Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-06 / 81. szám

Mondd, te kit választanál? Közelednek a választások, bár a határ menti kisvá­rosban nyoma sincs választási hangulatnak. Még nem kerültek ki a plakátok, a lakosság azt se nagyon tudja, kik azok, akik közül majd meg kell választani az országgyűlési képviselőt. A pártok lassan össze­gyűjtik a kopogtatócédulákat, és teljes mellszélesség­gel vetik magukat a választási küzdelembe. Azt mond­ják, hogy a kopogtatócédula sokat ér, bár errefelé nem nagyon törik magukat a jelöltek, hogy megsze­rezzék a szükséges hétszázötven darabot. Igaz, a választókat sem nagyon érdekli, mi történik a pártok háza táján. Csengerben azt kérdeztük a járókelőktől, hogy odaadták-e már valakinek kopogtatócéduláju­kat, és mit várnak a májusi szavazástól? Borbély László:- Én még nem adtam oda a cédulámat senkinek. Nem is jöttek érte, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudom még, kire fogok szavaz­ni. Annak nincs sok értelme, hogy az első jöttmentnek át­adjam a papírt. Jó lenne, ha a választások után megváltoz­nának az életkörülmények. Az engem nem nagyon érdekel, hogy milyen kormány lesz, lehet ez a mostani is, csak az lenne fontos, hogy jobban odafigyeljenek a szegény em­berekre. Itt, a határszélen még nehezebb a megélhetés, mint az ország más részein. Errefe­lé csak úgy lehet munkakörül­ményeket teremteni, ha a kor­Baloghné Tóth Judit:- Mindenképpen elmegyek a választásra. Eddig mindig szavaztam, most se fogom ki­hagyni. A kopogtatócédulá­mat már odaadtam egy fehér- gyarmati jelöltnek, nagyon re­mélem, hogy jó kezekbe ke­rült. Errefelé sok a munkanél­küli, jó lenne, ha az általunk választott képviselő új munka­helyek létesítését szorgalmaz­ná. Minden pénz Pestre megy meg a Dunántúlra. Nem lenne szabad megfeledkezni rólunk se, itt is elkelne az állami tá­mogatás. Az se lenne rossz, ha létezne olyan munka, amit ott­hon is lehetne végezni. Sok kismama van gyesen, és jól jönne nekik valami mellékke­Kiss Angelika:- Még nem jöttek a kopog- tatócédulámérl, de ha kérik, akkor oda fogom adni vala­kinek. Szavazni sem voltam még. Ez a májusi választás lesz az első, ahol én is lead­hatom majd a szavazatomat. Sokat nem várok a választá­soktól, bár az is igaz, hogy én nem foglalkozom politiká­val. Szavazni mindenképpen fogok, csak még azt nem tu­dom, hogy kire. Jelenleg ta­nulok, és az köti le minden szabad időmet. Egy szak­mám már van, most második szakképesítésemet szeret­ném megszerezni. IJa vég­zek, akkor — hála istennek - lesz munkahelyem is. Azt mány is segíti a beruházáso­kat. Nagyon sokan nem tud­nak elhelyezkedni, pedig munka nélkül nagyon nehe­zen lehet zöldágra vergődni. reset. A gyerekkel való foglal­kozás nem tölti ki az egész na­pot, a fennmaradó szabad időt legalább hasznos munkával tölthetnék az asszonyok. gondolom, ha mindenkinek sikerülne elhelyezkedni, ak­kor errefelé sem lenne gond, talán elégedett lenne a la­kosság is. Az oldalt írta: Berki Antal, fotók: Bozsó Katalin Ne várja a májust! Széles áruválaszték m Kedvező ár m ÁFÉSZ Coop-akciók E CSENGER ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ ÜZLETEI m CO A legjobb választás már most a CSENGER ÁFÉSZ üzleteiben vásárolni! Városlátogató 1998. április 6., hétfő „Legmagyarabb világa a világnak../’ Jóval a honfoglalás előtt éltek itt emberek, és ha az első írásos feljegyzések csak 1212-ből valók is, a mo­dernkori ásatások meggyőzően bizonyítják, hogy ele­ink már akkor megtelepedtek a Szamos partján. A Csenger ősi magyar személynév, feltehetően egy valamikori hűbérúr keresztnevéről nevezték el az egy­kori települést. Történelmünk viharos századai nem kí­mélték ezt a környéket sem, ahogy nem kímélték ma­gát a várost sem. És mégis, minden balszerencse elle­nére, ma is a térség legdinamikusabban fejlődő kisvá­rosa maradt. tetlen fűzfaligeteiben is. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye is­meretlen tájainak gyöngyszeme Csenger, és vezetői - az idők szavát megértve - olyan város­kép kialakításán fáradoznak, amely - a modem kor kívánal­mainak megfelelően -, egyszer­re őrzi a történelmi hagyomá­nyokat, és felel meg az elkövet­kezendő évezred kihívásainak. Kevesen tudják milyen lát­nivalókat kínál a határ menti kisváros, Csenger. Már a kö­zépkorban fontos mezőváros volt, bár akkor még elmaradt neve mellől a határszéli jelző. Trianon után, megfosztva ter­mészetes útvonalaitól, köz­pontjától, törvényszerűen vesz­tett jelentőségéből, olyannyi­ra, hogy az évszázadokig vi­selt városi rangot is elvesztet­te. Csenger csak 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán került vissza a magyar városok sorá­ba. Azóta fejlődése töretlennek mondható. A város vezetősé­gének köszönhetően Makovetz Imre Kossuth-díjas építész irá­nyításával kezdődött meg a történelmi belváros rekonstruk­ciója. Egymás után újultak meg a lakóházak, és ma már talán országosan páratlan az az épületegyüttes, amelyik az idők folyamán Csenger jelké­pévé vált. Időközben elkészült a polgármesteri hivatal, újjáé­pült a művelődési központ, és Makovetz mellett olyan építé­szek segítik a munkát, mint Heil Tibor vagy Vincze László. A városi polgármesteri hivatal munkatársai igazi lokálpatrió­tákként irányítják a közösség életét. Az itt élők sem várják ölbe tett kézzel a sült galambot, amit le­het és amire képesek, igyekez­nek saját erőből megoldani. Régi igazság, hogy csak kimű­velt emberfők sokasága képes a gyarapodás útjára rátalálni, így volt ez a XVIII. században is, és így van ma is. Az Ady Endre Gimnáziumba messze földről járnak a diákok, hogy az érettsé­gi bizonyítványt megszerezzék. A református templom a közép­korból való. A magyar gótika messze földön híres emléke a tég­lából készült épület. Valamikor ugyan katolikusok lakták a vidé­ket, de a XVI. században robba­násszerűen terjedtek Kálvin Já­nos nézetei, és azóta a refonnátus közösség uralja a vallási feleke­zeteket. A templom a XVIH. szá ­zadban megsérült, újjáépítése során készült el az erdélyi hatást tükröző fakazettás mennyezete. Műemlék épület a katolikus templom is, amit az 1800-as évek elején építettek. Csengert a szá­zadforduló után épült Szantos-híd és a vasút kapcsolta be végérvé­nyesen az ország vérkeringésébe. A városka műemlékei igazi látványosságot nyújtanak a ki­rándulóknak, mint ahogy kikap­csolódást, nyugalmat találhat­nak a turisták a Szamos-part érin­Képünkön a művelődési központ és könyvtár bejárata látható Megújul a Szuhányi-kúria Hotel Schuszter, a patinás épületben Valamikoraz 1700-as évek végén építették. Egyike volt a legelső emeletes házak­nak a városban. A sokat látott épület az idők folya­mán többször is felújításra szorult, de gazda nélkül egyre inkább az enyészet martaléka lett. A rendszer- váltással megoldódott a műemlék sorsa is. Amit hi­vatalos intézmények anya­giak hiányában évtizede­ken keresztül elmulasztot­tak, azt most egy magán- társaság bepótolta. Olyan emberek kezdtek neki a műemlék-felújításának, akik életüket Csengerben sze­retnék leélni, és akik pon­tosan tudják, hogy lakókör­nyezetük szépsége magán­életüket is meghatározza. A polgármesteri hivatal mellett május elsején adják át a térség egyik legelegánsabb szállodáját, a Hotel Schusztert. Étterem, söröző, bowling és kilenc für­dőszobás lakrész, valamint öt appartmann várja a kirándulókat, turistákat, üzletembereket. A több mint kétszáz esztendős Szuhányi-kúria helyreállítását a Juhász-Seibel Kft. kivitelezé­sében rekordidő alatt végezték el az építők, vigyázva arra, hogy az értékes műemlék épület eredeti pompájában fogadja majd a ven­dégeket. A szobákban minibár, színes televízió, telefon áll majd a leendő lakók rendelkezésére. Az építők nem kis feladatra vállal­koztak, amikor a műemlékvéde­lemmel egyetértésben úgy kezd­tek neki a régi ház felújításának, hogy a kúriát a régi klasszicista" stílus megőrzésével állítják majd helyre, és közben olyan szállo­dát alakítanak ki az egykori la­kóházban, amely megfelel a szá­zadvég elvárásainak. Végül is a két építészmérnök, Csernus Lőrinc és Farkas Sándor lelemé­nyességének köszönhetően nem csak az egykori Szuhányi-kúriál sikerült újjávarázsolni, de a réges- régi házhoz épített söröző és bowling is olyanra sikeredett, mintha a hajdani kőművesmester tervezte volna az eredeti lakóház­zal egy időben. Most még mun­kások hada dolgozik a szerelési munkákon. Igyekezni kell, mert május elseje viharos gyorsaság­gal közeledik, de már kialakult az elegáns épületegyüttes végső formája. A boltíves étteremben nemcsak a szálloda vendégeit várják, de azok is számíthatnak finom falatokra, akik csak átuta­zóban érintik a határszéli kisvá­rost. És hát a bowling. Kétállásos automata pálya várja a játék sze­relmeseit, hogy aztán fáradalma­ikat a hangulatos sörözőben pi­henhessék ki. Túl azon, hogy a helyreállított kúria nemcsak Csenger, de a kömyég legszebb szállodája lesz, munkahelyek so­kaságát jelenti majd a munkanél­küliséggel küszködő kisvárosnak. Az induláskor még csak három- csillagos besorolást kap a hotel, de a tulajdonosok már most olyan feltételeket teremtenek a vendé­geknek, hogy azok egy magasabb osztályba sorolt szálloda körül­ményei között tölthetik szabad idejüket Csengerben. A Juhász- SeibelKft. hosszú távra tervez. A cipőgyár nyereségét nem élik fel, hanem Csenger fej­lesztésére is fordítják, mert jól tudják a kft. tulajdonosai, hogy a térség csak akkor zár­kózhatni Nyugat-Európá- hoz, ha a városban is képesek lesznek olyan szolgáltatáso­kat nyújtani az arra vetődő ide­gennek, és temészetesen a csen- gerieknek is, ami a Lajtán túl sok-sok ideje megszokott, és amit az arrafelé lakók talán már észre sem vesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom