Új Kelet, 1998. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-01 / 77. szám

1998. április 1., szerda Pozitív diszkriminációval Beszélgetés dr. Zilahi Józseffel Mintha valami végre megmozdult volna megyénkben is. A külföld mértékadó képviselői - nagykövetek, diplomaták és a világ iparának mágnásai - szinte egymás kezébe adják a kilincset. A befektetői kedv is megélénkülni látszik, megjelent a SAAB Gripen Pro­ject és még jó néhány „multi”. Lehet, hogy ez már a fény az alagút végén? Erről kérdeztük dr. Zilahi Józsefet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Köz­gyűlés elnökét. Palotai István interjúja- Elnök Úri Véleménye szerint minek köszönhető az a látványos változás, ami az utóbbi időkben me­gyénkben tapasztalható?- Elöljáróban tisztázni kell. hogy a magyar gazda­ság valamelyest valóban el­mozdult a holtpontról. Mind­azonáltal ezt globálisan hiba lenne kijelenteni. Az iparban előbb következett be pozitív változás: javult a hatékony­ság, emelkedett a műszaki színvonal, de éppen a műsza­ki fejlesztések miatt a foglal­koztatási arány javulása nem követte ezt az ütemet. A jöve­delmezőség azonban javult, és ez megyénkre nézve különö­sen érvényes, hiszen az átlag­nál jobb képet mutat. Meg kell állapítanunk ugyanakkor, hogy az országban tapasztal­ható fejlődést a multinacioná­lis cégek hozták, és sajnos a kis- és középvállalkozások még nem kerültek rá erre a nö­vekedési pályára. Megyénk ebben is kivétel, hiszen a multik eddig még igazán nem jelentek meg nálunk. I- Azért van már erre is példa. Kik jöttek eddig?- Az INC az Alkaloidához Tiszavasváriba, a Michelen a Taurushoz, a Zeiss Máté­szalkára, és most a General Elektric Kisvárdán jelentke­zett be a Lighting Europe Rt. G.E. cég nevében. I- Ha jól tudom, kutató­bázis kialakítását is ter­vezik.- Igen. A G.E. Kisvárdán kí­vánja létrehozni a magyaror­szági fejlesztésekhez szüksé­ges kutatóbázisát. Okaik ért­hetők: szakembereink kiválók - a magyar mérnök szinte fo­galom arról nem is beszél­ve, hogy jelentősen olcsóbb, mint a nyugati munkaerő. I- Ezek szerint valóban lát­szik az alagút vége? — Ahogy vesszük. Amint köztudott, a mi megyénk mezőgazdasági jellegű, és a mezőgazdaság csődje orszá­gos, tehát ránk nézve még kel­lemetlenebb. A mezőgaz­dasági megyék válsága elmé­lyült, a helyzet nálunk sajnos válságos. Csökkent az állat- állomány - a táj a jelenlegi háromszorosát lenne képes eltartani. A csökkenésből egyenesen következik a szer­ves trágya hiánya. A műtrágya ára az egeket ostromolja. A ta­karmánytermelés viszont nö­vekszik, a kizsigerelt talaj termőképessége folyamatosan csökken, és ha sürgősen nem következik be valamilyen vál­tozás, a termőtalaj savanyúvá válik. A vízgazdálkodással is gondok vannak. I- Milyen eredményeket vár a Földhitel és Jelzá­logbank megnyitásától?- A jelenlegi gyakorlat szerint a támogatási rendszer csak a nagyokat erősíti. Az új típusú birtokszerkezet rendezetlensége komoly aka­dály. A tulajdoni lapok nem a valós helyzetet tükrözik, a kistelkek finanszírozására nem jut vagyon. A kisgazda­ságok hitelképtelenek, tőke­hiány van. A jelzáloghitel rendszerétől jelenleg tehát sajnos semmit, vagy csak na­gyon keveset merek remél­ni és várni. I I - A külföldi tőke mégis I mintha mozgolódna...