Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-27 / 123. szám

Megyei krónika 1998. május 27., szerda Talán meglepőnek tűnik a kedves olvasónak, hogy ezeken a hasábokon nem a szokásos, a távirati irodától származó hazai híreket találja. Munkatársaink úgy vélték, hogy nem csak a vá­lasztási kampányban tölthető meg ez az oldal megyei érdekességekkel, hanem a csendes hét­köznapokon is. Szó szerint mindenekeié helyez­tük a megyét, ezt követi csak az országos szin­tű, de bennünket is foglalkoztató gondok feldol­gozása, majd tájékozató oldalaink sora. Remél­jük, akaratunk tetszésükre talál, mint ahogy a színes, látványos, változatos tördelés is. Koalíciós tippelő Már az első választási forduló után felmerült, hogy működőképes kormány nem alakulhat a kisgazdák részvétele nélkül. A második forduló után pedig Torgyán József már a választások éjszakáján szám­lát nyújtott be a Fidesznek az állítólagos 82 kisgazda­jelölt visszaléptetése miatt. Sokan vannak, akik nem örülnének egy kisgazda-közreműködéssel létrejövő kormánynak, különös tekintettel arra, hogy az ellen­zék csak itt, a megyében két biztos mandátumot ve­szített el, mert az esélytelen kisgazda-jelölt nem volt hajlandó visszalépni az esélyesebb Fidesz-jelölt ja­vára. Járókelőktől kérdeztük: Mi véleménye egy idesz­FKGP kolalícióról? Szalka Mihály:- Nem nagyon foglalko­zom politikai kérdésekkel, bár ilyenkor, választások körül nem lehet kitérni az ilyen kérdések elől. Annak örülök, hogy fiatalok ke­rültek hatalomra, és talán ők jobban átérzik a felnö­vekvő generációk gondja­it. Egyébként nekem telje­sen mindegy, kivel kötnek szövetséget, csak az a lé­nyeg, hogy valamit javul­janak az életkörülménye­ink. Most mindent meg­ígértek, kíváncsian várom, mit sikerül majd megvaló­sítani ezekből. Talán ma­rad minden a régiben, de az Szabó József:- Semmi jót nem jósolok áz új kormánynak. ígérget­nek össze-vissza, de hogy miből fogják megvalósítani, arról nem beszélnek. Nemjó ez így, hogy minden válasz­tás után teljesen új kormány kerül hatalomra. Ha a szoci­alisták maradtak volna, több bizalmam lenne a kormány­ban. Most majd három évig megint nem csinálnak sem­mit, és annak is mi fogjuk meginni a levét. Mit akar még Torgyán József? Nem elég, hogy az Antall-kor- mány ideje alatt neki is köszönhetően teljesen szét­verték a mezőgazdaságot? Pontosan ő volt az, aki min­det megtett a termelőszövet­kezetek szétveréséért. Most politikai válságot is akar ger­Vasasné Bacsó Eszter:- Isten őrizz egy kisgazda- Fidesz koalíciótól. Nem azért szavaztam a Fideszre, hogy Torgyánból minisztert csi­náljak. Nem örülök annak, hogy ilyen eredmény szüle­tett, ennél még egy nagyko­alíció is szalonképesebb len­ne, bár azt is tudom, hogy a Fidesz ilyesmit nem akar. Nem tudom, mi lesz, talán ha egy Torgyán nélküli kisgaz­dapárt lenne, akkor jobb szív­vel gondolnék erre a szövet­ségre. Sok függ a Fidesz- kongresszustól is. Bízom benne, hogy a koalíciós partnertől függetlenül a fia­tal demokraták képesek lesznek megvalósítani vá­lasztási ígéreteiket. Segíte­is lehet, hogy fiatalos len­dülettel képesek lesznek számottevő eredményeket elérni. Most úgy tűnik, hogy kétesélyes a játszma. jeszteni? Ne legyen igazam, de úgy tűnik, rövid időn be­lül haragban leszünk a szom­szédainkkal. Kávássy meg Torgyán nyíltan követelték Trianon revízióját a parla­mentben. Azt gondolja, hogy