Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-05 / 104. szám
Falujáró 1998. május 5., kedd Nyugdíjasévek Éppen az egyik ismerősét várta petneházi kertjében Tomócsik János, hogy azt a területet, ami még korábban elmaradt, vetés előtt feltárcsázza. A kis kertecskén kívül a termelőszövetkezetben is van még mintegy két hektár szántóföldje és ötven almafája, de neki már nem hiányzik. A tárcsázást követően a kukoricavetés következik, a burgonyát már két héttel ezelőtt elültette. Az udvaron néhány tyúkot és két kecskét tart, valamint néhány galambot, többel már nem bír foglalkozni. Korábban a tsz-ben dolgozott, most rokkant- nyugdíjas.- Nagyon szeretem a kecsketejet, azért is tartom őket, és viszonylag igénytelen jószágok túl sok gondozást nem igényelnek - szólt a gazda. Két házzal arrébb egy idős házaspár szorgoskodott a földeken, éppen a kukoricát vetették. A még tavalyról maradt csávázott vetőmagot a néni rakta az ura által készített vetőgödrökbe.- Sajnos, korábban azért nem tudtuk elvetni, mert a talaj nagyon vizes volt - mondta Ragyák Sándor -, ez még most is jól látszik a szomszéd földjén. A mélyebben fekvő részek felszíne annyira nedves, hogy a gépet sem bírná meg, mi is ezért vetjük kézzel, na meg azért, mert a magasabban fekvő részeken már korábban elültettük a krumplit, a babot és a kukorica egy részét. A 73 éves gazda korábban kisiparosként tevékenykedett, fűrészgépe volt, és ácsként dolgozott, míg felesége, Cipka Julianna a tsz-ben ledolgozott napok után kapja kicsinyke nyugdíját. Őstermelői igazolványt nem váltottak ki, nincs is rá szükségük, hiszen semmit nem adnak el, csak a saját és a négy gyermekük szükségletét próbálják megtermelni.- Mindketten nagyon szeretünk dolgozni - tette hozzá az asszony -, meg muszáj is, mert belénk alszik a vér. Sertést és csirkét tartunk a hátsó udvarban, múlt héten vágtunk le egy hízót, és még mindig van egy vágni való. Nemrégiben vásároltunk 30 darab egykilós csirkét, és van 25 kacsánk is. Az egyhol- das kertben mindig terem annyi, hogy elég legyen.- A gázt beköttettük ugyan, de inkább fával tüzeltünk az elmúlt télen, mivel itt, a kert végében lévő erdőcske is az enyém, amit szépen kitisztítottam - magyarázta a gazda. Az oldalt írta: Szabó Zoltán Fotók: Lázár Zsolt Sok pályázat, kevés eredmény Petneházán járva, első utunk a falu polgármesteri hivatalába vezetett, ott Molnár Bertalan polgármesterrel találkoztunk, akitől a falu gondjairól, bajairól és az elmúlt években elért eredményekről érdeklődtünk.- Mostanság értünk a vegere annak a már több éve húzódó lakosságarányos vagyonmegosztásnak, amelyet a nyolcvanas évek végén, az akkori társközséggel, Laskoddal együtt épített általános iskola okozott. Közös megegyezéssel idén 6,5 millió forintot adunk át nekik, ebben az ügyben már mindkét képviselő-testület elfogadta a döntést, és bírósági határozat is van.- Miként élnek jelenleg a falu lakói?- Napjainban közel kétezren élnek Petneházán, sajnos a munkalehetőség igen kevés, 20 százalék körüli a munkanélküliek aránya, ami általában 170 embert érint éves szinten. Minden lehetőséget megragadunk, hogy a gondokon enyhíteni tudjunk, közhasznú munkásokat alkalmazunk. Ebben az évben pályáztunk a szociálisan rászorult idős személyek gondozásának a támogatására. Április elsejével 10- en kezdték meg a munkát. Közülük nyolcán negyven idős személy ápolását látják el, és elvégzik a ház körüli teendőket is, míg ketten az óvoda konyhájában dolgoznak. Jónak mondható a település közműellátottsága, a