- A kivárás megszűnt, a tőke a NATO katonai védőernyője következtében már nem félti itteni pozícióit. Külpolitikánk bizalomgerjesztő, a magyar munkaerő az EU piacán már megmérettetett, és szakmailag jónak, ezen felül pedig olcsó­nak találtatott. A változó ér­deklődés tehát természetes. I- Megyénkben hol „szorít leginkább a cipő”?- Fehérgyarmat a megye gond- jainak halmozott hordozója. Az ország széli területen a közleke­dés ellehetetlenült, ezért is létér­dek a határok fokozott nyitott­sága, amely gyógyírként hatna a térség közlekedésére. A mező- gazdaság gondjainak megoldá­sa érdekében intenzív monokul­túrákat kellene telepíteni. A vi­dék évszázadokon át az állattar­tásból élt. A szatmári legelő- gazdálkodás példa értékű volt. Most viszont csökken az állatál­lomány. Ezt a tendenciát hala­déktalanul meg kell változtatni. Pozitív diszkriminációra van szükség. Tőkére és megint csak tőkére! Az alma krízise is aláásta az életkörülményeket. A vissza­szorított zöldségtermelés csak „rásegített” mindezekre. Roham­léptekkel el kell kezdeni fejlesz­teni a feldolgozóipart Fehérgyar­mat, Csenger, Nagyszekeres és Kölese térségében.- Ezek szerint csak a me­zőgazdaság fejlesztése a cél a keleti végeken?- Szó sincs róla! Szatmár nem nélkülözheti a szelektív ipar- fejlesztést. Főleg a női munka­erő foglalkoztatása érdekében fejleszteni kell Fehérgyarmat és Csenger könnyűiparát, a textil-, a cipő- és a háziipart. I- Mit vár az idegenforga­lomtól?- A megyében négyszáz Ár­pád-kori műemlék van, jobbára egyházi építmények. Ez fantasz­tikus érték, demonstrálja a múl­tat. A táj érintetlen szépségű, a Felső-Tisza látványa, a tiszta víz kincs és vonzerő, és mindezt mindmáig mégsem tudtuk ki­használni. Tudomásul kell vég­re venni, hogy az idegenforga­lom, és így a falusi turizmus is szakma, amihez képzés és szak­tudás szükséges. Az idegen nyel­vek legalább alapfokú ismerete, a gasztronómia (és ennek némi­képp a nemzetközi vonatkozá­sai), a higiéniai kérdések ismere­te mind-mind a kulturált kiszol­gálás alapfeltételei. Enélkül pe­dig fejlődést remélni fölösleges önámítás. A kulturált alapfelté­teleken túl pedig szervezett ke­reteket kell kialakítani, vonzó programsorozatokat szervezni, mint ahogy teszik ezt a világon mindenütt, Norvégiától a Kaná­ri-szigetekig. Csak a kidolgozott, tartós programok növelhetik a vendégéjszakák számát, ami az országos 4,5-tel szemben me­gyénkben csak 1,8! A marke­tingmunka is jelentős javításra szorul, mert ami ma van, az nem igazán felel meg a kőkemény piaci feltételek között. A Tourin- formnak kellene jobban tevé­kenykednie, persze ehhez is pénzre van szükség, mert ameny- nyi ma rendelkezésre áll, az nem piaci mennyiség. A magam részéről minden égető hiányos­ság ellenére nagyon bízom ben­ne, hogy megyénkben az ide­genforgalom az egyik főágazattá válik, elvégre itt fog húzódni az Európai Unió határa.- Mintha mindig részproblé­mák megoldásán törnénk a fejünket. Igaz, a területfej­lesztést átfogó ívekben terve­zik, de Ön szerint nem lenne szükség célszerű, de részle­tekbe menő elemzésekre? -Fején találta a szöget! A gaz­daságról, az életkörülményekről sokszor beszélünk, értekezünk, de a tudományos elemzés eddig hiányzott. Éppen ezt a hiányt pótolta az a tanácskozás a kö­zelmúltban, amelyen a megye infrastrukturális helyzetéről és a teendőkről volt szó. Az közis­mert, hogy a közszolgáltatások külföldi kézbe kerültek, és fő céljuk a profit. Munkaerő-elbo­csátások is történtek, méghozzá egyeztetések nélkül. A tanácsko­záson, amelyen