Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-20 / 117. szám
1998. május 20., szerda Látkép A szekeresi templom üzenete Kozma Ibolya (Új Kelet) Azt mondják, templomot hajdan csak oda építettek, ahol Isten megjelent. Ettől lehetett az szent, a találkozások és a kinyilatkoztatások színhelye. Az bizonyos, hogy abban a kicsiny, Fehérgyarmathoz közeli faluban, Nagyszekeresen a legszebb teret találta meg a Jóisten, azt, ahol a szigetet a Gőgő patak öleli át, s fák állnak a fehérre festett templom közelében. Nem csoda, ha a református tiszteletes, Csűri Lajos gyermekei azt mondták, ha valaha el kell költözniük innen, csak úgy mennek, ha a templomot is vihetik magukkal. Nyaranta református gyerekek, lelkészek találkoznak ezen a helyen, s lelkűket megérinti az üzenet, melyet a falu és a sziget hordoz. Szeretet és tisztelet kedves nyomait hagyták itt őseink, talán azzal a célzattal, hogy értsünk belőle. A templomkertben emlékművet állíttatott elhunyt felesége emlékére Isaák Sámuel. Tekintetes Antalfai Sólyom Jozefa tizenkilenc éves volt, amikor világra hozta fiát, Ferdinándot és eltávozott az élők sorából. Az Isaák család klasszicista sírboltjába nem is túl régen helyezték örök nyugalomra az utolsó földbirtokost, Jékei Ferencet. Fia, Elemér gyermekkorában menekült külföldre, éveken át hordárként dolgozott, hogy pénzt keressen mindennapi megélhetéséhez. Éveken át haza sem akart térni, s úgy rendelkezett, ha egyszer meghal, hamvait szórják szét, hogy vigye azt a szél minél mesz- szebbre. Az igazságtalanul elviselt megpróbáltatások hatására megkeményedett a szíve, s nem érzett sem nosztalgiát, sem szeretetet Magyarország iránt. Apja temetésére Beligumi otthonából tért haza szülőföldjére. A régi ismerősökkel, apja régi barátaival találkozva megváltoztatta eredeti elképzeléseit, s úgy rendelkezett, hogy majdan őt is a nagy- szekeresi családi sírboltba temessék el. Azóta is minden évben ellátogat a faluba. A bal oldali széksor mellett, a templom belső falára egy gerendát erősítettek, minden bizonnyal egy felújítás alkalmával cserélték ^i az elfáradt tartóoszlopod. Már semmi szükség nem volt rá, de a renoválással megbízott mester nem engedte kidobni, rávéste elődje nevét, ezzel emléket állítva munkájának. A tiszteletes szerint a sze- keresi templom egészen különös épület. Hajói meggondolja az ember, úgy néz ki, mint egy lefektetett emberalak. A fej maga a szentély, a többi része a test. A szentély napablakából jön a fény, kelet felől, Jeruzsálem felől. A „fej” és a „test” között állították fel a hatalmas diadalívet, amely jelzi, hogy várja, befogadja azt, aki be akar jönni. Az épület északi oldala zárt, a déli oldal nyitott, ezt jelzik az ablakok. Csakúgy, mint az ember, hiszen egyik részünk nyitva van a világ, s az emberek előtt, míg van egy másik világunk, egy titkunk, melyet magunkba zárunk. A szószék és a korona a népművészet egy csodálatos darabja, központi alakja a vérével tápláló pelikán, mely saját magát áldozza fel szeretteiért. A szeretetből adott áldozat maga az élet, ezt jelképezi a vércseppekből kinőtt szív alakja. Az épület renoválását 1981- ben kezdték el. Tulajdonképpen a könnyező házigomba gyors szaporodásának köszönhető, hogy a szakemberek olyan gyorsan láttak munkához. A munkában a falu apra- ja-nagyja részt vett, talán ekkor érezték meg, hogy menynyire fontos, s mennyit ér a templomuk. Manapság újra divat együtt dolgozni, összefogni, a re- gionalitás gondolatát sokan újkeletűnek tartják, holott ez nem a modern kor találmánya. A nagyszekeresiek évek óta együtt dolgoznak a kissze- keresi, a zsarolyáni és a jánk- majtisi emberekkel. A négy szomszédos kis falu egymás közelében, a világ végén nem élhet, nem létezhet egymás nélkül. Magukba és egymásba vetett hitük ad számukra erőt. Azt mondják, nem falvakhoz, városokhoz, hanem emberekhez kötődünk. Valójában titok marad számunkra, hogy a település kedves varázsa vagy a nagyszekeresiek egyszerűsége az oka annak, hogy nem kívánkozik egyhamar elköszönni az, aki egyszer erre téved. Csűri Lajos tiszteletes minden erejével azon van, hogy összefogja az embereket. Szívből és nem kötelességből ül a betegek ágya mellett, vigasztalást ad az elesetteknek, reményt a reménytvesztettek- nek. Csöndes nyugalmával járja a falut, s figyelmezteti a kiskertben dolgozó nénikét, hogy korai lesz még a munka a napokban végzett szemműtét után. A tiszteletes sohasem siet, ha az emberről van szó. Itt még nem felejtették el egymást az emberek, a szomszédok bátran átjárnak egymáshoz beszélgetni, és segíteni is, ha úgy hozza az élet. A gyerekek tisztelettudóan köszönnek az utcán, valamennyien ott vannak hittanórán is. A tiszteletes felesége, Csüriné Joó Anna elsőként önmaguk ismeretére tanítja a gyerekeket. Arra, hogy tudják kik ők valójában, mi a feladatuk, mit kell tenniük. Úgy véli, ha ezzel tisztában vannak a kis nebulók, nagy baj nem lehet. A Csűri házaspár saját maga készített könyvet a református hittanórákra. A rajzos, színes hittankönyvet az ország számos gyülekezetében ismerik. Együtt dolgoztak azon is, hogy az általuk oly szépnek és nagyszerűnek tartott templomot minél többen megismerjék. A parókia udvarán mosdót, zuhanyzót építettek az erre járó turisták számára. Ha nincsenek otthon, a közelben lévő tornácos lakás lakóitól lehet elkérni a kulcsokat. A templom melletti tisztáson megpihenhet az idegen, s gyönyörködhet, hiszen ez méltán lehet az a hely, ahol Isten megjelent.
