosak, büszkék, legyőzhetetlenek. Ha baj volt, a gyémántok után kap­kodtunk. Az erő után, a hit után, a szeretet után, a simo- gatás után. Az Édesanya után. És ők mindig ott vol­tak, Az anyák sosem tévesz­tik szem elől gyermeküket. Az anyák számára mindig kis gyermekek maradunk. Védtelenek, elesettek, gon­doskodásra szorulók. Nem is fukarkodnak sohasem. Soha­sem kérdezik, hogy nem sok-e már, amit adtak. Nem, hiszen kifogyhatatlanok. Talán kicsit későn, van már akkor emlékezni, ami­kor nincsenek. Jó lenne néha akkor is észrevenni őket, amikor élnek, öregszenek, hajuk őszbe csavarodik. Észrevesszük, hogy miként ég két végén a gyertya, ho­gyan fogy el az, akinek fé­nye és szeretete éltetett a mindennapokon át? Vala­hogy úgy kellene élni, hogy az egyik szemünkkel min­dig lássuk őket. Hogy ne kell­jen elmentük után bűntuda­tunkat borogatni a szép em­lékekkel. Hogy ne váljék szükségessé feltenni ma­gunknak a visszatérő kér­dést: mi lett volna, ha?... Nincs mi lett volna. Van, ami volt. Rajtunk múlón jó vagy rossz, tőlünk függően szép vagy rút. Édesanyáink, kicsiké, na­gyoké, öregeké - olyan csa­pat, amely dicsfényben vo­nul el az időben és a térben. A csapat eleje már csak ép­pen vonszolja magát, a csa­pat vége pedig még fickán- dozón fürge. Mellettük vo­nulnak a gyermekek, a leg­apróbbak és a már szintén öregedők. Párhuzamos utak, melyek sosem találkoznak. Párhuzamos sorsok, melyek nem keresztezik egymást. És mégse megyünk, mehetünk el egymás mellett, szótalan és észrevétlen. Összeköt a soha el nem vágható köldök- zsinór. A szeretet köteléke. Édesanyáinkra ne csak akkor emlékezzünk, ha már elmentek. Míg élnek, addig kapják meg a viszonzást azért, amit tesznek. Nem a bűntudat és a lelkismeret- fiirdalás a nekik járó jutalom. A cselekvő szeretet az, ami megilleti őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom