Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-18 / 115. szám

Ismeretlen fegyveresek szombaton Nairobi

egyik elővárosában agyonlőtték az ENSZ helyi képviseletének két ruandai hutu munkatársát. Seth Sendashongát, a Kigaliban 1994 óta hatalmon lévő tuszi Ruandai Hazafias Front (RPF) volt belügyminiszterét és Bosco Akuluyubut akkor érték a halálos lövések, amikor autójukkal a Gigiriben található ENSZ-képviseletről távoztak. Az ismeretlenek egy másik autóból adták le a lövéseket, majd elhajtottak a gyilkosság helyszínéről.

Sikeresen összekapcsolódott vasárnap

hajnalban a Mir űrállomással a Progresz M-39 teherűrhajó, amely 1,5 tonna üzemanyagot és hasonló mennyiségű tudományos felszerelést, ruházatot és csomagokat szállított a legénység számára - jelentette a repülésirányító központ.

Egy izraeli asszony és kisbabája könynyebb sérüléseket szenvedett, amikor a ciszjordániai Nabluszban szombaton palesztinok kövekkel dobálták meg az autóját. Az izraeli rendőrség szombaton tizennyolc palesztint vett őrizetbe, akik Jeruzsálem arabok lakta körzetében kövekkel és üres palackokkal dobáltak meg egy rendőrőrsöt.

Motorosok ezrei robogtak végig a francia városokon a kormány törvényjavaslata ellen tiltakozva, amellyel fel kívánják emelni a gyorshajtásért járó pénzbüntetést. A motorosok szervezetének közlése szerint csak Párizson több mint 6000 motoros dübörgött át, harmincnégy további városban pedig több ezer motoros tüntetett. A motorosok az ellen a törvényjavaslat ellen tiltakoztak, amelyet Jean-Claude Gayssot közlekedési miniszter nyújtott be, s amelynek értelmében felemelnék a gyorshajtásért járó pénzbírságot, a motorkerékpártulajdonosokat pedig 10 000 frank (1660 dollár) büntetéssel sújtanák akkor is, ha más sérti meg törvényt az ő motorkerékpárjukkal.

A török nők egynegyedét legalább egyszer súlyosan bántalmazta a férje vagy hozzátartozója, legtöbbjüket rendszeresen bántalmazzák” - közölte Necla Arat, az isztambuli egyetem profesz- szora egy konferencián a dél-törökországi Osmaniyé- ben. Necla Arat felhívásban kérte a parlamentet, hozzon olyan törvényeket, amelyek hatékonyan megvédelmezik az asszonyokat a családon belüli erőszakkal szemben.

Irán szombaton úgy döntött, hogy válaszként a diplomáciai kapcsolatok szintjének csökkentésére vonatkozó argentin döntésre, csökkenti gazdasági kapcsolatait a dél-amerikai országgal. Az argentin kormány pénteken határozta el, hogy a minimálisra csökkenti diplomáciai kapcsolatait Teheránnal, miután egyre bizonyosabbá válik, hogy Irán részese volt a Buenos Airesben 1992-ben és 1994-ben elkövetett, összesen 115 emberéletet követelő antiszemita merényleteknek. Szombaton az ügyvivő kivételével valamennyi argentin diplomatát visszahívták az iráni fővárosból. Irán a vádat tagja.

A krasznojarszki kormányzóválasztás

vasárnapi második fordulója kapcsán Alekszandr Le- begy egykori tábornok, aki korábban a nemzetbiztonsági tanács titkára is volt, nem zárta ki az eredmények meghamisítását. Lebegy az április 26-án megtartott első fordulóban a a szavazatok 45,1 százalékát szerezte meg, csaknem 10 százalékot verve rá a második helyre utasított, s korábban egyértelmű esélyesnek kikiáltott Zubovra, aki 35,4 százalékot gyűjtött. Az első fordulót magas, 62 százalékos részvételi arány jellemezte, s valószínűleg most is hasonló lesz a választók aktivitása.