vezetékes ivóvíz, a villany, a gáz, a telefon mindenkinek a rendelkezésére áll, talán a közeljövőben sikerül elkészítenünk a szennyvízhálózatunkat is, amellyel összkomfortossá válhatnának a községben lévő házak. Egy ilyen beruházáshoz nagyon hosszú ideig nem lenne elegendő saját erőnk, néhány környező településsel társulásos formában szeretnénk a pályázatunkat a jövő évben benyújtani. Az orvosi ellátásról az itt élő orvos házaspár gondoskodik. Régi kultúrházunkat korábban lebontottuk, mivel életveszélyes volt, ez idő tájt az iskola tornatermében tartjuk a községi ünnepségeket és a különféle összejöveteleket. Két csapatot támogat az önkormányzat, az egyik a kisvárdai városkörzeti I. osztályban szerepel. Ez nem kifejezetten a mi feladatunk lenne, de elengedhetetlennek érezzük, mivel alig akad más szórakozás az itt élő embereknek, és kevés az olyan helyi vállalkozó, aki képes lenne még ilyen terhet is magára vállalni.- Milyen infrastrukturális fejlesztéseket valósítottak meg, s mik a további feladatok?- Sajnos nem túl sok mindennel büszkélkedhetünk. A pályázatokat rendre minden évben elkészítjük, és határidőre beadjuk, de eddig azokat még minden évben elutasították. A legutóbbi komolyabb útépítés még 1992-ben volt, akkor mintegy ezer méternyi útszakasz megépítésére nyertünk támogatást, sajnos, csak az útalap elkészítésére futotta a pénzből, amely mostanra teljesen elhasználódott, ráférne egy alapos felújítás. Most is bent vannak a pályázataink, negyvenszázalékos támogatást kérünk az UTIG-tól és 50 százalékot a Megyei Területfejlesztési Tanácstól, a maradék 10 százalékot saját erőből kellene megoldani. Ezenkívül van még egy nagyon fontos feladatunk: egészségházunkat az illetékesek határozata alapján december 31-éig használhatjuk, mert nem felel meg az előírásoknak, amin nem is igazán lehet csodálkozni, hiszen több mint nyolcvanéves. Tavaly a Népjóléti Minisztériumhoz és a területfejlesztési tanácshoz benyújtott pályázatunkat elutasították, remélem, idén sikerrel járunk. Terveink szerint mintegy 41 millió forintból már felépülhetne az új egészségház, korszerű orvosi és fogorvosi rendelővel, valamint laborral. Persze mindez a pályázatok elbírálásától függ, a saját erőt az egyházi ingatlanok után kapott kártalanításból tudnánk előteremteni. Távlati terveink között szerepel egy jól felszerelt technikaműhely elkészítése, mivel a korábbi épületét át kellett adnunk az egyháznak, talán az iskola padlásterének beépítésével kialakíthatnánk egy megfelelő számítástechnika-tantermet, és berendezhetnénk ott egy iskolai és községi könyvtárat. Jó lenne egy elfogadható konyhát és étkezőt is kialakítani, a gyerekek most egy nagyobb teremben ebédelnek, amelyre minden évben csak ideiglenesen kapjuk meg az engedélyt.- Okozott-e gondokat az elmúlt hetek csapadékos időjárása?- Sajnos, a belvízelvezető csatornák elég rossz állapotban vannak. Csatornáinkat 14-16 éve használjuk, ez idő alatt az alapos karbantartási munkák valamilyen ok miatt mindig elmaradtak, sok helyen eldugult a hálózat. Éppen ezért pályázatot nyújtottunk be a fejlesztési tanácshoz, segítségükkel a legfontosabb munkákat elvégezhetnénk. A gyermekek a jövő reménységei Az óvodában, ahová 82 gyermeket írattak be, Csorna Jánosáétól, az intézmény vezetőjétől kaptunk tájékoztatást.