Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-25 / 121. szám
Mezőgazdaság 1998. május 25., hétfő' Realista gazdák Új Kelet-információ _____ A vidéki lakosság körében nőtt az érdeklődés az Európai Unió iránt. Nemrég felmérést végeztek a falun és kisvárosban élők körében, és arra voltak kíváncsiak többek között, hogy miként vélekednek hazánk EU-csatlakozási reményeiről. A megkérdeztet- tek egyharmada (pontosabban 35 százaléka) realista, és sem túl nagy várakozással, sem feltartott kézzel nem megy az események elé. Huszonnégy százalékos a pesz- szimisták aránya, akik lemondóan nyilatkoznak az európai közösséghez tartozásunkat illetően. 23 százalékos arányban kicsit elrugaszkodtak a valóságtól, és valami csodavárással tekintenek a jövőbe, míg 18 százalékuk tájékozott és kissé reménykedő. Egy másik közvéleménykutatás szerint a mezőgazdasági szakemberek körében legnépszerűbb a Magyar Mezőgazdász című lap. Sokan olvassák még az Agrárfórum és a Számadás című újságokat, és jelentős a Növényvédelem szaklapnak is az olvasótábora. Természetesen sokan vannak olyanok, akik egyszerre több szaklapot is járatnak. A vizsgálatból az is kitűnt, hogy főleg a felsőfokú végzettségűek igénylik a szakismereteik rendszeres fel- frissítését és a naprakész tájékoztatást. Ez minden bizonnyal így van, de meg kívánjuk jegyezni, a megkérdezettek 49 százalékának vagy főiskolai, vagy egyetemi végzettsége van, ami némi torzulást jelent a végeredmény szempontjából. A végzetes csapás F. T. (Új Kelet) ________ Ko moly károkat okozott eddig is a meggymonília- fertőzés megyénkben, de várható, hogy a kórokozók ismét elterjednek az ültetvényeken. Ha az első fertőzési hullámot követően nem vágtuk le a beteg ágrészeket, és nem végeztük el a permetezést, akkor a maradvány szaporítóképletek az újonnan érkezett dózissal együtt megadásra kényszerítik a legyengült, védekezésre képtelen növényeket. A monília ellen előzetesen is lehet védekezni. A hét eleje nem alkalmas ugyan a permetezésre, de esténként kifoghatunk szélcsendes időszakot. A hét második felére pedig javuló időjárást és csendesedő légmozgást jósolnak a meteorológusok. Ne várjuk meg tehát a pünkösdöt, és Munkatársunktól Talán szentségtörésnek számít belvíz idején öntöző- rendszerekről írni, de lesz még aszályos időszak is. A hónap elején Nagyhalászban felavattak egy százhektáros intenzív öntözőrendszert, amelyik természetesen tápanyag-utánpótlásra is alkalmas. Ismerve a homokos és a laza kötöttségű talajok vízmegtartó képességét, még a legesősebb tavasz után sem biztos, hogy nem lesz aszálykáros a gabona, a kukorica vagy a dohány. Nagy beruházás egy öntözőrendszer az első adandó alkalommal végezzük el a megelőző védekezést. Szintén május végén legvalószínűbb a sárgabarackosok gutaütése. Elsősorban olyan egyedeken jelentkeznek a tünetek, amelyeken valamilyen oknál fogva nyílt seb, vagy a védőkéreg hiánya tapasztalható. A sebeken keresztül a kéreg alá jut a fertőzés, és teljesen szétroncsolja a szövetszerkezetet. A tünetek megjelenésekor már nem sok mindent tehetünk, de előtte igen. Ha elmulasztottuk volna, akkor még most is lezárhatjuk sebtapasszal vagy festékkel a csonkokat, és permetezéssel előzhetjük meg a kórokozók megtelepedését. A gutaütést szenvedett fákat mindenképpen vágjuk ki, és égessük el, mert csak további fertőzést okozhat kertünkben. homokot? kiépítése, és hosszú évekbe telik, míg megkeresi az árát, de enélkül már nehezen elképzelhető bármilyen intenzív termesztési technológia. Márpedig, ha valaki komoly összegeket áldoz egy ilyen rendszerre, akkor