Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

Labdarúgás Célegyenesben a Demecser 1j9Í.VÚ!6. NB II Keleti csoport, 27. forduló Hatalmas lehetőséget kaptak a sorstól a hét végén a demecseriek, hiszen a vetélytárs Soroksár hazai kör­nyezetben szenvedett vereséget. Ahhoz, hogy az él­lovas megnyugtató előnyhöz jusson a hajrá előtt, „mindössze” egy feladata volt: le kellett győznie a megyei rangadón a Nyírbátort. Mindez azonban nem tűnt olyan egyszerű feladatnak, mivel a bátoriak az utóbbi időben sok borsot törtek a Demecser orra alá. Barczi Róbert (Új Kelet) Végül egy élvezetes, küz­delmes mérkőzésen, ha mi­nimális különbséggel is, de begyűjtötte a három pontot a bajnoki cím első számú várományosa. A lefújás után a hazaiak örömmámorban úszó edzőjével, Eszenyi Dé­nessel váltottunk néhány szól.- Mennyire foglalkoztat­ta a csapatot a meccs előtt a Soroksár botlása?- Természetesen minden­kit feldobott a hír, de én egy kicsit tartottam tőle, hogy emiatt görcsössé válnak a fiúk. Ráadásul a Nyírbátor ellen amúgy sem ment ne­künk az utóbbi időben. Sze­rencsére a félelmem alapta­lannak tűnt, mivel nemcsak lelkesen, hanem jól is ját­szottunk. Úgy érzem, végig jobbak voltunk, s ha a „ka­pufák bemennek”, köny- nyebb lett volna a dolgunk. A gól viszont nagyon jókor jött, így nyugodtabban vár­tam a második félidőt.- A folytatásban is többet támadtak, elsősorban átlö- vésekkel, pontrúgásokkal próbálták bevenni az ellen­fél kapuját, mégis vendég­gólt láthattak a nézők...- A második játékrész is a mi fölényünkkel kezdődött, de egy figyelmetlenség után elszállt az előnyünk. A csa­pat tartását és erejét bizo­nyítja viszont, hogy nem sokkal később ismét - ezút­tal véglegesen — megszerez­tük Baloßh Tibi révén a ve­zetést. Úgy érzem, a játék képe alapján teljesen megér­demelten szereztük meg a három pontot, és azt is mond­hatom, az eredmény nem tükrözi hűen a két gárda kö­zötti különbséget.- Akárhogy is számoljuk a pontokat, lépéselőnybe kerültek a riválissal szem­ben, és most már csak kar­nyújtásnyira van a bajnoki cím...- Ha nem kapunk ki a hát­ralévő találkozókon, akkor elérhetjük a célunkat. A Ka­locsával és a Kazincbarciká­val idegenben, míg a Palo­tással itthon játszunk, s amennyiben hét pontot tud­nánk szerezni, már nem fe­nyegetné veszély az első he­lyünket. Csendben, kissé letörten szedelőzködtek a nyírbá­toriak a lefújás után, hiszen titkon egy döntetlenben re­ménykedtek. Hiába küzdöt­tek azonban végig becsület­tel a vendégek, ezúttal fejet kellett hajtaniuk a nagyobb tudás előtt.- Egy pontért jöttünk, és kis szerencsével ez meg is lehetett volna - vont mérle­get a kilencven percet köve­tően Baracsi János, a Nyír­bátor szakvezetője. - Egy tá­madóval léptünk pályára, s mivel nagy nyomásra számí­tottunk, elsősorban a közép­pályát erősítettük meg. A demecseri rohamok be is kö­vetkeztek, de úgy vélem, a hazaiak első gólja előtt nem járt volna szabadrúgás. A for­dulás után mindent megtet­tünk az egyenlítésért, és a próbálkozásainkat végül si­ker koronázta. Sajnos az örö­münk nem tartott sokáig, mert egy jól eltalált lövéssel ismét előnyhöz jutottak ven­déglátóink.- A házi gólkirályuk be­cserélése egyértelműen azt bizonyítja, hogy ezután sem tettek le a pontszerzésről.- Természetesen mindent megpróbáltunk, hogy ne üres kézzel távozzunk, ez indokolta Tóth Attila pá­lyára lépését is. Bár végig megtettük a magunkét, ez­úttal mindez ennyire volt elég. Összességében azt mondhatom, megérdemel­ten nyert a bajnokaspiráns, hiszen rutinosabb játéko­sokból áll, és ez elsősorban az egy-egy elleni párhar­coknál jött ki.- Teljesítette már a csapat a kitűzött célt?