Európában lenyelik az ilyen megnyilvánulásokat? ni kell a családosoknak, vissza kell állítani a gyest, hogy a gyermeknevelésre vál­lalkozó édesanyák érezzék: nemcsak szűkebb környeze­tüknek, de Magyarországnak is fontos, amit vállalnak. Fut a dió Bürget Lajos jegyzete Számos olyan növényt isme­rünk, amely vidáman fut fel fára, falra, oszlopra, kerítésre. Kedvelik is az emberek, hiszen az ilyen futónövények sok zöl­det, friss színt jelentenek. E sok­féle futó között a napokban elém tűnt egy, amely valami egészen különleges volt. Nem más, mint egy diófa ágai futot­tak egy nyíregyházi belvárosi ház belső udvarán felfelé. Im­már a harmadik emeletig. Az egykor kis fát igencsak értő kéz metszegette, ágait vezette, és mára már egy egészen sűrű, cso­dálatos zöldet adó lugas alakult ki. A függőfolyosó tisztes részét árnyékolja be, árnyat vet a déli szobákra, illatával megrészegít, szúnyogot űz. Kertészeti remek ez, holott nem is szakember öt­lete nyomán született. Egy a közigazgatásban több évtizedet eltöltött ember ötletét, ügyessé­gét és optimizmusát hirdeti - mindenki örömére. Ha az ember elnézi, hogy eb­ben a házban a folyosókon, a balkonokon virágok díszlenek, s a dió mellett ott vannak az olaszországi különlegességek, a kaktuszok, a szép magyar virá­gok, akkor azt kell mondani: az igényesség diadala ez. Hogy mindez ritkaságszámba megy? Talán igen. Nyíregyházán sétál­va kevés helyen látunk virágok­tól roskadozó balkonokat, ab­lakokat. Főleg a lakónegyedek sivárak, és hiába volt és van virágosítási vetélkedő, igen­csak nehezen törhető át a kö­zöny, az érdektelenség és az igénytelenség kőkemény fala. Mondhatná valaki: pénz kér­dése is a virágosítás. Ez sem igaz így! Ha valaki a megye falvait járja, gyakorta sokkal rosszabb anyagi körülmények között élők kertjében, utcai frontján láthat szép, nem is ol­csó, díszes virágokat. Megtalál­juk ezeket, hiszen van rá igény, a magyar ember lelkének job­bik fele igencsak áhítja a színt, az illatot, a látványt, a virág kí­nálta szépséget. A városlakóban ez nem ilyen erőteljes vágy. Il­lesse nagy tisztelet azokat, akik törekszenek arra, hogy környe­zetük szebb legyen. Akik dol­goznak azért, hogy a bérházi szürkeséget oldja a virágok tar­kasága. Akik úgy érzik, hogy a városlakás összkomfortjához hozzátartozik a gondozott bal­kon, a virágos ablak. Ha valaki maga elé idézi a hajdani falusi vagy polgárházak képét, szinte el sem tudja azokat képzelni egy-egy muskátli vagy éppen petúnia nélkül. Lelkesen támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyek a virágos várost, a díszes bal­kont, az ékes ablakot szeretnék általánossá tenni. Jók ezek, de ehhez nemcsak néhány kupac föld kell. Nem elég egy-egy bérház lakóit ellátni ingyen palántával. Kell a lakó ízlése, szándéka, igénye, de mondhat­nám úgy is: lelke. Ezt pedig senki nem tudja kölcsönözni. Mégis van talán egy kis segít­ség: a hiúság. A „ha neki van, nekem is legyen” gyakorlata. Az ilyen vetélkedés igencsak jó dolog. Aki egyszer megkez­di környezete szépítését, előbb- utóbb rájön az ízére, és akkor aztán nincs megállás. Mert a balkon a lakás része, más a köz­érzet akkor, ha valaki egy kis levegőzésre olyan helyre lép ki, ahol egy darab természet veszi körül. Közhelyes közmondás: aki a virágot szereti, rossz em­ber nem lehet. Hát akkor mu­tassuk is meg, hogy jók va­gyunk! fc-M /? Mir/L-L