nyolcvankilenc polgármester vett részt, elhang­zott, hogy az infrastruktúra jó, néhol pedig különösen az. Min­den második házban van telefon és vezetékes gáz. A közlekedés viszont erősen javításra szorul, a MÁV-nak és a Volánnak bőven van teendője. Megállapodás született arról, hogy a MÁV a Miskolc-Debrecen vonalakon csökkenteni fogja a menetidőt. A Volán gyorsjáratú, légkondi­cionált expresszbuszokat indít, amelyek hétfőtől álltak forga­lomba, és menetidejükkel az | InterCity járatokhoz igazodnak. S. A MÁV pedig Csenger-Máté- | szalka, Zajta-Mátészalka, Deb- S recen-Mátészalka között gyors- ! járatú, könnyű, légkondicionált “■ sínbuszokat indít. A közutakon a 70-es árvíz óta nem volt átfogó fejlesztés, ezért a tömegközleke­désre használt utakat soronkívül, a következő négy évben fel kell újítani. Ezt egyrészt állami pénzből, másrészt a megyei közútépítő kht. anyagi eszközei­ből kell megoldani. Fehérgyar­matra irányuló merőleges utakat kell létesíteni, létre kell hozni az autópályára merőleges Csengcr- Fehérgyamiat-Vásárosnamény útszakaszt. Ahhoz, hogy a térség­ben radikális fejlődés induljon meg, gondolnunk kell a humán infrastruktúrára is. A felsőfokú szakemberképzés létérdekünk. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a Mezőgazdasági Főiskola főigazgatói ígéretet tet­tek, hogy az ügy érdekében át­szervezik intézményeiket, új tí­pusú képzéseket indítanak. Kez­deményezni kell a középfokú képzés célirányos fejlesztését is.- Milyen összetevők szüksé­gesek, hogy végül is ezek a tervek a megvalósulás folya­matába lépjenek? — A megye gazdaságának nö­vekedése, az életkörülmények javítása a megye erőforrásaiból nem oldható meg. A várt dina­mikus fejlődés a megye megkü­lönböztetett központi támogatá­sával — pozitív diszkrimináció­val, melyet nemzetközi támoga­tások egészítenek ki - veheti kezdetét. A nemzetgazdaság nö­vekedése ezért a megye érdeke is. Az EU-csatlakozás lehetővé teheti a látványosabb felzárkóz­tatást, de addig is, amíg ezek az összegek nagyságrendekkel vál­toznak - a megyén belül -, a nagy elosztórendszerek (FM Hi­vatal, Területfejlesztési Tanács, munkaügyi hivatal) pozitív diszkriminációval, az átlagot meghaladó támogatásban kell részesítenie a Dél-Nyírséget, Bereget és Szatmári. Nem eshe­tünk ugyanabba a hibába, ami­be az ország került, hogy nyuga­ti területeit a keleti régió terhére fejleszti. Azokat kell támogatni, akik tényleg szegények, hiszen egy katonai menetoszlop hala­dási sebességét mindig a leglas­sabban menetelő katona tempó­ja határozza meg... I ! - Elnök úr! Köszönöm az I interjút. Mi jellemzi a növekedést? A kiskereskedelem tükre MTI-Press Újból növekedésnek indult a magyar gazdaság. Évtize­dünkben mindössze két évben bővült a teljesítménye - 1994- ben és 1997-ben -, a többi évek csökkenést hoztak. Más azonban az 1994-es és az 1997-es növekedés termé­szete. 1994-ben a helyi inf­rastruktúra-fejlesztések húz­ták meg a gazdaság növeke­dését, míg 1997-ben a külföl­di zöldmezős ipari befekteté­sek, valamint néhány nagy állami infrastruktúraberuhá­zás. 1994-ben a növekedés lé­nyegében szétterjedt a gazda­ságban és a társadalomban, mert az önkormányzatok víz­tisztító és csatornaműveket létesítettek, gázvezetékeket és más hasonló építkezéseket indítottak be. Ezzel szemben 1997-ben a gazdasági növekedés mint­egy fele részben 12 multina­cionális cég ipari zöldmezős beruházásának többletex­portjából származik, és a töb­bi része is a külföldi tőkéhez kötődik, illetve a központi autópálya-építési progra­mokhoz. Ezek természetesen nagyon fontosak a magyar gazdaság modernizálása szempontjá­ból, de nem terülnek szét az egész országban, hanem dön­tően a Dunántúl északi sávjá- ra és a Budapest-Gödöllő- és a Budapest-Kecskemét-vo- nalra összpontosulnak. Csak szűk réteg érzi hatását Tavaly a reálkeresetek átla­gosan majdnem 5 százalékkal nőttek Magyarországon, és mindenki azt várta, hogy ez többletfogyasztásban csapó­dik le, azaz újból növekszik az életszínvonal. A KSH szá­mítása szerint azonban 1997- ben 1 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom, ami kétségessé teszi, hogy va­lóban növekedett-e a magyar lakosság életszínvonala a múlt évben. Ha rápillantunk a reálkere­set-növekedés valódi szerke­zetére, akkor azt látjuk, hogy csak a lakosság csak egy na­gyon szűk rétegénél van va­lóban növekedés. Azoknak a reálkeresete nőtt ugyanis, akik külföldi cégeknél dolgoznak, vezető menedzserek, illetve sikeres cégek tulajdonosai. Ebből a körből is kiemel­kednek azok, akik a privati­záció során a külföldi befek­tetőktől részvényvásárlási lehetőséget kaptak. A nyugati statisztikák azt nem is tekintik egy országban keresletnövekedésnek, ha vezetők részvényt kapnak, nálunk azonban ez is benne van az átlagos reálkereset-nö­vekedésben. A keresetek nö­vekedése nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a gazdaság nö­vekedett 1997-ben. Mindkettőre az érvényes, hogy nem terült szét a gazda­ság és társadalom egészében, hanem csak egy viszonylag szűk vállalatcsoportra, alkal­mazotti és tulajdonosi cso­portra volt érvényes. Területileg is természetesen azokban a megyékben, váro­sokban és településeken volt valóban keresetnövekedés, ahová eljutott a gazdasági növekedésből eredő többlet- jövedelem. A vállalkozók szerepe Nem csoda tehát, hogy majdnem 4 százalékos gazda­sági növekedés és mintegy 5 százalékos átlagos reálkere­set-növekedés esetén sem nő a kiskereskedelmi forgalom, azaz kétséges, hogy egyálta­lán nőtt-e a fogyasztás az or­szágban. A növekedés hasznából részesülő társadalmi csopor­tok ugyanis a megkapott többletjövedelmei alapve­tően nem többletfogyasztás­ra költik, hanem beruházásra. Ezek a csoportok azonban legfeljebb a magyar társada­lom 10 százalékát teszik ki, és felmérések szerint a lakos­ság legalább kétharmada a gazdasági növekedés és a ke­resetek emelkedésének hasz­nát jelenleg még nem élvezi. Az idén egyaránt lehetsé­ges az, hogy a gazdasági nö­vekedés, nyomában pedig a keresetnövekedés a múlt év­hez képest jobban szétterül Magyarországon, és az, hogy megmarad a mai nagyon egyenlőtlen szerkezet. Hogy a kettő közül melyik jön be, az döntően azon múlik, hogy a hazai kis- és középvállal­kozók be tudnak-e kapcso­lódni a magyar gazdaság nö­vekedésébe. Jelenleg ugyanis abban nem vesznek részt, a növekedés szinte kizárólag a külföldi cégekből és az állami építke­zésekből ered. Ezt jól mutatja az is, hogy a 10-50 fő között foglalkoztató hazai vállalko­zások 9 százalékkal szűkültek, forgalmuk ennyivel csökkent a múlt évben, miközben szé­pen beindult a növekedés. A kiskereskedelmi forga­lom alakulása bizony jó tü­kör ahhoz, hogy a gazdasági növekedés és a keresetek ala­kulására vonatkozó számok valódi természetét megértsük. Dr. Matolcsy György

Next

/
Oldalképek
Tartalom