- Még öt pont hiányzik hozzá, de szerintem ezt meg­szerezzük az utolsó meccse­ken. A két hazai találkozón­kat kellene hozni, és akkor biztos középcsapatként zár­nánk a bajnokságot. Helyzetkép a tömegverekedés után A vasárnap lejátszott Ferencváros-UTE labdarúgó mérkőzés előtt történt tömegverekedés miatt előállított tizenegy személyt kihallgatásuk után szabadon engedte a rendőrség, de ellenük megindult az eljárás - tájékoztatta az MTI-t hétfő délután Gergelics Zsóka, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szóvivője. A előállítottak közül kettő ellen hivatalos személy elleni erőszak, kilenc ellen pedig garázdaság miatt indítottak eljárást. A szóvivő elmondta még, hogy a szemen dobott rendőr sérülése súlyos, de nem maradandó. (MTI) 1998. május 19., kedd IT Nincs pénz a profiligára? NB I B, 35. forduló „Döntetlennél rosszabb eredményt nem engedhetünk meg magunknak!” - jelentette ki Őze Tibor, az NYFC edzője még pénteken, amikor is soproni kirándulásukra elindul­tak. No persze, a maximális célkitűzés a győzelem lett volna. Mint kiderült, az egy pont meglett, igaz, a további kettő megszerzésére is volt esélye a Sóstói úti alakulat­nak. Mindez az OTSH elnökének elmúlt héten született, a Dunaferr SE-t „pontjaiba visszahelyező” határozata fé­nyében azt jelenti, hogy a tavasszal végig a tabella élén feszítő nyíregyháziak előnye két pontra olvadt. A hátra­maradt három forduló éles harcot ígér, de az már biztos, bármi történjék, az NYFC legalább osztályozós. Ezzel azért nem elégszenek meg a Jiikák”. A biztos feljutó hely, il­letve a bajnoki cím megszerzése auél a nyíregyháziak­nál. Erről is, és a szombati, SFAC elleni döntetlenről is kérdeztük Kulimár Jánost, az NYFC elnökét. Ré vay Zoltán (Új Kelet)- Elnök úr, szombaton egy pontot szereztek Sopronban, ho­gyan értékelte a Iáitokat?- Kicsit új csapattal álltunk fel. Milosevics sérülése miatt Takács hosszú idő után újra a kezdőben szerepelt, és Sopronba menet Kondora gyomorbántalmakra panaszkodott, így az ő helyén Koltai játszott. Az átalakított csa­pat is jól helytállt. Az elején volt három olyan helyzetünk, ame­lyekkel meg lehetett volna nyer­ni a meccset. A sonroni hálóőr az első percekben bizonytalanko­dott, három távoli lövés is messzi­re pattant tőle, de sajnos egyikre sem értünk oda. A hazaiak az első játékrészben nem is igen veszé­lyeztettek. Az első félidő hajrájá­ban Karkusznak volt óriási hely­zete, de a fejese a kapufán csat­tant, megjegyzem, mögötte még Czap is üresen érkezett.- Ennek ellenére szünet után a hazaiak szerezték meg a vezetést!- Az 58. percben kettős „sokk” is ért minket. A soproni kapus, Bíró kirúgáshoz készülődött, amikor a hangosbeszélő megszó­lalt, és bejelentették, hogy aPécs- Dunaferr meccs 0- 1-re áll. Ahogy ez elhangzott, a hosszan kirúgott labda a mi kapunk előtt húsz-hu­szonöt méterre lepattant. Ott Bar­na Miki viaskodott Tikosival, és a soproni csatár elment, és berúg­ta. Talán a mieink egy kicsit még a Dunaferr eredményét értékelget- ték magukban, ezért elbámész­kodtak. Ezt nehéz egy perc kö­vette, de szerencsére kiegyenlí­tettünk. Ez elsősorban Takács harcosságának köszönhető, meg­szerzett egy labdát, betetteKírc/i- mayerhez, és ő passzolt Koltaihoz, aki élt a lehetőséggel, és gólt szer­zett. Utána kiegyensúlyozottá vált a meccs. Egyébként úgy szá­moltam, a két idegenbeli meccs­ből egyet nyerünk, egyet döntet­lenre hozunk. Nos, ez még meg­valósítható, persze jobb lett vol­na most nyerni! Természetesen a hazai meccseinken is győzni kell.-A papírforma szerint minden­képpen megvan az esély a felju­táshoz. Ősztől akár a profiligá­ban folytathatja az NYFC a küz­delmeket. Erre is megvan az esély, illetve az anyagi lehetőség?