- Nálunk nem különülnek el élesen a csoportok, igaz, 32 nagycsoportosunk van, de sok gyermek a testvérével közös foglalkozásra jár. A kicsinyek tízórait, ebédet és uzsonnát kapnak, egyikük sem marad ki egyetlen étkezésből sem. A kihasználtság maximális, szinte sorban állás van a helyekért. A személyi ellátottságunk jónak mondható, kicsinyeink nevelésével hat óvodapedagógus és három dajka foglalkozik. A karbantartó az udvart tartja rendben, és esetlegesen a meghibásodásokat javítja ki. Élelmezésvezetőnk és három konyhai dolgozónk a kielégítő táplálékról gondoskodik. A gyermekek szülei naponta és gyermekenként 115 forintot fizetnének a norma alapján, de az ön- kormányzat támogatásának köszönhetően az egy-két gyermekeseknek csak 106, a három- gyermekeseknek 65 forintot kell naponta befizetni. A védőnővel és a háziorvossal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, még a szemészeti vizsgálatokat is helyben oldjuk meg. Nincs olyan gyermek a faluban, aki elkallódna; a 2740 forintos gyermekvédelmi támogatást mindenki megkapja. Indokolt esetben, a védőnő javaslata alapján mindenkit felveszünk az óvodába. Fontosnak tartjuk a környezetet tiszteletben tartó nevelést, 1999-től kezdődően az óvodának ez lesz a kiemelt programja, de az elmúlt években is így volt, amint az idő engedi, mindig a szabadban játszhatnak és okulhatnak a kicsinyek. Hiányzik a tanműhely Nem kerülhette el figyelmünket a falu utcáit róva az általános iskola impozáns épülete. Jelenleg 220- an tanulnak itt, a gyerekekkel tizenhatan foglalkoznak. Egy kivételével valamennyi nevelőnek tanári diplomája van. Öt felső és hét alsó tagozatos osztályban tanítanak. A Nemzeti Alaptanterv által megkövetelt feltételeknek mindenben igyekeznek megfelelni, a pedagógiai program már elkészült. Napjainkban a felkért szakértő vizsgálja azt, és remélhetőleg a nyár folyamán a képviselő-testület is elfogadja.- A számítástechnikaoktatáshoz feltétlenül szükséges gépekkel már most is rendelkezünk, termünk is van, bár elég kicsi - halljuk az iskola igazgatónőjétől, Sipos Józsefnétől.- Nyolc számítógép fér el benne, a foglalkozásokat csak csoportbontásban tudjuk megtartani. A másik alapkövetelmény az idegen nyelv oktatása, ezen a téren a tantestület döntése alapján nem tervezünk lényegi változtatást. Szeretnénk továbbvinni az orosz nyelv okítását, és mellette szakköri foglalkozásként angolt tanítani. Erre a feladatra most készül fel az egyik orosznyelv-tanárunk. Az iskola tanulóinak nagyon hiányzik egy biztonságos technikaműhely, az egyházi ingatlant, mely korábban helyet adott a foglalkozásoknak, visszaadták valamikori jogos tulajdonosának. Szükség lenne egy jól felszerelt főzőkonyhára és étkezdére is; talán, ha a benyújtott pályázatok eredménnyel járnak, megvalósulhat ez a régi vágyunk. Az iskola neveltjei minden évben kitesznek magukért és tanáraikért; á különféle tanulmányi versenyeken, megyei versenyeken általános az első hat helyezés valamelyikének a megszerzése, de többen jól szerepelnek a területi megmérettetéseken, és esetenként az országos döntőkbe is megállják a helyüket. Tanáraink szabad idejükben készítik fel a diákokat egy-egy versenyre, és erre nagyon büszke vagyok — jelentette ki az igazgatónő.- Továbbtanulási lehetőségük is bőven akad, a legtöbben Kisvárdára járnak középiskolákba, néhányan a család szűkös anyagi lehetőségei miatt nem folytatják tanulmányaikat. Az iskola névadó ünnepségre készül. Május 30-án felveszik a Petneházi Dávid nevet, azon a napon a falu minden lakójára gondolnak, és számukra érdekes programokat szerveznek. Nemcsak a jelenlegi lakosokat látják szívesen, hanem örülnének annak, ha mindenki, aki valamilyen módon kötődik a községhez, eljönne, és együtt ünnepelhetnének.