Hétköznapi mecenatúra Ma még nyoma sincs kiemelkedőfélben lévő nagyvál­lalkozóink körében annak a hajlandóságnak, hogy így vagy úgy megszerzett profitjuk egy részét visszafor­gatnák a köz javára. Talán az egyetlen Stadler Józse­fen kívül nincs is senki, aki magán vagyonából nagyobb összeget áldozott volna szűkebb környezetének felvi­rágoztatására, bár az is igaz, hogy az akasztói juhász­legény alaposan ráfizetett adakozó kedvére. Szerencsé­re a Magyarországon megtelepedett multik körében nem ismeretlen ismeretlen fogalom a közvagyon gya­rapítása. Godfrey H. Finch urat, a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Részvénytársaság vezérigazgatóját kérdez­tük az eltervezett majdani kortárs művészeti galériá­ról, az idősek támogatásáról és arról, hogy egy multi­nacionális nagyvállalatnak a nemzetközi szokásjog alapján milyen kötelezettségei vannak az adott társa­dalmi közegben. Berki Antal (Új Kelet) — Sokan vannak itt a város­ban is, akik különféle sporte­gyesületet támogatnak, és úgy gondoltuk, hogy nekünk nem okvetlenül kell őket kö­vetni. Nyíregyházán pezsgő művészeti élet zajlik, amiben nekünk is részt kell vennünk, és mert sem táncolni, nem énekelni, sem zenélni nem tu­dunk, anyagilag járulunk hozzá a sokszínű művészeti paletta fenntartásához. Az önkormányzattal és a Városi Galériával közösen döntöt­tünk arról, hogy létrehozzuk a kortárs művészetek múzeu­mát. Ezt az elképzelést mi is készek vagyunk támogatni. Már vásároltunk három fest­ményt a majdani gyűjtemény­be, de érthetően -még óvato­sabban foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Alaposabban kell megismerkednünk a helyi kö­rülményekkel, de azért sikerült néhány nyíregyházi művésszel szorosabb kapcsolatot kialakí­tanunk. Nemrégiben fejeztük be a vállalat épületeinek reno­válását, és a helyiségek csino­sításához vásároltunk festmé­nyeket, mert azt gondoljuk, hogy képzőművészet nélkül sivárabbak lennének minden­napjaink. Persze nem csak a művészetek támogatására gondoltunk, a dohánygyár vezetősége és szerintem is legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy a cég karita­tív tevékenységet is folytas­son. Sok a nehéz körülmé­nyek között élő nyugdíjas, akiknek valamiféle biztonsá­got jelenthet a mi tevékeny­ségünk. Magyarországon még nem alakult ki a vállal­kozói támogatások olyan rendszere, mint Amerikában vagy Európában, de úgy lá­tom, jó úton halad az ország, hogy előbb-utóbb itt is meg­teremtődjenek a nyugati me­cenatúra feltételei. Az SZDSZ tündöklése és bukása ff­A forradalmak felfalják saját gyermekeiket - tartja a régi politikai bölcsesség, holott a különféle villongások vérfürdőit nagyon is beazonosítható embercsoportok hajtották végre. Sok esetben maguk az érintettek okoz­zák saját bukásukat, mint ahogy történt ez a harmadik szabad választás alkalmából Magyarországon. Szeren­csére errefelé nem szeretik a guillotine-t, a koncepci­ós pereket, nem rendeznek Szent Bertalan-éjszakákat, de a hosszú késektől is kifejezetten óvakodnak az itt élők. A legegyszerűbb megoldást választva maga a nemzet távolította el a hatalom környékéről a valamikori világmegváltókat. Az egyik 24, a másik 17 képviselői hellyel kénytelen gazdálkodni a jövőben. . választások előtt három-négy B. A. (Uj Kelet) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből egyetlen szabadde­mokrata jelölt sem szerzett annyi szavazatot, hogy kép­viselje a törvényhozásban a helyi liberálisok érdekeit. Talán nincsenek is Szabolcs­ban liberálisok? Vagy igaz a szóbeszéd, hogy pontosan annyian vannak, ahány funk­ciót sikerült megkaparintani maguknak a megye és a vá­ros közhatalmi testületéiben? - kérdeztük dr. Lenti Istvánt, az SZDSZ valamikori frakció- vezetőjét, a megyei közgyű­lés tagját.