- A feljutást jelentő első vagy második hely megszerezhető, de a folytatást illetően nem vagyok ennyire optimista. Továbbra sem tolonganak a támogatók a Sóstói úti irodánál. Ez nem azt jelenü, hogy mi ölbe tett kézzel várnánk a megjelenésüket, de korábban több nagy vállalkozás első számú vezetői tettek ígéretet arra, ha fel­jutunk, akkor segítenek minket. Nos, ebből még szinte semmi sem valósult meg. Az idő nagyon gyor­san szalad, ha a bajnokság végéig nem alakul meg a klubot működ­tető új kft., akkor nem marad elég időnk a profibajnokságra való fel­készülésre és a nevezésre, illetve a nevezési feltételek teljesítésére! Ezt az aggályunkat jeleztük is a nyíregyházi önkonnányzatnak. A város vezetői mindent megtesz­nek értünk - amiért ezúton köszö­netét mondunk -, de ők sem ju­tottak előbbre. Ha a megyei ön- kormányzat és négy-öt nagy cég - akik egyébként ígéretet tet­tek korábban, hogy segítenek - nem támogat bennünket, akkor nem tudunk nevezni. Ha ezen a héten nem kezdjük el az átala­kítást, akkor már késésben le­szünk!- Mennyi esélyt ad arra, hogy a klub indulhat a profil­igában?- Mondom, a feljutás kiví­vására képesek vagyunk. Arra, hogy tudjunk nevezni a profil­igába, most öt százalék esélyt adok. Ezt az öt százalék esélyt vagy idegenből, kívülről jövő támogatás vagy megyei össze­fogás, a szurkolók támogatása jelentheti. Azok a cégek, ame­lyek decemberben támogatást ígértek, egyelőre hallgatnak. Bérlettel az NYFCért! Kulimár János szerint a szurkolók összefogása is segíthetne az NYFC nehéz anyagi helyzetén. Hogy mit is értene ezalatt pontosan az elnök? Nos, egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a nyíregy­házi csapat iránt. Úgy tűnik, a szurkolók is „vevők” lennének egy profi bajnokságban szereplő csapatra. A fociklub elnöke ezt az ér­deklődést nap mint nap tapasztalja. Nemcsak a megyeszékhelyről, de az egész megyéből egyre többen érdeklődnek. Ügy tűnik, ha sikerül feljutni, és indulni a profiligában, akkora nézőszám is ugrás­szerűen megnőne. Ezt a lehetőséget szeretné kihasználni a klubelnök. Az NYFC - ha a feljutás valósággá válik - egy olyan akciót szeretne elindítani, mely­nek során a következő bajnoki évre szóló bérleteket árusítanák. A bérleteket például a szurkolók kedvenceinek képével díszítenék. Az NYFC-drukkerek a jövő évi meccsekre szóló jegyeik előre megváltá­sával segíthetnének a klub nehéz helyzetén. Az akció nem korláto­zódna a megyeszékhelyre. Az érdeklődőket a megye minden részé­ből várják, abban a reményben, hogy a szurkolói támogatás is előrevinné az egyesületet szorult helyzetéből. Az Új Kelet az NYF'C akcióját saját eszközeivel is támogatni kí­vánja. Ezért az újságunkban elkövetkezők napokban és hetekben rendszereseit beszámolunk az akció részleteiről, az egyesület ezzel kapcsolatos terveiről. Ugyanakkor helyt adunk szurkolóknak az akcióval kapcsolatos véleményének is! Szarka: „Annyit mondok: Lajos bácsi...” Ismét egy nagy skalpot gyűjtött be a Vasvári. Vasárnap hazai pályán 2-1 arányban fektette két vállra a bajnok­ságban negyedik helyen álló, NB l-es labdarúgókkal te­letűzdelt Matáv SC Sopron gárdáját. A mérkőzés után Szikszai Lajos edzővel és a győztes gólt szerző Szarka Lászlóval beszélgettünk. Száraz Attila (Új Kelet)- A Sopronnak voltak a mér­kőzés elején nagyobb lehetősé­gei, mi úgy érzem, jó ütemben rúgtuk a gólokat. így szereztünk a szünetig kétgólos vezetést - foglalta össze az első negyven­öt perc eseményeit Szikszai La­jos. - A második játékrész ele­jén tudatosan adtuk át a terepet a vendégeknek, ezt beszéltük meg a szünetben. A Matáv szé­pítése után is voltak lehe­tőségeink, például Szemán fe­jese. Összességében jobbára mezőnyfölényben kétségte­lenül a Sopron játszott, a gólo­kat viszont mi rúgtuk!- Tegyük hozzá, nagy közön­ségsikert aratva nyert a csa­pat...- Nem lehet közönség nélkül jó focit játszani. Úgy érzem, egyre jobban egymásra talá­lunk. Sokat jelent a biztatásuk.- Ön az utóbbi időben egyre többszőr ugrik fel méltatlan­kodva a kispadról, ma a játék­vezetőfigyelmeztette is. Koráb­ban ez nem volt önre jellemző...- Gondolom, ezt a felfokozott idegállapotot az hozza magá­val, hogy egyre közelebb kerü­lünk céljaink eléréséhez. A ta­vaszi idény előtt azt mondtam, hogy huszonöt pontot szerzünk majd. Tamás Géza optimistább volt, ő harmincat jósolt. Öröm­mel ismerem el, hogy úgy tű­nik, neki lesz igaza. Szokták mondani, evés közben jön meg az étvágy. Bennem van, hogy szereüiék még jobb és jobb ered­ményt elérni. Teljesítményünk­ről mindennél többet mond, hogy jelenleg a tavaszi tabella 4. vagy 5. helyén állunk.- Mi a Szikszai-titok? Ön időről időre feltűnik Vasvári­ban, és kihúzza a már-már re­ménytelennek tűnő helyzetben lévő gyógyszergyári csapat szé­keiét...- Nincs titok. A csapat vala­milyen szinten elfogad. Ha mondok valamit, talán elhiszik, hogy nem is olyan marhaság. Ha azonnal hisznek nekem és a megbeszélés közben nem azon gondolkoznak, hogy jót mon- dok-e nekik, akkor már nyert ügyem van.-Ósz végén, amikor siralma­san szerepelt a csapat, már-már elkezdték kongatni a harangot a vasvári foci fölött. Arról le­hetetthallani, hogy megszűnik magasabb szinten a labdarú­gás. Mi a helyzet most a sike­rek közepette?- Nem tudok semmit. Illetve annyit, hogy Tamás Géza meg­kezdte az elbeszélgetéseket a labdarúgóinkkal. Tudomásom szerint Gradinariuval meg is állapodott. Igazából ez nem az én dolgom. Úgy érzem, biztos lesz Vasváriban ősszel is lab­darúgás.- Nagy kérdés persze, hogy önnel, vagy ön nélkül?- Volt már rá precedens, hogy jól szerepelt a csapat, és én el­mentem. Az is elképzelhető, hogy az egyesület másban gon­dolkozik. Az mondjuk jelent­het valamit, hogy Tamás Géza velem beszélte meg az őszi ke­retet. Lehet, hogy mint jó barát természetesnek veszi a maradá­som. Én amondó vagyok, hogy az embernek az egészsége a döntő. Szikszai Lajos után a máso­dik gól szerzőjével, Szarka Lászlóval beszélgettünk.- Felszabadítás után hozzám került a labda. Felnéztem, lát­tam, hogy a kapus kinn áll. Emeléses lövéssel próbálkozta, ahogy hátrált, már-már szinte odaért, de szerencsénkre a lab­da a bal felső sarokban kötött ki - idézte fel a gólját a szikla­szilárd védekező középpályás.- Ez már a második gólod tavasszal, ami három pontot ért...- Úgy tűnik, a góllövés is kezd sikerülni. Az előző talála­tot a Dorog ellen értem el, ak­kor is 20-22-ről lőttem ki a bal felső sarkot. Most pár mé­terrel hátrébb álltam.- Az ötvenedik perc tájé­kán csúnyán megrúgtak... Mi történt? Sokan találgatják, hogy számodra befejeződött- e már az idény?- Hosszan vettem át a lab­dát. Rárajtoltam, el is húz­tam a nyolcas számú sopro­ni játékosaimon mellett. Én a labdát néztem. Simon azonban annyira kinyújtot­ta szándékosan a lábát, hogy a térdemet találta el. Hirtelen szúró érzést érez­tem, és nem is tudtam a játé­kot tovább folytatni. Az or­vos szerint nincs komolyabb baj, talán kedden már tudok edzeni. Szerencsére csak zú- zódás...-Mi a vasvári siker-tavasz titka?- Erről már többször is be­szélgettünk. Annyit mondok: Lajos bácsi. Amikor ’94-ben idejött, megnyertük a bajnok­ságot. Amikor később nagyon rosszul álltunk, szupertavaszt csinált... Most megint... Ősszel Kiss Miklóssal is megcsinál­tunk minden feladatot, jók voltak az edzések - csak az eredmény nem jött. Paró- czaival nyertünk, de „tűz” volt az öltözőben, nem vol­tak lerendezve a játékosok. Lajos bácsi idejött, és nyu­godt tavaszunk van. Valószí­nűleg ez hiányzott...

Next

/
Oldalképek
Tartalom