Suharto indonéz államfő a politikai reformokról szóló párbeszéd beindítására és a kormányalakításra vonatkozó ígérettel igyekszik elejét venni a további lázadásoknak, tüntetéseknek, egyben megerősíteni hatalmát. Az államfő rövidesen átalakítja kormányzatát - közölte a parlament elnöke Suharto elnökkel való találkozója után. Suharto hajlandó ugyan megvitatni a reformok kérdését, de a legtöbb ügyben változtatásokra csak alkotmányos keretek között, ötéves elnöki megbízatása lejártával, 2003-ban hajlandó.

Tovább romlik a helyzet Abháziában, a robbantások és más terrorista cselekmények csaknem mindennaposakká váltak. Liviu Bota, az ENSZ követe úgy ítéli meg, hogy ha visszavonnák az orosz békefenntartókat a Fekete-tenger parti, Grúziából kiszakadt köztársaságból, akkor a helyzet robbanással fenyegetne.

Világkrónika

Mindenki egyért

a nemzetért

E

gy ország felemelkedésének feltételeit - amúgy „általában”, illetve általános érvénnyel - felsorolni azért lehetetlen, mert nincsenek globális csodaszerek. Hiába is próbálják a politikusok úgy beállítani, hogy ők minden titkok tudói - igazi gazdasági csodadoktorok -, mert azonkívül, hogy esküsznek néhány intézkedéscsoport eredményes voltára, legfeljebb csak fohászkodhatnak a Megváltóhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy ők remélték... A felemelkedés földrajzi, etnikai, kulturális, morális és végül technikai feltételei országonként adottak. A „megváltás”-hoz „csak” arra van szükség, hogy a jogi, a gazdasági és a külügyi feltételeket úgy alakítsák, hogy az adottságok és lehetőségek kiteljesedhessenek. így aztán hiába, jó” egy ötlet, ha nem cseng össze a realitásokkal... Rákosi apánk gumipitypang-ötlete akár jó is lehetett volna a trópusokon, ahol többször is virágzik a kutyatej, nálunk hamvába holt, akárcsak a gyapottermesztés... A kommunista gazdasági káosz azért következett be, mert minden „gyógyírt” importáltunk, aztán kiderült róluk, hogy itt az istennek sem akarnak működni. A saját adottságokat kell engedni kibontakozni! És védeni a külső ellenérdekeltségektől...

Palotai István (Új Kelet)

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, Magyarország és Svédország sok tekintetben hasonló cipőben jár, illetve járhatna! Földrajzi és éghajlati különbségeink, valamint geológiai okok miatt nemzetközi „kiszolgáltatottságunk” azonban egymásnak recipro- kai: míg ők az élelmiszert, addig mi a nyersanyagokat kell hogy külhonból vegyük. A századfordulón a két ország között mondhatni, hogy a világon semmi különbség nem volt, sőt 1900-ban és az azt követő három évben Svédországon és Norvégián olyan iszonyatos nyomor- és éhséghullám söpört végig, hogy az emberek a fakérget őrölték meg, és abból sütöttek maguknak „kenyeret”. A szörnyű helyzet elől hárommillió svéd és kétmillió norvég menekült Amerikába! A fordulat gyakorlatilag az első világháború alatt zajlott le, és határozta meg a jövőt. Amíg mi véres csatákat vívtunk, majd elvesztvén a háborút, Trianon „kis országot” faragott belőlünk, addig Svédország (és a vele 1915-ig államszövetségben lévő Norvégia) egészen elképesztő fejlődésen ment keresztül. A felületes válasz erre az szokott lenni, hogy „na persze, ők semlegesek voltak”. Igen, azok, de ez még édeskevés lett volna az „üdvözüléshez”, hiszen Spanyolország és Portugália sem vett részt a háborúban, mégsem léptek a rohamos meggazdagodás útjára! A lényeges különbség ugyanis az volt, hogy a Svéd Királyság politikusai és tőkései, összedugván a fejüket, elhatározták, hogy az ország adottságaiból kiindulva KÖZÖSEN cselekszenek, míg a szintén semleges spanyolok „tovább gitároztak a fák hűvös árnyéka alatt...” Svédországban 1914 és 1925 között - kizárólag állami és hazai (!) banki és magánkölcsönökből - 140 érc- és szénbányát nyitottak, és 27 hatalmas teljesítményű vas- és acélmű kezdte meg működését, nem is beszélve arról a számtalan kisebb-na- gyobb hengerműről és fémfeldolgozó gyárról, amelyek ezeket voltak hivatottak kiszolgálni! Ebben a gigantikus fejlesztésben mindössze 15 család vett részt (például a Philipssons, a Wallenberg és a Bohman családok), és a nagyobb svéd bankok. A módszer az volt, hogy keresztköl- csönök és apportkölcsönök (amelyekben a kamatrész válik csak banki tulajdonná) sokaságával támogatták egymás fejlesztéseit, és ez a közös tulajdonlási rend kizárta a konkurenciaharcot is, hiszen mindenki szinte mindenben érdekelve volt. Az eredmény nem is váratott sokáig magára! 1916-17-ben ömleni kezdett Európába a svéd acél a fegyvergyárak legnagyobb örömére... A pénz pedig Svédországba... A háború vége sem okozott pánikot. A politikusok tisztában voltak vele, hogy - mivel a világ területi

újra felosztása az Antant győzelme miatt nem történt meg - a „meccset” rövidesen újra játsszák. Titkukat megosztották az iparmágnásokkal, akik úgy döntöttek, hogy a nagyvolumenű termelés lehetőségének technikai fenntartása mellett áttérnek a minőségi acélgyártásra, valamint a magasabb feldolgozottsági szintű termelésre. A késztermék- gyártás érdekében az állam (!) létrehozta a BOFORS fegyvergyárat, és a SAAB Művek alapjait is lerakta. A minőség rigorózus fejlesztése révén elérték, hogy a svéd acél világelső lett, és a BOFORS gyártotta a világ legjobb tüzérségi lőfegyvereit. A „maradék” acélkapacitás honi fel- használása - és az elmaradott, iparilag fejletlen mezőgazdasági megye (Skane)gazdasági felhozatala érdekében - szintén egyetlen fillér külföldi hitel nélkül - megépítették a malmöi KOKUMS hajógyáróriást, a karlskronai hadihajógyárat, majd valamivel később a SCANIÁT és a VOL- VO-t. A döntési mechanizmus és a megvalósítási sebesség jellemzésére legyen elég annyi, hogy 1920-ban a malmöi hajógyár már 15 db tengeralattjárót dobott piacra!!!

A többit már szinte mindenki tudja. A második világháború során Svédország nemzeti bevételei megharminc- szorozódtak. Ennél még nagyobb fellendülést hozott a háború utáni újjáépítés, mikor is az egyetlen, valóban érintetlen gigantikus európai nehézipar - a svéd - éveken át szinte öntötte a kontinensre termékeit, „bezsebelvén” ezzel a Marchall-segély legnagyobb részét!

Az Erlander-féle szociáldemokrata kormány 1950-es évi jelentése arról számolt be, hogy az ország vagyona további feltöltés nélkül (!) az életszínvonal szinten tartása mellett (!) TIZENHÉT ÉVRE elegendő!!! Az életszínvonalról pedig annyit, hogy a szociáldemokrata kormány megszőtte a világ legerősebb szociális hálóját, de az „osztogatás” sem ismert határokat! (Csak a példa kedvéért: alkotmányos jog lett a lakás!) Az

országban a hatvanas évek elején soha sem látott lakás- építési dömping indult. A jelszó - „Sverige Folkshemmet” (Svédország a nép otthona) - nem üres frázis volt csupán. Városok, hatalmas városrészek nőttek ki a földből. Rosengard, Tensta és a többi, egyenként 50-100 ezer családnak adott ingyen (!) új otthont — összesen mintegy hárommilliónak. Az Erlander- kormányt Olof Palme követte, folytatván a munkát, és immár nevén nevezve a „gyermeket”: Socialistiska samhället. (Szocialista társadalom). Az ország óriási tekintélyre tett szert, és mivel, fütyülvén a katonai tömbök önös „igazságaira”, Amerikára és a Szovjetunióra is, ugyanazokat a vezérelveket alkalmazva hozta meg döntéseit - az ENSZ legszilárdabb elvi pillére lett, és valóban joggal jelentette ki, hogy „Svédország a világ lelkiismerete” („Sverige ár Várldens samvete”). És valóban! Tartva magát elveihez, keményen támadta az Amerikai Egyesült Államokat a vietnami háború miatt, követelve, hogy tartsák, tiszteletben az ország önrendelkezési jogát, és hagyjanak fel a katonai agresszióval! Palme egészen addig elment, hogy a New York-i ENSZ-plénum előtt egy beszédében fasisztának nevezte Nixon elnököt, ami miatt majdnem megszakadtak a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok. De Brezsnyev és a Szovjetunió sem „tette ki az ablakba”, amit Afganisztánért kapott... Olof Palme a világ talán legnépszerűbb és legjobban tisztelt külpolitikusa lett. (Még barátságait is politikai elvek szerint kötötte, csakis semleges állam- és kormányfőkkel cimboráit. Kreisky osztrák kancellár például Palme kedvéért tanult meg svédül...)

Aztán „valakik” megelégelték mindezt. Megelégelték az ország szigorú pénzügyi önvédelmi mechanizmusát, békepolitikáját, az emberi jogokért és az igazságért folyó kemény küzdelmét. Tulajdonképpen „jól” számoltak. A Kungsgatanon (itt, a stockholmi Király utcán lőtték le Olof Palmét - a

szerk.) eldördülő lövés örökre véget vetett valaminek. Ingvar Carlsson — az új miniszterelnök - már nem tudta ugyanazt képviselni, mint elődje. Olof Palme halálával elszakadt egy bizonyos szál, amely soha többé nem köttetett össze.

Visszatekintve a történelemben, komoly példázat ez. Egy nemzet politikai vezetői és tőkései, összefogván, az ország adottságait szigorúan figyelembe véve, helyes döntések sorát hozták, amelynek irányától semmilyen körülmények között sem tértek el, legfeljebb finomították a közvetlen célok elérése érdekében. A magántőke és a banki szféra az állammal megegyezett, hogy egyikük sem fogja kiszipolyozni a másikat, hanem közösen osztoznak a nyereségen... Az alapokat szigorúan csak a saját zsebükből rakták le, pedig a kezdet kezdetekor bizony szegények voltak, mint a templom egere. Egyenként valóban szegények, de együtt már nem! A politikusok számára is csak az eredetileg kijelölt egyetlen irány létezett, pártbeli hovatartozásuk legfeljebb hangsúlyeltolódást jelentett bizonyos kérdésekben, de mindenki a „főcsapás” irányába húzott. Persze ez nem jelentette a parlamentarizmus gyengülését, hiszen azért mindig folytak kemény viták. Olof Palmét is csak külföldön szerette mindenki, Svédországban már nem. Politikai ellenfelei és a polgári érzelmű szavazók kimondottan utálták szarkasztikus modora, pimasz és gúnyos válaszai miatt, ami nem is túl nagy csoda, hiszen szellemi fölénye valóban lehengerlő volt... Halála azonban ellenfeleit is megrázta. A svéd nemzet csalódott a világban, és hónapokig mély apátiába süllyedt. Nem tudta, nem akarta elhinni, hogy ez megeshetett a világ legszabadabb országában! És bizony akkor egy kicsit minden megváltozott. Az addig az utcákon egyedül bicik- lizgető, a gyermekeit egyedül és gyalog iskolába kísérő királyt eztán már testőrök hada követte... Az országban eluralkodott az általános félelem. Ingvar Carlsson miniszterelnök hiába tiltotta el maga körül a testőröket, hiába járt egymaga metrón a hivatalába, — ez már semmin nem változtatott... A varázs megtört, és Svédországba „begyűrűzött” a világ a maga minden hordalékával együtt.

Az országot azonban természetesen mind a mai napig meghatározza a múltja. A múlt, ami például szolgálhat a nemzetek politikusainak, pénzembereinek — és a választópolgároknak

Mert a kezdeteink hasonlók voltak! Csak hát a folytatás...