már úgy érdemes, ha piacképes fajtákat telepít a termőterületre, és megfelelő növényvédelemmel óvja a termés minőségét. Csak így lehet eredményes és gazdaságos a beruházása. Nem kell tehát megmosolyogni azt a gazdát, aki még ilyenkor is az öntözőrendszerének kiépítésén fáradozik. Tavalyi gondok, idei árak Rég elmúltak már azok az évek, amikor nem számított az alma minősége, a Szovjetunióba kétmázsás konténerekben ömlesztve szállítottuk a szabolcsi jonatánt. Az évtized elején az Antall-kormány politikát csinált a gazdaságból, és a külföldi, főleg nyugat-európai termelők és kereskedők azon nyomban benyomultak a helyükre, és eszük ágában sincs átadni a tőlünk megszerzett piaci pozíciójukat. A Lajtán túlra meg azért nem tudunk exportálni, mert a minőség bizony kívánnivalót hagy maga után. Marad tehát a léalmagyártás. Fekete Tibor (Új Kelet) Az elmúlt évben igencsak ingadozó volt az almasűrítmény világpiaci ára. Hagyományos vevőink, mint a németek vagy a japánok, hamar igazodtak az őszi árzuhanáshoz, és a kezdeti ezernyolcszáz német márkás tonnánkénti ár rövid idő alatt ezerötszáz, márkára esett vissza. Hiába termett kevés alma megyénkben, a világpiaci ár mozgásában jobbára a dél-amerikai termésátlagok a meghatározóak. Még Európában is inkább a lengyel vagy a román almaterméshez igazítják az árakat, mint a magyar terméskilátásokhoz. A szaktárca a termelők és a feldolgozók nyomására végül 21 forintban állapította meg a garantált felvásárlási árat, de hamar kiderült, hogy ez is kevés. Póttámogatással úgy-ahogy orvosolni lehetett a bajokat, de még így is jelentős mennyiségű almasűrítmény maradt raktáron. Becslések szerint még most is közel tízezer tonna sűrítmény vár kiszállításra az országból. Ez igazából annyiban jelent komoly gondot, hogy a sűrítménygyártók közül néhá- nyan még a támogatott kamatozású hiteleket sem tudják időben visszafizetni, addig pedig nem kapnak az idei támogatásból. Vagy mégis? Többek között ez volt az Alma Terméktanács legutóbbi ülésének egyik kardinális kérdése. Az elmúlt évben hetven százalékos kamattámogatással segítették a sűrítményelőállítókat, hogy legalább a kistermelőket időben ki tudják fizetni. A gyártók pedig arra számítottak, hogy majd a külföldi értékesítésből egyenlítik ki a számlát. Ez azonban nem mindenkinek sikerült. Ráadásul a be nem kalkulált áresés miatt jelentős bevételtől, közel egymilliárd forinttól estek el a sűrítménygyártók. A kompenzálásra utólag még kilónként három forintot kémek a gyártók, hogy legalább veszteségük ne legyen az elmúlt szezonból. Ebben az évben nem akarták az utolsó pillanatra hagyni a támogatások odaítélését, és a közelmúltban döntöttek arról, mely gyártók részesülhetnek kamattámogatásban. A pályázók között voltak szabolcs- szatmár-beregiek is. Egy anar- csi, két vajai és egy nyíregyházi cég kapott a közel százmillió forintból. Természetesen ezt nem parázspénzben kell érteni, hanem a hitelek kamatainak törlesztésére kell fordítani ezt az összeget. A szabolcsi alma megkopott hírnevét hivatott visszaállítani a Garantáltan Egészséges Almavédjegy bevezetése. Az elmúlt évben bevezetett GAE-jelzés még nem eléggé elterjedt. Hiába osztogatják ingyen a Maiévjáratokon és az Intercity-járato- kon, nagyobb publicitást kellene adni ezeknek a termékeknek. Jó lehetőség kínálkozik a Nyírségi Osz-rendezvénysoro- zaton, amikor egy kicsit ránk figyel a világ. Megyénk és városaink vezetői szerencsére egyre gyakrabban néznek szét a világban, és hasznos dolog lenne, ha útjaikon jó értelemben véve reklámoznák a GAE-védjegyet, akár