- Sajnos nem sokkal va­gyunk többen, akik voltak, azokat már rég elmarta a párt környékéről is a mostani vezetőség. A megyében 3,18 százalékos szavazati arányt értek el a szabaddemokraták, ami még csúfos kudarcnak is csak jóindulattal nevezhető. Ennek a mostani eredmény­nek már régebben megvoltak a jelei, de hiába volt a jó szán­dékú figyelmeztetés, a de­monstratív lemondások soro­zata, nem változott semmi. A képviselői helyről, mintegy húsz százalékos szavazati arányról beszélt a megyei vezető, és most csak szomorúan konsta­tálhatjuk, hogy a térségben még a MIEP is sikeresebb volt, mint mi. Lényegében 10-15 ember uralja a pártot, akiknek csak és kizárólag saját egyéni érdekeik a fontosak. A párt körül elburjánzott a korrupció, az elvtelen klikkrendszer. A választók nem ostobák, ponto­san látják, mi zajlik a szemük előtt. Amikor lemondtam a megyei közgyűlésben viselt frakcióvezetői címemről, pon­tosan rávilágítottam ezekre a problémákra. Egyáltalán nem örülök neki, de a választások eredménye igazolta akkori meglátásaimat. Nincsenek tag­jaink, a vezetőség mindenkit elmart, akiről feltételezte, hogy veszélyeztetheti a pozí­cióit. Amikor kisszerű embe­rek reprezentálnak egy társa­dalmi szervezetet, mindig ilyesmi történik. Itt a megyé­ben sem a párt és a választók elemi érdekeit tartották szem előtt, minden egyes vezető csak a maga hasznát kereste, Az RTL Klub Nyíregyházán Az RTL Klub televízió munkatársai szállják meg Nyíregyházán a Kossuth te­ret május 28-án, csütörtö­kön 13 órától. A rendez­vény Kávéházi beszélgetés­sel kezdődik, ahol a meg­hívott vendégek és a helyi média képviselői vesznek részt. Ezt követően két órá­tól a sátorszínpad kivetítő­jén zene, és a csatorna műso­raiból láthatnak összefogla­lót az érdeklődők, majd a vá­azt gondolom, ez a magatar­tás okozta a mostani válasz­tási fiaskót. Nem a sértettség beszél belőlem, jól megva­gyok én a magam tudomá­nyos munkájával, az is kitöl­ti mindennapjaimat. Sokkal inkább a párt iránt érzett lo­jalitásom, a kezdeti idők de- áki értelembe vett liberaliz­musáért való elkötelezettség késztet arra, hogy felszólal­jak a Szabaddemokraták Szövetsége mellett. A máso­dik forduló utáni első tájé­koztatón az SZDSZ elnöke és az ügyvivői testület beje­lentette lemondását. Nálunk sem lehet ez másként. Az eddigi vezetőknek menni kell! Sok alapító tag fordí­tott hátat az elmúlt idő­szaknak, az SZDSZ-nek, és csak abban bízhatunk, hogy látva, mekkora a baj, ezek az emberek ismét csatasorba áll­nak, és az elkövetkezendő négy esztendőben megpró­bálják kijavítani azokat a súlyos erkölcsi és politikai hibákat, amelyekért kizáró­lag a mostani megyei funk­cionáriusoknak kell vállal­ni a felelősséget. ros kulturális életéből lát­ható ízelítő. Lesz még Ki a legjobb kalóz? címmel jel­mez- és ügyességi verseny, Meri vagy nem meri? - já­ték videobejátszások alap­ján, és közönségtalálkozó. A rendezvényt este nyolc órától koncert zárja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom