Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-28 / 124. szám
1998. május 28., csütörtök Határon túl Fotó: Lázár Zsolt, szöveg: korabeli krónika Pünkösd ragyogó arca „1567-ben Pünkösd szombatján Blandrata György indítványából az Ifjú János Király (Zápolya Zsigmond) 1566-ban Szent András napja táján hozott azon végzés következtében, hogy Erdélyben a vallás dolgában mindenek Blandratától függjenek papjaikkal együtt, az ellenszegülők pedig mint hitetlenek büntetődjenek, melynek a csíki székelyek engedelmeskedni nem akarának. Hasztalan kerülgető őket János király, hol ígéretekkel, hol fenyegetésekkel, sok fegyveres népet bocsáta a csíkiakra. Vala többi között Alfaluban Gyergyóban — mely Csíknak fiú széke — egy buzgó megyés pap, István nevű, az jobban is fellázítá álhatatosságra a népet, egyetértve a főrend is velek, elszánák vagyonaikat, életüket hitek oltalmára, eljárák azért egymást és azt végezék: hogy ily utolsó veszedelemben az egész nép fejenként kicsinytől fogva, házaikat odahagyva gyűljenek össze Somlyóra. Egybe is gyűlének minden faluból nagy készséggel. Hírek érkeznek azonban, hogy Udvarhely felől nyomulónak bé feléjek. Az hadak kiválaszták magok közül az fegyverfoghatókat, s rendre állíták az ott kiterjedt szép mezőre. A fehérnépeket, gyermekeket, az öregeket ottan hagyván, eleibe kezdte nyomulni a fegyveres nép, a János király hadának. Vagyon Csík és Udvarhely között egy rengeteg nagy erdő. Ott szembe találkozván fegyverre került közöttük a dolog. A csíkiak jobb részét levágák a király hadának, a többiek nyakra- főre visszaszaladának. Elvégződvén a verekedés, visszafordulának a csíkiak. Mikor a klastromhoz közeledtek, a honn maradottak őket örömmel fogadták, s együtt a templomban menve hálákat adának az Istennek győzedelmeikért. Annak emlékezetére most is egybegyűlnek minden esztendőben azon a napon nemcsak Csíkból, Gyergyóból is... ”