termékminták bemutatásával is. Volt már ilyenre példa, de kívánatos lenne nagyobb hírverést csapni a jó szabolcsi, szatmári és beregi almának. A várható idei felvásárlási árakról igen ellentmondásos értesülések látnak napvilágot. Ha a tavalyi 21 forintos alapárhoz hozzászámítanánk a legalább három forintos további árkiegészítést és az éves infláció mértékét, akkor legkevesebb harminc forintot kellene adni a léalmának kilójáért. Dél-Amerikában most fejeződik be az almaszüret, és még nem ismert a megtermett mennyiség. Ennek ellenére jelentős árnövekedést nem prognosztizáltak a sűrítménypiacon, tehát nehezen képzelhető el a harminc forintos felvásárlási ár. Bár ne bizonyuljon megalapozottnak jóslatunk, és a szabolcsi gazdák is haszonnal értékesíthetnék léalmájukat, de ehhez még komoly árharcot kell megvívniuk minden bizonnyal már az új parlamettel és az újonnan felálló szaktárcavezetéssel. Kevés a legelő Munkatársunktól Tíz év alatt százhúsz ezerről mindössze húszezerre csökkent a húshasznosítású szarvasmarha-állomány az országban. Ez részben a külgazdasági kapcsolataink kedvezőtlen változásának következménye, részben a hazai fogyasztás visszaesése, és részben a legelők méretének drasztikus visszaesése miatt alakult így.- Az európai uniós csatlakozásunk előkészítése idején már most tisztán látszik, hogy megyénk mezőgazdaságilag megművelhető területének jelentős része nem felel meg az EU-normáknak, és a művelési ágból ki kell vonni. Ezek jobbára erdőtelepítésre és legeltetésre lesznek csak alkalmasak. Addig is tenni kellene valamit. Az elmúlt évtizedek jól példázzák, hogy egyik évről a másikra nem lehet felfuttatni az állatállomány létszámát. Még a baromfi- ágazatban sem, ahol pedig a tenyészidő lényegesen rö- videbb, mint a nagytestű kérődzőknél. Szakemberek állítják, még a legösztön- zőbb gazdasági intézkedések ellenére is négy-öt év is kell ahhoz, hogy a szükségletnek megfelelően növekedjen az állatállomány. Ha most kezdjük el a létszám- növelést, akkor még marad időnk arra, hogy a jövő évezred második évére tervezett csatlakozásunkig legyen megfelelő mennyiségű és minőségű tenyészállat-állomány. Bizony a minőség legalább annyira fontos, mint a darabszám. A hazai tehénállománynak csak hét százaléka felel meg a nyugat-európai minőségi követelményeknek. Márpedig akármilyen hálás is a holstein-fajta, ezzel a húsz, harminc évvel ezelőtt kinemesített fajtaválasztékkal nem vehetjük fel a versenyt. Nem arról van szó, hogy most légkondicionált istállókat kell építeni, hanem olyan húskihozatalű, fagy- gyúszegény, de mégis a rideg tartásra is alkalmas fajtákat kell elterjeszteni, amelyek gazdaságosan tarthatók, és húsuk bármelyik piacon értékesíthetők. A fajtaváltáshoz pedig legelő kell. A mezőgazdaság magánosítása a közösségi tulajdonlás helyett a gazdaszemléletet honosította meg újra hazánkban, de ezzel egy időben olyan legelőket is felszántottak, amelyek megművelésre alkalmatlanok, és gazdaságosan egyetlen kultúrnövény sem termeszthető bennük. Jó lenne visszaállítani eredeti funkciójukba ezeket a területeket, és meg lehetne találni akár bérleti díj, akár más formában azt az arany középutat, amely a tehenes- gazdáknak is megéri, és a tur lajdonos sem károsodná. Ebben lehetne jelentős szerepük a gazdajegyzőknek, akik jól ismerik a körzetükhöz tartozó települések mezőgazdasági adottságait, és tudják, mely részeken érdemesebb inkább legeltetni, mint szántani. Ezek a szakemberek segíthetnének eligazodni a fajtaválaszték útvesztőiben. Akkor lehetne igazán versenyképes megyénk állattartása.
