Új Kelet, 1998. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-14 / 112. szám

Sok minden 1998. május 14., csütörtök Május 23. 27. 28. 30. 31. Június 3. 5. 11. 12-14. 15. 16. 18. 28. Július 4. 6. 26. Aug. 5-12. 26. A Ticketline Nyh. Open Doors Bp. E-Klub Zágráb Bp. BS Bp. Kongresszusi ■4 Központ Black Sabbath, Pántéra, Helloween, Warpigs + vendégei Agnostic Front Rolling Stones Dolly Roll St. Martin Coal Chamber, Neurosis R-Go Overkill Hungarian Jazz Fest Manowar Dream Theater Joe Cocker Blind Guardian Blues Brothers Deep Purple Chuck Berry, Jerry Lee Lewis, Little Richard Pepsi-sziget Napoleon BLD (20-593-081) segítségével. Bp. Kisstadion Bp. Kisstadion Bp. E-klub Bp. Petőfi Csarnok Bp. Petőfi Csarnok Bp. Petőfi Csarnok Bp. Kisstadion Bp. E-klub Bp. Petőfi Csarnok Bp. Kisstadion Bp. Kisstadion Hajógyári Sziget Bp. BS co CM OU V ° I co CD Nyelvében él? Bürget Lajosjegyzete A minap kedvem szoty- tyant, hogy megállják I leskelődni a jósavárosi | barna iskola kerítésé­nél. Tettem ezt abban a reményben, hogy hátha látok egy-két ügyes srá­cot focizás közben. Az egésztől azonban ha­mar elment a kedvem. Igaz, pattogott a labda, de az aláfestés egyszerű­en kétségbeejtő volt. Szaftos káromkodások és trágárságok kísérték a tizenévesek akcióit, a nemi élet valós és elkép­zelt szituációi, eseményei, tartozékai úgy röpködtek a levegőben, mint a vil- lásfarkú fecskék. Nevelő sehol, senki nem szólt rájuk, és bi­zony meggondolandó I volt, hogy az ilyen szó­kinccsel rendelkezőket | egyáltalán szabad-e fi­gyelmeztetni anélkül, hogy az ember mindazt, amit hall, a saját fejére zúdítsa. íme, a felnövek­vő nemzedék egy nem kis csapata, mégpedig egy általában elitnek mondott iskolában. Hoz­zák magukkal a stílust otthonról, felszedik a közeli padokon üldögé­lő idős és fiatal italozók­tól, hallják a televízió­ban, a lépcsőházakban. Hogy ez a fajta beszéd­modor lényegében sem­mire nem jó az életben, azt senki el nem mond­ja nekik. Hogy ilyen szöveggel legfeljebb se­gédmunkás lehet vala­ki, s már kicsit jobb kö­zösség se fogadja be a primitivizmus eme kép­viselőit. De hát nem mondja senki, minden megy a maga útján. Érdemes gondolkodni a dolgon. Ha elfogad­juk azt, hogy „nyelvé­ben él a nemzet”, akkor ez olyan nyelv most és olyan lesz, amelyben bi­zony nehéz élni, ha egyál­talán érdemes. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a stí­lus maga az ember, ak­kor viszont már az kér­dőjelezhető meg: vajon szükség van-e ilyen em­berekre? Nagy nyelvi tragédia körvonalai bon­takoznak ki. De ha csak nyelvi lenne a baj! Az ilyen stílus lényegében a durvaság, az erőszak, a gondolattalanság biztos talaja, ami viszont azt jel­zi: ezrek és ezrek készül­nek úgy az életre, hogy nem tudnak másban gon­dolkodni, mint a trágár­ságban, a káromkodás­ban, a másik megsértésé­ben, leszólásában. Aligha kétséges, hogy mindez az emberi kapcsolatok ala­kulására is kihat, mégpe­dig igencsak negatívan. Jogos a kérdés: van-e megoldás? Ha azt mon­dom, hogy nincs, egy olyan kortünettel állunk szem­ben, ami megfékezhetetlen, akkor lényegében lemon­danék az emberbe vetett hitemről. Van megoldás, de az a családokban kez­dődik. Ez elég reményte­len, mert ahol ez a stílus, ott az intő szóra is csak a szaftos káromkodás lesz a válasz. Ha az iskolát em­lítem, akkor kiderül, nem lehet minden gyermek mellé csőszt állítani. Az utca olyan, amilyen, ad­minisztratív beavatkozás­ra pedig ne is gondoljunk. Hát akkor? Nos, valahol ott a megoldás, ami nem közeli, sőt hogy az ilyen beszédű, viselkedésű em­ber egyszerűen nem fog kelleni komoly helyre. Az élet szelektálja ki őket. Vagy megváltoznak, vagy lemaradnak. Mert egy kul­turált, polgári, magasztos erkölcsi elveket megfogal­mazó társadalom megpró­bálja megváltoztatni őket, ha nem megy, hát kitolja őket a perifériára. Mert nemcsak anyagi rétegződés zajlik. Nem­csak a tudásbeli különb­ségek lesznek a mércék. Mérce lesz a kulturált vi­selkedés, a nyelv, a stílus is. Szóval optimisták nem lehetünk, hogy valami gyorsan változik majd. Nem, hiszen életünket ma uralja ez a nyelvi szegény­ség, ez a beszédbeli 'Wa­terloo. Elsomfordáltam a pálya mellől. Bent folyt a mérkőzés, és a trágárság folytatódott. Két abszolút vesztes csapat vergődött. Gengszter-korszak Szabolcsi Tamás________ A G-Play szerint a „gengszter­korszak” a legtalálóbb minősítése a kilencvenes éveknek. A társadal­mat - akár tetszik, akár nem - leg­alább kétfajta törvény irányítja: egyrészről hivatalos, alkotmány­ban rögzített, másrészről viszont íratlan, sohasem létezett törvé­nyek, melyeket egy másik világ szab és tartat is be. Erre és még sok minden másra is fény derült a ze­nekar oszlopos tagjával, Sz. P. J. Andrással készített inteijú során.- Mit jelent számotokra most megjelent vadonatúj bemutatko­zó albumotok?- Mindent! Maga az anyag egy esztendőn keresztül készült, s most úgy érezzük: sikerült na- gyon-nagyon jól összehozni.- Van-e kedvenc dalotok a lemezről?- Nekem és Lufikának, zeneka­runk hölgytagjának a „Ma annyi csak a dolgunk”, Artinnak pedig az „Ess, eső, ess”. A választás azon­ban igen nehéz, minden egyes kompozíció a szívünkhöz nőtt.-Mi a helyzet a klipekkel?- Már látható a címadó „Geng­szter-korszak”, másodikként pe­dig az „Ess, eső, ess” követke­zik. Ezeken kívül készen van már a „Buli liba” videója is, re­mélem, néhány an magukra is­mernek majd, mindenféle sér­tődés nélkül.- Készültök-e turnéra?-Rövidesen mi is tagjai leszünk az, Jsmerd meg hazádat!” mozga­lomnak. Mindenhova szívesen elmegyünk, ahová hívnak ben­nünket. „Szerteszéjjel, keresztül- kasul” járva az országot próbálunk még nagyobb népszerűséget sze­rezni szerény társulatunknak, ze­nénknek és lemezünknek.-Kiket céloztok meg zenétekkel?- Mindenkit! Annak, aki értel­mi szinten áll olyan magaslaton, hogy megértse művészetünk össz- hangzatát (a zenét+a szöveget is) szintúgy ajánljuk, mint akinek csupán egy-egy könnyen meg­jegyezhető dallam nyújt szelle­mi magasröptöt.- Egy-egy könnyen megje­gyezhető, dúdolható, fütyülhető melódia valóban nagy kincs!- Amennyiben az illető rendel­kezik kellő mennyiségű sárgaré­pával — vagy talán már el is fo­gyasztotta...- Ki „követte el” az anyagot?- A zenét szerénységem, azaz Sz. P. J. Andárs, a szövegek pedig Artint dicsérik.- Mi a G-Play története dió­héjban?- Artúrnál még a „Bolondóra” című tévéműsorban találkoztam, azóta boldogítjuk egymást. (Úr- bandák, Fix akták stb.) A zenekar ötlete közös volt, miután az első négy szám demóváltozata elké­szült, gondoltunk egy merészet, s kettő lett belőle: kell egy női vokál! A Gór Nagy Mária Színi­tanodában találtunk egy fantasz­tikus hangú és testű énekesnőt, Lufikát, aki különösen az élő fel­lépéseken „domborít” meggyő­zően - a hímnemű rajongók leg­nagyobb örömére! Kezdésként - miután meghall­gattattuk vele a demót - bezártuk a stúdióba egy rövid időre, hogy találjon ki egy vokált a meglévő alapokra. A végeredmény megdöb­bentő volt Erről természetesen ti is meggyőződhettek, ha megveszi­tek a lemezünket, vagy eljösztök a legközelebbi fellépésünkre!- Mivel foglalkoztok a G-Play- jen kívül?- Csakis a G-Playjel! Jómagam a Gór Nagy Mária Színitanoda végzőse vagyok, innen az isme­retség Lufikával, aki már végzett, és pillanatnyilag a Vörösmarty Színház tagja.- Vannak-e színészi ambícióid?- Vannak, vannak... Pillanat­nyilag két zenés darabban ját­szom: a Hair-ben és a Grease-ben.- Zenei ars poeticátok?- Szeretnénk elfogadtatni és megkedveltetni ezt a stílust ma­gyarul énekelve kis hazánkban. Örülnénk, ha a G-funk műfaja (melynek őshazája Kalifornia, Los Angeles) minél több rajon­gót szerezne!-Zárásként...- Bocs, de utálok búcsúzkod- ni! Remélem, találkozunk a következő G-Play-bulin - addig is: a G-Play legyen veletek! Ha 1998. május 1. és 31. között előfizeti az Új Kelet című napilapot három hónapra, sorsoláson vesz részt! A nyertes 1 hetes. 2 személyes GÖRÖGORSZÁGI utazást nyer az olimposzi Riviérára! A szerencsés nyertest hangulatos üdülőhelyek várják Thesszalonikitől délre az Olimposz-hegy lábánáL X' Megrendelem az Új Kelet című Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei napilapot 1998......................................................hónaptól ..................példányban 3 hónapra A megrendelő neve:....................................i................................................................................ címe: E lőfizetési díj 3 hónapra: 1800 Ft. A postai befizetés után az igazolószelvényt és a megrendelőlapot kérjük, küldje el szerkesztőségünkbe. A borítékra írják rá: GÖRÖGORSZÁG. A lap megrendelhető minden postahivatalban, illetve a szerkesz­tőségben. Bővebb felvilágosítást kérhetnek a42/437-012-es telefonszámon szerkesztősé­günkben és a postahivatalokban SZABOLCS-SZATMÁR-BEREC MEGYEI NAPILAP Nyíregyháza, Árok utca 15. Tel./fax: (42) 437-012, 437-013 YELLOW ^YELLOW TOURS Utazási Iroda 4400 Nyíregyháza, Körte u. 35. Tel.: (42) 411-327,404-118 Nyári szerelem Dal may Árpád (Új Kelet)__________ Jó tíz esztendeje tör­tént, amikor még kété­vente csak egyszer jö­hettünk a Szovjetunió­ból Magyarországra. Debreceni barátaink­nál vendégeskedtünk, s mert forró nyári nap volt, kimentünk a nagy­erdei strandra. Amikor már elázott és pirosra sült a bőrünk, behúzód­tunk a medence mellet­ti fák alá. A közelben fi­atal pár ült a fűben. Gyö­nyörű, csinos, hosszú fe­kete hajú lány és szep­lős, vörös hajú, dundi ifjú. A fiú sok mindent akarhatott elmondani a lánynak, de nehezen tudtak beszélgetni: egy- egy angol szóval, kéz­mozdulatokkal. Mint kiderült, a lány magyar volt, a fiú francia. A srác felszabadultan viselke­dett, harsányan kaca­gott örömében, amikor az ifjú hölgy megértette néhány szavát. A lány inkább valamilyen szí­nes magazint olvasga­tott, kelletlenül vála- szolgatott barátja kérdé­seire. Sajnáltam a kis­lányt, és dühös voltam a fiúra. „Idejön egy eset­len idegen, s majd ma­gával viszi ezt a gyö­nyörű lányt!”- gondol­tam magamban. A fiú megunta az ül- dögélést, beugrott a víz­be, s úszott pár métert. Kijött a medence szélé­hez, s vidáman kiszólt a lánynak:- Bonjour, Mademoi­selle!- Bonzsur, mádmuá- zel! - ismételte meg a lány, mert vette a lapot, hogy a fiú tanítani akar­ja anyanyelvére. Újabb karcsapások.- Comment vas-tu?- Komán vá tü? A fiú boldogan neve­tett, s most már hama­rabb úszott ki a parthoz.- Enchanté de te voir.- Ánsanté dö tö vuár - ismételte meg a lány, de látszott, hogy már kezdi unni a nyelvlec­két. Nem úgy a legény. Határtalan volt az örö­me. Pár másodperc múl­va felbukkant a vízből, s buzgalmában lefröcs­költe a színes magazint.- Je ... - kezdte vol­na, amire ezt a választ várta: „Zsö tem” - Sze­retlek. Ám a lány dühösen felszisszent:-A francba!- A legény egy pil­lanatra meglepődött, majd boldogan kiáltot­ta a világba:-Á fránszbá! Érthető, hiszen végre megtanult egy magyar szót, s talán arra is ráér­zett, hogy ennek a szó­nak némi köze van hoz­zájuk, franciákhoz. Isten tudja, valahogy mégsem volt olyan cso­daszép az a lány...

Next

/
Oldalképek
Tartalom